Hősiesen küzdöttek a magyar pilóták, de a túlerő ellen nem győzhettek: a légi háborúról nyílt kiállítás + FOTÓK

A Háború a felhők felett című kiállítást tavaly ősszel nyitották meg az Emlékpontban, most a szegedi közönség is megtekintheti a Millenniumi Kávéházban. Szegedet hatszor bombázták.

Rendhagyó kiállítás nyílt kedden a szegedi Millenniumi Kávéházban, a képekkel és információkkal gazdagon ellátott tablók bemutatják az 1944 áprilisa és 1945 márciusa között Magyarország egén zajlott csatákat. Megelevenednek a légoltalmat és légvédelmet ellátó civilek, katonák, a hős magyar vadászrepülők és a nácik feletti győzelmet bombázásokkal elősegítő amerikai pilóták, akiknek „gyárat, s vadlaktanyát” jelentett e táj. Mára azonban az emlékezésé a főszerep, az Emlékpontban már nagy sikerrel szerepelt Háború a felhők felett című kiállítás egyszerre őrzi az egykoron itt küzdők, élők emlékét, s segíti az ifjabb generációt egy mára már elfeledett, de annál fontosabb történelmi esemény megismerésében.

„Az elmúlt egy évben számos, a világ és a magyarság történetéhez kapcsolódó kerek évforduló volt, ezek egyike a Magyarország felett hetven évvel ezelőtt zajló légi háború” – emelte ki

Haág Zalán

, a KDNP szegedi képviselője, a kulturális bizottság tagja. A főként amerikai bombázók mintegy 23 ezer tonna bombát dobtak Magyarország területére, amely 20 ezer áldozattal járt, közülük másfél száz szegedi volt, akik a hat légitámadás egyikében vesztették életüket. A közlekedési gócpontokat támadták, ennek esett áldozatul a szegedi déli vasúti híd is, máig ható károkat okozva a város balkáni kapcsolatainak. Egyes bombázások célt tévesztettek, ennek okán Alsóváros és Felsőváros komplett utcáit tarolták le, a kár a város 1944-es költségvetésének tízszerese volt – elevenítette fel a légi háború egyes Szegedhez kapcsolódó eseményeit. Kiemelte, igyekeztek minél többet tenni azért, hogy ne merüljenek feledésbe az akkori történések, amelyben partner volt

Oláh András Pál

történész, a Magyar Roncskutató Egyesület tagja, a kiállítás kurátora és a

Miklós Péter

vezette Bálint Sándor Szellemi Örökségéért Alapítvány. Így többek között

egy éve avattak emléktáblát

az egykori tűzoltóság épületének falán, amelyben a várost ért légitámadások áldozataira és légoltalmi szolgálatban résztvevőkre emlékeztek. E tevékenységüket folytatni kívánják, így őszre történelmi sétát terveznek, ahol a várost bejárva átélhetővé teszik a fiatalabb generáció számára a hét évtizeddel ezelőtt zajlott eseményeket.

Miklós Péter, a hódmezővásárhelyi Emlékpont vezetője elmondta, hogy az Oláh András Pál által szervezett Háború a felhők felett kiállítás már náluk is nagy sikerrel szerepelt, a Szegeden is bemutatott tablók mellett egyenruhákat, repülőgépdarabokat és más tárgyi emlékeket is megtekinthettek az érdeklődők. A tablók a háború főbb légi eseményeit és tendenciáit foglalják össze. Intézményük a dél-alföldi régió és Hódmezővásárhely 1945 és 1990 közötti történelmét szeretné láttatni, de már 1944 őszétől kezdi saját gyűjtő és kutató munkáját, hiszen mikor a szovjet csapatok elérték a történelmi Magyarország határait, új korszak kezdődött meg, s habár ez formailag 1991-ben, a szovjet csapatok távozásával lezárult, következményeit napjainkig viseljük. 1944 őszén a trianoni Magyarország is hadszíntérré vált, s ennek egyik momentumai voltak az 1944-1945 között testet öltő légitámadások. A hetvenedik évfordulóra készülve Oláh András Pál és a Hadtörténeti Múzeum támogatásával megvalósították azt a kiállítást, amelyet az érdeklődők is láthatnak. Kiemelte, a Magyarország elleni támadások fókuszában a különböző logisztikai és stratégiai célpontok álltak, nem a polgári lakosság. Ellentétben Drezda, London, Hamburg, Rotterdam, Varsó bombázásával, nem a civilizáció, a polgárság megrendszabályozása volt a cél, hanem elsősorban az ipari és közlekedési létesítmények elpusztítása, ezzel próbálva korlátozni a német haderőt. Fontos az az érzelmi töltet, amit a légitámadásokat átélők éreztek, a szirénaszó, a folyamatos bizonytalanság megterhelő volt a hátország számára. Ehhez kapcsolódik a röplappropaganda, amelyet a szovjetek és a szövetségesek folytattak, demoralizálási, vagy a megszállókkal kapcsolatos félelmek eloszlatása céljából. „Határozottan jelen van a légvédelem, a légoltalom, az áldozatok, a célok, alapvetően méltó és tiszteletteljes megemlékezés arról a 70 évvel ezelőtti folyamatról, amely nemcsak Magyarországot, vagy Európa nyugati felét, hanem a dél-alföldi régiót, s benne Szegedet is érintették” – mondta el a kiállításról Miklós Péter.

„Egy folyamat része e kiállítás, amely jóval átfogóbb a korábbiaknál, mivel nemcsak Szegedre, hanem az egész országra vonatkozóan mutatja be a légi háború eseményeit” – emelte ki Oláh András Pál történész, az esemény kurátora. A Háború a felhők felett kiállítást eredetileg tavaly októberben nyitották meg az Emlékpontban. Az emberek jobban emlékeznek a szovjet megszállásra, mint arra, hogy a légi háború okán már 1944 áprilisától hadszíntérré vált az ország, azonban akik ott voltak, máig nem felejtették el a motorok zúgását, a bombázások pillanatait. Ekkor már kulcspozíciót foglalt el Magyarország mint stratégiai terület, főként vasúti közlekedési csomópontjai miatt, amelyek kelet és Balkán felé megkerülhetetlenek voltak. Támadták a magyar repülőgépipart, s az Overlord-hadművelethez (a normandiai partraszállás) kapcsolódó elterelő lépések után az olajipari célpontokat, s a hazai hadigazdálkodáshoz köthető részeket. 1944 szeptemberére a szövetséges stratégiai légierő elérte céljainak nagy részét Magyarország ellen, sikerült a magyar vasúti közlekedést blokkolni, a hadi ipari célok elleni bombázások pedig napjainkig éreztetik hatásukat – mondta el a SZEGEDma hírportálnak a történész. A magyar vadászrepülők általi küzdelem Don Quijote szélmalomharcához hasonlított, hiszen a minden egyes támadásnál több száz amerikai bombázót több mint száz kísérővadászgép is védte, míg a magyar-német erők mindössze 40-60 vadászgépet tudtak ellenük a magasba emelni, amelyeket gyakran kénytelenek voltak szétforgácsolva bevetni a nem egyértelmű támadási irányok okán. Nem volt olyan eredményessége a magyar légierőnek, hogy bármi módon meg tudja akadályozni a légitámadásokat, azt azonban el kell mondani, hogy feladás és részrehajlás nélküli heroikus küzdelmet vívtak, amely méltó az utókor emlékezetére. Abban, hogy ez ne merüljön feledésbe, Oláh maga is részt vállal, a légi háború szegedi eseményeiről készül kötete, s tervezi egy közös munka megjelentetését

Mohos Nándorral

az amerikaiak hazánk felett elszenvedett légi veszteségeiről. Fontos a Magyar Roncskutató Egyesület szerepe is az emlékezésben, ők hamarosan Lajosmizse környékén tárják fel egy lezuhant lengyel személyzetű angol bombázó maradványait, majd állítanak a Lengyel Kisebbségi Önkormányzattal emlékművet a személyzet számára a következő év tavaszán.