Gyüdi Sándor: A szegedi színház példa a kis társulatok számára

"Nekünk az a missziónk, hogy olyan művészeti értékeknek is színteret adjunk, amelyek nem feltétlenül a vonzó műfajok közé tartoznak. Az évad programjainak összeállításában a sokféleségre törekszünk." A főigazgatóval a műsorpolitikáról, a nézői igényekről, a sajtó véleményformáló erejéről beszélgettünk.

„A színház célja, hogy sokfélét, magas színvonalon, sok nézőnek, nagy jegybevétellel játsszon, ennek megvalósítása a színházvezetés feladata. Nyilvánvaló, hogy e célok részben egymás ellen hatnak. Goethe Faustjában például a színész sikerre vágyik, az alkotó szerint csak a magas művészi érték lehet a cél, a direktornak egy a fontos: a bevétel.”

Gyüdi Sándor

, a Szegedi Nemzeti Színház főigazgatója még decemberben, az első magyar színi társulat atyjának tiszteletére szervezett konferencián ekképpen beszélt napjaink színigazgatási feladatairól. Lesarkítva ez azt jelenti, ha egy színház a fentiek szempontok közül a nézőszámot akarja kiemelni, akkor le kell mondania sokszínűségéről, nem szabad szűkebb rétegnek szóló, kisebb közönségvonzó képességű (ám értékes) produkciókat létrehoznia, és természetesen csökkentenie kell belépői árát. A fontossági sorrend döntés kérdése, hiszen lényeges mutató a nézőszámra vonatkozó statisztika – ezt egyetlen alkotó sem vitathatja –, de nem mindegy, mit áldoz fel önmagából egy színház a javuló „kereskedelmi index” érdekében. „Nekünk az a missziónk, hogy olyan művészeti értékeknek is színteret adjunk, amelyek nem feltétlenül a vonzó műfajok közé tartoznak. Az évad programjainak összeállításában a sokféleségre törekszünk. A szegedi színház több művészeti ágon is kínál előadásokat: 3 opera, 2 balett, 2 gyerekdarab mellett könnyűzenei darabokat, valamint a drámai színház produkciói klasszikus és kortárs, hazai és külföldi szerzők tollából is színpadra visz előadásokat.” A szegedi az első vidéki nemzeti kategóriába sorolt színházak egyike, jelenléte és változatos repertoárja példaként szolgál a környező kisebb társulatok számára.

Elengedhetetlen számba venni a nézői véleményeket, ugyanakkor azt is szem előtt kell tartani, hogy a közönség vegyes – hangsúlyozta a főigazgató. Elvárásaik, kulturális fogyasztási szokásaik, érdeklődési körük és igényeik mentén rajzolódnak ki, kívánságaikat egyidejűleg teljesíteni pedig gyakorlatilag lehetetlen. A nézői elégedettségmérés leghatékonyabb szondája a jegyirodákban történő személyes beszélgetés, amely során kiderül, milyen véleménnyel vannak a szegediek egy-egy előadásról vagy rendezőről, azonban meglátásaik nem határozhatják meg a jövő évad műsorpolitikáját. A művészet templomába belépni ünnepi alkalom, a nézők élményekért váltanak jegyet, ha pedig elvárásaik és a színház kínálata nem találkozik, csalódás éri őket. „Az emberek sokat adnak a sajtó véleményére, ha a kritikus azt írja, hogy egy bemutatót már a premieren mindenki elutasított, azt sokan elhiszik. Pedig elképzelhető, hogy éppen azokra lenne érdemes beülni, amelyeken vitatkozni lehet” – utalt a média véleményformáló erejére Gyüdi Sándor. Ahogyan már fentebb a direktor említette, a szegedi színház minden évadban három opera és két balett bemutatót állít színpadra, ezzel szemben a győri, miskolci és pécsi vidéki nemzeti kategóriába sorolt teátrumok egy-egy operát vesznek műsorra, míg balett egyáltalán nem található meg a debreceni kínálatában. „Ez a teljesség csak nálunk érhető el, tehát annak is megvan az oka, hogy az állam ennek megfelelően súlyozza a pénzeket” – folytatta, amikor a központi költségvetési támogatás mértéke került szóba. A Szegedi Nemzeti Színház támogatása évről évre csökken, a tavalyi évben ennek mértéke 517 millió forint volt. Mintegy 7 millióval kevesebb jutott a Tisza-parti városba, mint a Debreceni Csokonai Színházba, s csak 4 millióval többet kapott, mint a Miskolci Nemzeti Színház. Némi javulás mutatkozik ugyanakkor a fizetőnézőszám alakulásában: míg az előző évadban alig több mint 80 ezer, addig a 2013/2014-es évadban 93 ezren voltak kíváncsiak a szegedi műsorkínálatra.