Ez a hír is érdekelheti
Orbán Viktor: Európa kifosztja magát – és minket is +videó
A hét témája: Lesz-e a Tisza Szeged fő utcája? II. rész
Régi tervek, új ígéretek, elmaradt megvalósítások. A Tisza és a szegedi rakpart története ismét előtérbe került, de továbbra is csak szavak szintjén.
A helyi közéletet figyelők számára a szegedi rakpart körül tekeredő évtizedes ígéretkígyó is jól példázza a kampányidőszakok szódurrogtatását, majd az azt követő nagy semmit. A közelmúlt közmeghallgatása is rávilágított: nincs érdemi koncepció a Tisza-part és a szegedi rakpart kizárólagosan árvízvédelmi és közlekedésszervezési szempontok alapján kialakított jelenlegi helyzetének átváltoztatására.
A probléma annyira szembeötlő, hogy legalább szavak és látványgrafikák szintjén muszáj volt leginkább kampányidőszakban a városvezetésnek is e témával foglalkozni. Az alábbiakban a szegedi rakparttörténet két tanulságos mozzanatát mutatjuk be.
A Tisza-part felújítása és az elúszott vizibástya
Még 2003 novemberében, helyszíni sajtótájékoztatón jelentette be Botka László, hogy „jövőre eredeti formájában helyreállítjuk a Rondellát, mely meggyőződésem szerint Szeged új jelképe lesz.”
A tervek véglegesítését követően, a nagyárvíz 125. évfordulója, 2004 március 12 lett a beruházás alapkőletételi időpontjának kijelölve és még ugyanazon év augusztus 20-án át kívánták adni a kilátóként és kiállítótérként is szolgáló új épületet.
Az ekkor kétségkívül meglévő szándék az akkori műemlékvédelmi hatóság ellenállásán bukott meg.
Később Vesmás Péter vezetésével készültek tervek a Tisza-part átfogó felújítási terveihez kapcsolódóan a szegedi középkori téglavár hasznosításáról és rekonstrukciójáról. Szögi Tamás 2011-ben ehhez a koncepcióhoz készítette diplomamunkáját, melyben a régi vár vizibástyájának megújítását tervezte meg.
A múzeumot és a kávézót magában foglaló elképzelt építmény bár funkcionálisan a múzeumhoz kapcsolódna, de attól teljesen különállóan működne. Kiállítótere többcélúan alakítható, a koncerttől a színielőadásig sokféle rendezvény helyszínéül szolgálóan.
Megtervezésének elsődleges szempontja volt, hogy ne csak turisztikai látványosság legyen, hanem a helyiek által is kedvelt találkozóhely. Mint tudjuk, ez a gondolat is tervezőasztalon maradt.
Városházi kavarás a belvárosi parkolóhelyek körül
A partfal előtti parkolóhelyek eddigi kezelése sem mentes a fordulatoktól. Haág Zalán kereszténydemokrata önkormányzati képviselő előterjesztésével a szegedi közgyűlés akkori jobboldali többsége 2011-ben úgy módosította a parkolási rendeletet, hogy a rakpart parkolói ingyenessé váljanak az autósok előtt. Öt évvel később így tekintett vissza javaslatára és annak hatására:
Korábban, amikor itt is fizetni kellett a várakozásért, a terület üresen állt. Ezzel az intézkedéssel viszont a Széchenyi tér és Stefánia környéki kis utcák megmenekültek a szabad parkolóhely hiányában köröző autóktól, a felesleges zaj- és károsanyag-terheléstől.
A Szegedet élhetőbbé tenni kívánó lokálpatrióta kezdeményezés azonban nem találkozott Botka László támogatásával. 2020-ig tarthatott ez az állapot, amikor a városvezetés újra fizetőssé tette a rakparti parkolást.
Miközben Nagy Sándor büszke arra, hogy bő két évtizednyi alpolgármestersége alatt belvárosi parkolók százait szüntették meg, van ellenpélda is.
A valaha szebb napokat látott MSZP Oroszlán utcai irodája előtt csak sikerült ott korábban nem létező új parkolóhelyeket kijelölni…
További híreink:
