Puzzle-darabkák a párválasztásban - Dienes Angéla csábító könyvbemutatója Szegeden

Október 9-én Dienes Angéla "Csábításra születtünk" című könyvét mutatták be a szerző részvételével a Somogyi-könyvtár petőfitelepi fiókkönyvtárában.

Hosszabb farktollal a pávakakas is boldogabb. Laikus szemmel hihetünk az állításnak és gondolhatunk arra, hogy a madár ezáltal gyorsabban tud repülni, hamarabb eléri a célját, így rövidebb idő alatt táplálékhoz jut. Ha ehhez hasonló feltevéseink vannak, akkor nagyot tévedünk. A pávakakas farktoll hosszának ugyanis semmi köze nincs a gyorsasághoz, a pártaláláshoz viszont annál inkább. A tojó nagyobb eséllyel választja párjául díszes tollú társát és innen már csak egy lépés – vagy szárnycsapás - a közös boldogság. Az állatvilág érdekesebbnél érdekesebb példáin keresztül hamar eljuthatunk az emberhez. Hiszen ha valamiben, hát egy dologban egészen biztosan megegyezünk a pávákkal: a párválasztási szokásaink furcsaságaiban. „Mit is jelent a szépség?” - tette fel a kérdést a közönségnek a Csábításra születtünk című könyv szerzője, a viselkedéselemző és coach

Dienes Angéla

a Somogyi-könyvtár petőfitelepi fiókkönyvtárában tartott könyvbemutatóján. Hihetetlen matematikai számítások léteznek arra vonatkozóan, hogy milyen arányokkal kell bírnia egy női arcnak ahhoz, hogy szépnek tartsuk azt: milyen távolságra üljön a két szem egymástól vagy éppen milyen hosszú ívben számít csábítónak egy orr görbülete. Nincs ez másképp a testalkattal sem, a tökéletes női csípőnek is léteznek elvárt paraméterei. „A kutatások szerint többségében a veleszületetten vak férfiak is az ugyanazon méretekkel rendelkező női testet tartják szexisnek, mint látó társaik. Ez a jelenség magyarázható azzal, hogy bizonyos testarányok együtt járhatnak az egészséggel” – mondta Dienes Angéla. Ám ha minden férfinak ugyanaz a - matematikailag kétségkívül tökéletes – női arc vagy testalkat tetszene, elég nagy gondban lenne az emberiség. A tökéletes ugyanis sokak szerint túl szabályos, átlagos és gyakran inkább azt tartjuk szépnek, ami különleges, egyedi, az átlagtól eltérő. Egy új kabát vásárlásánál sem szeretünk tucatterméket választani, miért is tennénk ezt egy olyan fontos kérdésben, mint a párkeresés. Így pedig máris eljutunk a könyvbemutató egy újabb kérdéséhez: „Termékek vagyunk egy olyan piacon, ahol társkeresés folyik?” Napjainkban már teljesen elfogadott, ha valaki az interneten, társkereső oldalak segítségével lel partnerre. De hogyan is alkothatunk képet egy emberről, ha csupán egy profil áll a rendelkezésünkre? Modellezünk? Összerakjuk a rendelkezésünkre álló információdarabkákat, mint egy puzzle-t? Oly sok mindenre nem kapunk választ egy virtuális randi esetén, ekkor pedig önkéntelenül is kategorizálni kezdünk, a hiányzó puzzle-darabokkal kapcsolatban pedig feltételezésekbe bocsátkozunk. A „lyukakat” kitöltve, megalkotjuk magunk számára a tökéletes párt. Csodálkozunk, ha utólag csalódunk az általunk megkreált képben? A csalódásoktól pedig foggal-körömmel szeretnénk magunkat megóvni, így esélyt sem adunk, ha az illető nem üti meg az általunk elvárt mércét. Lehet, hogy így elszalasztjuk a nagy Ő-t? Vagy ha a nagy Ő-ben nem is hiszünk, lecsúszunk valakiről, akivel boldogok lehetnénk? A téma kétség kívül kimeríthetetlen, ám Dienes Angéla előadásaival és Csábításra születtünk című könyvével sikerrel tárja fel a párválasztás pszichológiájának útvesztőit. Ugyanis még az illatokat, a hangokat, a testbeszédet vagy éppen a mosolyt sem bízzuk a véletlenre, amikor partnert keresünk magunk mellé, legyen az akár egyéjszakás kaland vagy életre szóló kapcsolat. „Nincs biztos tanácsom arra vonatkozóan, hogyan éljük meg a párkapcsolat buktatóit, érdemes azonban néha elgondolkodnunk a sokszor tudattalan preferenciáinkon, hiszen ezek nagyban befolyásolhatják a partnerválasztásunkat” – vallott az előadó tevékenységének céljáról. Bizony olykor egyszerűbb lenne, ha létezne a szépség matematikája és birtokában lennénk a képletnek, amellyel pontosan kiszámolhatnánk ki a legmegfelelőbb partner számunkra. Akkor azonban megfosztanánk magunkat a „derült égből villámcsapás szerelem” izgalmától, a „meglátni és megszeretni” által nyújtott boldogságtól vagy a „valami megfogott benne” élményétől. Ezek nélkül pedig az élet - valljuk be - túl átlagos lenne. Az átlagos pedig egyáltalán nem rossz. Csak éppen, unalmas...

Hegedűs Réka