A doni katasztrófáról emlékeztek meg Gyálaréten + FOTÓK

A Gyálaréti Civil Összefogás Közhasznú Egyesület január 18-án, a Doni áttörés 72.évfordulóján kegyeleti megemlékezést tartott a gyálaréti haranglábnál.

A szertartás előtt a Gyálaréti Katolikus Filiában szentmisén emlékeztek meg az áldozatokról, a fogolytáborban szenvedőkről, név szerint Herke Mihályról, Koza Józsefről, Sipos Istvánról, Vőneki Imréről, Szélpál Mátyásról, Lengyel Lajosról és a Gyálaréti -major bérlőjéről Brunner Károlyról, aki az auschwitzi haláltábor áldozata lett. "Talán egyetlenegy család sincs az országban, melynek ne lenne oka emlékezni a II. világháborúban odaveszett hozzátartozóra, szomszédra, ismerősre, barátra" - emelte ki

Zetényi Csukás Ferenc

ünnepi beszédében. "A magyar bakák kötelességtudatból és kitartásból jelesre vizsgáztak, életüket adták a hazáért, bajtársaikért, még úgy is, hogy nem volt sokuknak megfelelő fegyverzete, felszerelése és ruházata sem" - fejtette ki. A megemlékezésen felolvasták

vitéz Bányai József

géppuskás szakaszvezető által az édesanyjának írt búcsúlevelét. A honvéd az Osztrogozsszkból való kitöréskor halt hősi halált. A szakasza parancsnokaként maradt utolsóként, hogy a bajtársait fedezze, életüket mentse. „Drága Anyukám! Nagyon várt válaszlapotokat ma kaptam meg kezeimhez. Nagy sokára jött. Ne várjatok most már tőlem levelet és ti se küldjetek… Az orosz itt valami nagyra készül, mi meg a végsőkig kitartunk. Erre esküdtünk meg. Küldtem haza november 14-én 105 pengőt, abból Ágikának vegyetek keszkenőt. Remélem, Pista öcsém derekasan átveszi a helyemet a családban, neki a zsebórámat hagyom örökül. Neked Anyukám csak örökké élő szeretetemet és az utolsó mosolyomat tudom adni. Nagyon szeretlek! Istentelen hideg van. Itt ülök a géppuskám mellett és a kezem az üres csajkához fagy. Tudom, hogy mire ezt a lapot megkapod, addigra én már nem fázom és elmúlik az éhségem is. Itt halunk meg. Kérlek, hogy ne haragudj rám! Kezedet csókolja: Hű fiad Jóska"