„Az életet csak mi ismerjük, kisemberek!” – interjú A nyomorultak gyerekszereplőivel

Akik már látták a Madách Színház és a Szegedi Szabadtéri Játékok közös produkcióját, A nyomorultak című világsikerű musicalt, azokban kétségtelenül felmerült, hogy a jövő nagy színészeit és színésznőit is látták debütálni. Beale Emma, Hajdu Luca és Bauer Gergő színészi-énekesi teljesítménye a felnőtt, tapasztalt kollégák mellett is magáért beszél. A gyermekszereplők a feszített tempó ellenére időt szakítottak arra, hogy kérdéseinkre válaszoljanak, így némiképpen bepillantást nyerhetünk, milyen is gyerekfejjel a reflektorfényben.

A mindössze 12 éves

Beale Emmát

a kis Cosette szerepében láthatjuk. Szóló számát hallva, nincs az a szív, amelyik ne hatódna meg. Tiszta hang, irigylésre méltó koncentráció. Kell ennél több, hogy valóra válthassa élete legnagyobb álmát?

- Hogyan kerültél a Madách Színház produkciójába?

- A tánciskolai barátnőm szólt a Mary Poppins castingjának idején, hogy esetleg próbáljam ki magamat komolyabb területen. A meghallgatás sikeres volt, bekerültem az előadásba, így ismertek meg a Madách Színházban. Amikor elkezdődött a válogatás A nyomorultakra, felhívtak telefonon a színháztól, hogy szeretnék, ha a kis Cosette szerepére jelentkeznék és megtanulnám a „Van valahol egy szép kis vár” című számot. A másik három lány, akik szintén eljöttek a meghallgatásra, megkapták a szerepet a Madáchos évadra.

- Hogy bírod a sokszor éjszakába nyúló próbákat?

- Hát ez tök buli! Ilyenkor nem arra gondolunk, hogy, hú de fáradtak vagyunk, hanem örülünk, hogy itt lehetünk. Együtt lakunk Lucával, így amikor hazaérünk, akkor sem tudunk lefeküdni, hanem elkezdünk játszani vagy vicces videókat nézni.

- Ha választhatnál, hogy most egy felnőtt szerepét kaphasd, ki lenne az, akit szívesen alakítanál?

- Fantine-nak tudnám leginkább elképzelni magamat, őt szívesen is játszanám. Minden vágyam, hogy énekes színésznő legyek és elénekelhessem az „Álmodtam én egy álmot”, ami ugye Fantine egyik dala.

Bauer Gergőnek

már nem ez az első komolyabb színházi fellépése. 13 éves kora ellenére szerepe van a Madách Színház Vuk és Mary Poppins című előadásában, valamint a Játékkészítőben is. Határozott, komoly egyéniség, de nem áll tőle távol a lazaság sem. A színpadon nincs olyan, akinek a figyelmét ne keltenél fel, viszont a jövőre nézve más tervei vannak.

- Hogyan kaptad meg Gavroche szerepét?

- Először én is a Mary Poppinssal kerültem a színházhoz, ahová a magyartanárom javaslatára jelentkeztem, mivel szerinte nagyon szépen szavalok. Nálam is megszólalt a telefon, hogy menjek el A nyomorultak válogatójára. Rajtam kívül még egy fiú jelentkezett, ő is megkapta a szerepet, áprilistól fog játszani a Madáchban. A „Gavrochenak hívnak” és a „Javert felügyelő” számokkal kellett készülnöm.

- A felnőtt színészeken is látni, hogy nagyon kimerültek a próbafolyamatok végén, te viszont teli vagy energiával. Hogy csinálod?

- Valóban nagyon fárasztó egy-egy napunk, általában éjfélig tartanak a próbák, de annyira jó a társaság és a darab, hogy mégsem érzem magamat kimerültnek. Ez nem is nyomorultak, hanem bohém élet, ami itt megy. A felnőtt színészek sokszor hajnalig büféznek, sajnos én még nem tehetem meg ezt. Nagyon szeretem a várost és ez feltöltődést jelent nekem, hogy egy jó környezetben vagyok. A halászléről nem is beszélve!

- Mi a véleményed a darabról? Gyerekfejjel is érezhető a mondanivaló?

- Nekem nagyon tetszik a darab, a könyvet olvastam is, így a sztorival nagyjából képben vagyok. Szirtes tanár úr rendezése fantasztikus, Kentaur díszlete óriási és sokszor félelmetes.

- Felnőttként melyik szerepben tudod magad elképzelni? Gondolom Thénardier lenne az, az őrülteket imádja a közönség.

- Dehogy lennék Thénardier, én a komolyságot szeretem! Leginkább Mariusnak tudom magamat elképzelni, bár Javert játszanám szívesebben. Ők képviselik a komolyabb vonalat.

- A jövőre nézve milyen terveid vannak, láthatunk színpadon?

- Iskola mellett elég nehéz egyeztetni a színházas dolgaimat, ebben az évben is a 250 órából sikerült 242-t hiányoznom, szóval nagyon odakellett figyeljek. Jövőre lesz a felvételi is és mivel legfőbb vágyam, hogy hegedűművész legyek, ezért mindent megteszek azért, hogy bekerüljek a zenekonzervatóriumba. Emellett játszani fogom ezt a szerepet a Madáchban, illetve a Játékkészítőt is újrarendezik.

Hajdu Luca

neve valószínűleg ismerősen cseng a szegedieknek, hiszen számtalanszor láthattuk a szabadtéri színpadán, illetve feltűnt az „Ének iskolája” című tehetségkutatóban is. A Juhász Gyula Gyakorló Általános Iskola énektagozatosa szeretné, ha hobbiját a színpadon is űzhetné.

- Minden nyáron láthatunk téged a Dóm téren valamelyik darabban. Számítottunk rá, hogy ebben az előadásban is visszatérsz. Mi történt veled a válogatón?

- A testvérem játszik a Mary Poppinsban, így ismertek valamennyire engem is. A korom pont megfelelő a darabhoz, így a kis Cosette szerepére jelentkeztem én is, viszont a karakterem sokkal inkább hasonlít a kis Eponinehoz, így azt a szerepet kaptam meg. Emellett szoktam játszani a Nemzeti Lovas Színházban is. Ők is felkértek eközben egy darabra, így választanom kellett.

- Szegediként nem fog nehézségeket okozni, ha a fővárosban kell majd játszanod a darabot?

- A családomnak sok ismerőse van Budapesten, így amikor fent van előadásom, mindig van, hol aludnunk. Ebből a darabból is nagyon sok előadás lesz, ezért sok időt kell majd ott töltenünk.

- Nem lesz meglepő a kérdés. Te kit alakítanál legszívesebben, ha felnőttet játszhatnál?

- Cosette szerepe nagyon tetszik, a kedvenc számom is az a szerelmes dal, amit Mariusszal énekel. Bár inkább Eponinne-nak tudnám magamat elképzelni, már csak a hangi adottságaim miatt is.

- Felnőtt korodban milyen pályán tudod magad elképzelni?

- Mint minden kislány, én is színésznő szeretnék lenni, de emellett nagyon szeretem a lovaglást. Minden vágyam, hogy lovas színházban játszhassak felnőtt koromban is. Decemberben egyébként ott is lesz egy bemutatóm, a Gladiátort fogjuk előadni.

A gyerekekkel legtöbbször

Molnár Ferenc

koreográfus foglalkozott. Ő is csak elismeréssel tudott szólni a kis színészekről. „Mi mindig nagyon féltjük a gyerekeket, de azt gondolom, hogy ők sokkal jobban bírják. Nagyon mozgékonyak, intenzíven dolgoznak. Szerintem jobban bírták a próbafolyamatot, mint mi. Nagyon sokan jöttek el a válogatónkra. Hogy miért pont rájuk esett a választás? Erre azt tudom mondani, hogy olyan gyerekeket kerestünk, akiken érződött, hogy mernek szerepelni, nem ijednek meg. Sok szülő mondja azt, hogy az ő gyereke milyen tehetséges, és amikor odakerül a színpadra, akkor lefagy. Ők nem ilyenek. Fantasztikusan játszanak, nem jönnek zavarba a sok ezer néző láttán. Bízunk benne, hogy a Billy Elliot című musicalben is dolgozhatok velük.”

Szerző: Molnár Máté