Öt perc nyugalom, víz, elemcsere és görbítés - így készül a Fool Moon a ma esti megmérettetésre

A tavalyi kiemelkedően jó szereplés után idén is komoly esélyese a Dal című műsornak a Fool Moon csapata. Ma este, a harmadik elődöntőben mutatják be a fiúk a Back 2 Right című dalukat, amely Molnár Gábor és Kasai Jnofinn szerzeménye, és az előző évi szakítós hangulat után idén az együttes vidámabb, dinamikusabb oldalát mutatja meg, és egy szerelem kialakulásáról szól.

Ahogy korábban is

beszámoltunk róla

, januárban a Fool Moon nevű szegedi együttes is ringbe száll azért, hogy megmérettethesse magát Európa énekes küldöttei előtt, vagyis az Eurovíziós Dalfesztiválon. „A jó hangulatú koncertek alapja, hogy a színpadra lépés előtti időt vidáman töltsük el. Az őszinte jókedvet azonnal megérzi a közönség. A csapat és a közönség jókedve mellett fontos, hogy az emberekhez eljusson, amit éneklünk, ezért nem árt, ha színpadra lépés előtt a mikrofonunkban kicseréljük az elemet! Komolyra fordítva a szót, az acappella nagyon érzékeny műfaj, ezért hosszú hangbeállást tartunk minden fellépés előtt, ahol minden dalba picit beleéneklünk, hogy kipróbáljuk, hogy az adott helyen hogy szól” – mondja

Rácz Gergő,

a Fool Moon egyik dalszerzője, megjelenésekért is felelős tagja, aki a stúdiómunkákba is besegít, és immár 10 éve erősíti a csapatot. A tavalyi Eurovíziós válogatóra készült produkciónál például ő állította össze a testdobot is az együttesnek, ami markáns karaktert adott a dalnak és a színpadi produkciónak. http://www.youtube.com/watch?v=0GT69nXMv-g

Görbülő ujjak és egy kis pihenés

Kabalája egyik fiúnak sincs, viszont amit elengedhetetlennek tartanak, az a fellépések előtti nyugalom és összetartás, ahogy a csapat legfiatalabb tagja, a jazz-ének szakon diplomázott

Mészáros Tamás

mondja: „Nekem a színpadra lépés előtt szükségem van egy kis nyugalomra a backstage-ben. Csendesen elmerengek a gondolataimban, rákoncentrálok az estére. Számomra szintén fontos hogy koncert előtt együtt legyünk, erősíti a csapatjátékot, és ez megnyugtat.” Ugyanezt vallja a Fool Moon egyik alapítója, vezetője, hangszerelője,

Németh Miklós

is: „Engem is egyetlen dolog szokott idegesíteni, ha 5 perccel a kezdés előtt nem vagyunk együtt, és valaki még hiányzik, de ezt megbeszéltük már nagyon régen, hogy a pontosságra odafigyelünk. Én is szeretek egy kicsit leülni, lelassulni, de ez sokszor nem jön össze, mert még színpadra lépés előtt egyeztetek és pörgök. És egyetlen tárgy mégiscsak van, amihez ragaszkodom, hogy nálam legyen: ez a hangvilla, de ez sem kabalából, hanem mert tényleg nem sikerül jól a produkció, ha nem tudok, miről hangot adni.”

A nemrég megjelent Kettesben jó című CD korongján egy különleges kép látható: egymást követő, görbülő ujjak. Ez a Fool Moon igazi közös kabalája, a koncertek, fellépések előtti „görbítés”, ami gyakran kiegészül valami vicces csatakiáltással is. Ahogy a csapat nevének kiötlője, a dalok stúdiómunkáiért felelős egyik alapító tag, a mostani versenydal szerzője,

Molnár Gábor

emlékszik: „A görbítést nekem egy Mikivel közös főiskolai tanár mutatta, hogy ők anno mindig koncert előtt így csináltak, mielőtt felmentek a színpadra. Ez nagyon megtetszett nekünk, kórustagként kezdtük ezt művelni, egyfajta színpadra lépés előtti utolsó, közös ráhangolódásként. Ha jól emlékszem, a szegedi Ifjú Zenebarátok Kórusában, és az ugyancsak szegedi Victoria Kamarakórusban is görbítettünk.” Kevesen tudják, hogy a csapatnak van egy házi biológusa is, Wodala Barnabás ugyanis növénybiológusként doktorált és így is dolgozik Szegeden, mellette pedig ő a csapatban a konferanszié is, illetve a külföldi kapcsolattartó, hiszen a Fool Moon, mint az acappella műfaj kitűnősége, számos külföldi fesztiválon, eseményen is szerepel. Barninak fontos, hogy az öltöző is elég közel legyen, ha valamiért vissza kellene még szaladni. Például egy kis vízért, mert a nagy izgalomban néha elfelejtkezik a vízivásról, ami az éneklés elengedhetetlen kelléke. Miki és Gábor mellett ő is már a kórusidők óta gyakorolja a görbítést. „A görbítésről eszembe jutott egy mókás anekdota, ami a Victoria Kamarakórussal esett meg egy spanyolországi turné alkalmával. Talán a görbítésnek is köszönhető – és nyilván a sok közös éneklésnek is – hogy a kórus tagjait összeköti egyfajta szellemi kapocs, amely révén a tagok szinte egyként lélegeznek, mozdulnak, énekelnek a színpadon. Hogy ez mennyire így van, arról szól ez az anekdota: az egyik turnéállomáson, csoportkép készítése közben kioldalaztam a helyemről, a kórus elé léptem, önjelölt karnagyként hangot adtam egy nagyon közismert kórusműhöz, majd megadtam a kezdő intést. A tömegpszichózis teljes sikerét élhettem át: a kórus minden egyes tagja önkéntelenül énekelni kezdett! Erre én sem számítottam, és a meglepetéstől egyet hátra is léptem, majd pár ütem eléneklése után az egész csapat nevetésben tört ki.” Február 7-én, a Dal harmadik elődöntőjében is görbítéssel, vízzel, nyugalommal készül a csapat, és bíznak benne, hogy a Back 2 Right a zsűri és a közönség tetszését is elnyeri majd. A zenekarról további részletek

honlapjukon

vagy

Facebook-os oldalukon

olvashatók.