Tasnádi Csaba: a klasszikusokhoz tisztelettel kell nyúlni + FOTÓK

A Szegedi Nemzeti Színház hagyományosan különleges zenés darabokkal zárja a naptári évet, így a december az opera és operett premierek hónapja. Az Armel Operafesztivál két, nemzetközileg is nagy sikert aratott egyfelvonásosát Lehár Ferenc klasszikusa, A víg özvegy követi december 12-én.

A víg özvegy című zenés darabot minden idők legnépszerűbb operettjeként emlegetik, amelyet ezúttal

Tasnádi Csaba

Jászai Mari-díjas rendező állít színpadra a szegedi teátrumban. A nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház igazgatójának már nem ez az első rendezése a Tisza-parti városban: 2010-ben Kálmán Imre Csárdáskirálynőjét, tavaly pedig a Mária főhadnagyot láthatták tőle a színház szerelmesei. Tasnádi, akárcsak idén A víg özvegyet, úgy az előző évad nagyoperettjét is

Krámer György

koreográfus közreműködésével álmodta színpadra. A Harangozó Gyula-díjas táncművésszel eredményes szerzőpárost alkotnak, együttműködésük még Tasnádi Csaba első rendezéséig, a Leányvásár operettszínházi bemutatójáig nyúlik vissza. Nagy az összhang a két alkotó között, azzal ugyanis mindketten egyetértenek, hogy a Lehár-féle klasszikus darabok megbonthatatlanok, a sajátos látásmód pedig csak erőlködés mind a tánc, mind pedig a színjátszás részéről. „Fantasztikus szabadságot ad, hiszen A víg özveggyel álmodni lehet. Szinte szürreális az a helyzet, ahogyan az emberek az operett kevert műfajában beszélgetnek, majd egyszer csak dalra fakadnak. A zene szárnyalni enged, ugyanakkor ott a kotta, ami pontosan leírja, milyen érzelmekre gondolt a szerző, milyen emberi reakciókat akart közvetíteni a zenén keresztül” – fogalmazta meg a műfajban lakozó kettősséget a rendező. Egyszerre megengedő és kötött, s bár nevezhetjük a klasszikust klisének, valójában a színházrajongók sem szeretik, ha belekontárkodnak egy több mint száz esztendős, működő darabba. Tasnádi szerint nem is lenne értelme kiragadni az operettet a 20. századi körülmények közül, hiszen a tündérmeseszerű történet szereplőit olyan egyszerű, a mai világban is érvényes gondolatok foglalkoztatják, mint az igaz szerelem vagy férfi és nő párharca. Nincs ez másként az énekek tekintetében sem. „A zene úgy jó, ahogy van. Nem hiába maradt fenn ennyi éven át. A dalok úgy szólnak hozzánk, olyan érzéseket bizsergetnek meg bennünk. Ennek titkát tiszteletben kell tartani és meg lehet fejteni” – folytatta. Tasnádi Csaba pályája igencsak – ahogyan ő fogalmazott – kacskaringósan alakult az évek alatt. Mivel az első felvételije a színművészetire sikertelen volt, a jogi pályát választotta, s egy időre hátat fordított legnagyobb álmának. Három év praktizálás után pályaelhagyó lett, rendezőasszisztensként folytatta az Operettszínházban. Itt találkozott először A víg özveggyel, és bár ennek már 25 éve, a nagyoperett most, a Szegedi Nemzeti Színházban találta meg újra.