Réz András: Az irodalmat minden olvasásnál újratöltjük, a film az első megnézés után elavul

A Pedagógiai Esték zárórendezvényének vendége Réz András filmesztéta volt. Az est során a digitális világ, a közösségi oldalak, a film, az irodalom és a valóság is terítékre került.

Réz András

filmesztéta tartott előadást az IH Rendezvényközpontban. A Pedagógiai Esték előadássorozata

Zacher Gáborra

l indult januárban, összesen 8 meghívott személy mutatta be szakterületét, merült el a tanárokat foglalkoztató aktuális kérdésekben. „A közönségen is múlik, hogy miről szól az előadás” – hangsúlyozta Réz, s ez több volt ígéretnél, az előadás második felére felbátorodtak a vendégek, s komoly szakmai vitákat folytattak akár az esztétikussal, akár egymással. Igaz, ez az est koherenciájának kárára ment, időnként bedobott egy-egy témát az előadó, de ezek csak lazán, s alig lineárisan kapcsolódtak egymáshoz.

A Facebookon leköpjük egymást – személyesen nem

Az előadó hangsúlyozta, nincsenek egyértelmű megoldások, kész klisék a mai médiahasználat értékelésére, csupán mutatós elméleteket bizonyítanak egy másik elmélettel. Eközben minden Facebook-megosztásban van egy válasz a világ problémáira – utalt arra, hogy

Zuckerberg

népszerű oldalán mindenki ért mindenhez, mindenről van vélemény.. „Döbbenet: idézetek, furcsa szelfik, videók – kedvem lenne beleszólni, de inkább kívül maradok” – mondta a filmesztéta, aki csak álnéven van fent a közösségi oldalon. Úgy tapasztalja, párhuzamos vélemények jelennek meg, amelyek elmennek egymás mellett. Ehelyett meg kellene vitatni a kérdéseket, esetleg engedve saját nézőpontunkból és végül kompromisszumokra jutni. Kritizálta az online viták eldurvulását: „itt nem köpjük le egymást az előadáson akkor sem, ha eltér a véleményünk, de a Facebookon rendszeresen megteszik egymással szemben”.

Marty McFly nem használta a Facebookot az okostelefonjáról

Elmesélte egy élményét, Bécsben járt a Burg tövében, egy kávéházban. „Idilli kép, egymást átölelő fiatal pár, akik közben fél kézzel az okostelefonjukat nyomkodták. Mi történne, ha lemerülnének a készülékek?” – kérdezte, rámutatva, hogy ma már mindenki számára alapvető ezen eszközök használata. Pedig 30 éve a Vissza a jövőbe című filmben nem szerepelt sem az okostelefon, sem a Facebook… Miért mondunk le a valódi közösségekről a virtuális közösségekért? – tette fel újabb kérdését, habár manapság vitatott, hogy nem valódi közösségekről van-e szó – Réz András lánya az utóbbinak a híve. Saját magát cáfolva ellenpéldákat mutatott, egy-egy virtuális térben történő vita is kihathat a személyes kapcsolatokra, hiszen hiába veszik valaki össze a másikkal az interneten, ezt követően a valós térben sem ülnek le együtt ebédelni.

Valóság a valóságshow?

„A reality, a valóságszerűség átfogó értelemmel bír. Jelentheti azt is, hogy olyan fikció, ami valóságnak tünteti fel magát, vagy valóságszerű valóságos képek, amelyek végül fikciót adnak ki, például egy „photoshoppolt” kép, egy új értelmet nyerően összevágott videó, amelyek kozmetikázott valósággá válnak” – vélekedett a filmesztéta.

Felelevenítette az első Big Brother-szériát, amelyben a győztes egy takaró alatti, de kamerák előtti aktussal jutott el a győzelemig. Később kiderült, hogy a csatorna egyik embere avatkozott be, pénzt ajánlott azért, hogy ez a jelenet megtörténjen. Ezeket a műsorokat valóságshow-knak nevezik, pedig nincs közük ahhoz, hiszen nemcsak ezzel, hanem például a vágással is manipuláltak. A manapság népszerű Éjjel-nappal Budapest szintén száz százalékig kitalált történet, habár nem hivatásos színészek játszanak benne, de forgatókönyv alapján készül. A műsor az eredeti berlini szériához képest csak tíz százalékkal térhet el, így tud az adott kultúrára reflektálni, hiszen például más egy leszbikus pár megítélése nálunk, mint Németországban. Azonban nemcsak a történetmeséléssel lehet mesterségesből látszatvalóságot teremteni, hanem a képi megjelenítéssel is, a komputer segítségével létrehozott, azaz SGI-világ is ugyanezt teszi. A számítógépes játékoknál megismert szisztéma manapság már kihagyhatatlan eleme a filmeknek. „Fura, hogy a gyerekeknél a mese világa valószerűbbnek tűnik, miközben ti magatok is elhittétek az Avatart” – mondta, s hozzátette, ez nem feltétlenül probléma.

Az irodalmat újratöltjük, a film elavul

Lukács György

alapján meghatározott és meghatározatlan tárgyilagosságot különböztetett meg, az előbbi a film, az utóbbi az irodalom. Réz András szerint az irodalmat folyamatosan újratöltjük, azaz minden újraolvasásánál más képpel, tartalommal töltjük fel, s pont ez tartja életben a műveket. A film ezzel ellentétben mindig ugyanazt mutatja, nem bírjuk aktualizálni, így éppen ezért avul el hirtelen, s születnek újabb és újabb remake-ek. A remake, azaz újraforgatott filmek kapcsán előkerült az eredetiség kérdésköre, amelynek értelmezése kultúránként változik. „Míg az angolszászoknál elfogadható, hogy folyamatosan az aktuális angolra fordítják

Shakespeare

darabjait, Magyarországon ennél jóval konzervatívabbak a kritikusok” - magyarázta az átlag hazai néző viszolygását minden újraértelmezéstől. Úgy tűnt, Réz András inkább az angolszász narratívát támogatja, amelyet azzal indokolt, hogy a történetek mindig saját korukról mesélnek, így az évek elteltével szükséges a változó társadalomhoz igazítani a munkákat.

Instant világ vár ránk?

„Megnövekedett az emberek, a tárgyak, az eszmék mobilitása. Olcsó, fapados repülőgépekre vehetünk jegyet, saját gépkocsink van, az utazási lehetőségek sokak számára biztosítottak. Hihetetlenül hozzáférhetővé vált minden, száz éve el kellett menni a vásárba egy csizmáért, s szerencsés esetben volt a vásárló méretében, rosszabb esetben többet kellett várni. Ma egy nap alatt nálunk van a megrendelt cipő, sőt egy letölthető könyv még ennél is hamarabb” - vetette össze a mai felgyorsult világot a régivel. Réz úgy gondolja, hogy az „instant világ” felé haladunk, amelyben minden gyorsan elkészül, erre mutat a 3D nyomtató is. „Mi történik, ha instanttá válik a tárgyi világ?” - kérdezte. Úgy vélekedik, hogy ez már most, napjainkban is igaz, egyre kevésbé kötődünk a tárgyakhoz. Véleményét a fényképfelvétel példájával igazolta. Egykor volt egy eredeti negatív és sok pozitív, ma azonban „nem vehetjük fogaink közé a memóriakártyát”. A tudásunkra is igaz ugyanez, ma már nem tudni, hogy mi a különbség a saját tudásunk és az internet gyűjteménye között. „Ha valami a „könyvtáramban” van, annál nincs szükségem fejbentartásra, csupán be kell töltenem a tudást” - mondta. Rámutatott, ma még küzd a fejében sok tudást hordozó személy pozitív példája (

Vágó István

– Legyen Ön is milliomos!) azzal képpel, hogy valójában nincs is szükség tudásra, hiszen „minden megtalálható a világhálón”. A két párhuzamosan élő világból az utóbbi áll nyerésre – gondolhatja az olvasó. De úgy véljük, az est alatt folytatott diskurzusok egyelőre még az ellenkezőjéről tanúskodnak.