Sáfár Mónika: "A Take a Chance on Me című dalt a temperamentuma miatt szeretem"

"Azon ritka pillanatokban, amikor nem vagyok színpadon, nézem a többieket. Elképesztő jó lesz a musical." Sáfár Mónikával, a Mamma Mia! Rosie-jával a pénteki premier előtt Szegedről, családról és természetesen a non-replica musicalről beszélgettünk.

- A világon elsőként Szegeden mutathatják be a Mamma Mia! musicalt non-replica feldolgozásában. Hogyan fogadta a hírt, hogy egy ilyen fesztivál-szereposztásban Rosie, egy főbb szereplő bőrébe bújhat?

- Nagyon örültem neki. Igazából olyan gyorsan pörögtek az események, hogy nem sokkal a szereposztás előtt tudtam meg, hogy megnyertem ezt a karaktert. Egyik öröm ért a másik után, hiszen 1999-ben játszottam utoljára a Szegedi Szabadtéri Játékok színpadán, mégpedig a Képzelt riport egy amerikai popfesztivál című darabban. A kislányom, Franciska születése óta sok idő telt el Szeged nélkül, pedig meghatározó időszak volt ez a pályafutásomban. Számos szerepet játszottam itt, például az Elisabethben, a Háry Jánosban vagy éppen a Mária evangéliumában, mondhatni évről-évre visszatértem a fesztiválra. Tíz évet töltöttem itt, kicsit izgultam is, hogy milyen lett a fordított színpad. A próbák előtti napok egyikén felmentem a játszótérre, egyből az a kérdés futott végig az agyamon, vajon hogyan érvényesül majd a darab. Egészen olyan érzés volt, mintha a televízióban lennék, ugyanakkor a próbák után hamar megszoktam. Nem mellékesen a tornyokon pedig azt is látom mennyi az idő (nevet).

- Milyen Rosie karaktere? Miben tér el a 2008-as romantikus vígjátéktól?

- Kicsit más, mint a film, más helyre került Rosie Take a Chance on Me című száma is. Igazából egy nagyon humoros karakterszerep. Ami különösen tetszik, hogy fekete parókát viselek a darabban, szemüveggel - még a lányom sem ismert fel így. Vannak olyan művészek, akik a biztonság kedvéért mindig ugyan olyan viseletben játszanak, én viszont nagyon szeretek kifordulni magamból. Úgy érzem, széles skálán mozgok. Pályám elejétől gyakorlatilag hősnőket játszottam, de úgy érzem, ebben épp itt az ideje átadni a terepet a fiataloknak. Rosie karaktere – akárcsak a többi Mamma Mia! szereplő – édes és szerethető, ha jól csináljuk. Bízom benne, hogy a nézők szívét is elnyeri.

- A próbák feszített tempóban haladtak – hallhattuk Szirtes Tamás rendezőtől a hétfői közönségtalálkozón. Négy próba alatt állt össze a szegedi színpadra álmodott végső változat, amit három hónapos folyamatos készülés – és tíz év várakozás – előzött meg. Milyen volt már a nagy színpadon, a díszletek között járni?

- A korábbi próbákon a díszletfalak csak jelzésértékkel szolgáltak, nem igazán tudtuk elképzelni, hogy milyen lesz a szegedi díszlet. Ahhoz tudnám ezt hasonítani, mint amikor a menyasszony esküvő előtt meglátja magát teljes pompájában, leszámítva a legfontosabb kelléket: a ruhát. Számunkra ilyen volt a díszlet, ettől kaptunk plusz inspirációt a figurák megformálásához. Azon ritka pillanatokban, amikor nem vagyok színpadon, nézem a többieket. Elképesztő jó lesz a musical, hiszen a nagy tér ellenére megmaradt a darab intimitása, a jelenetek mondanivalója sem vész el. A díszletet rengeteg táncos használja, ettől és a zenétől olyan hatásos.

- Visszakanyarodva kicsit a közönségtalálkozóhoz, az alkotók néhány gondolatot elejtettek arról is, kinek melyik a kedvenc jelenete és miért. Simon Boglárkának például a menyasszonyi ruhába öltözés a legkedvesebb, mert saját nagy napjára emlékezteti. Önnek is van ilyen?

- A kedvenc jelentem az, amikor Rosie meg akarja hódítani Billt (Szerednyey Béla – a szerk.), ezért bájait felmutatva megpróbálja elnyerni tetszését. Bízom benne, hogy ez humoros pontja lesz az előadásnak.

- Igazi örökzöldek csendülnek fel a színpadon, ezúttal viszont magyarul. Korábbi interjúkban már említette, élvezi a kihívásokat. A feladat most az, hogy a rajongókkal megszerettesse a „magyar ABBA-t”.

- Először csak a szövegkönyvet láttam, és azon gondolkodtam, vajon hogyan visszük majd ezt színpadra, hogyan fog hatni. Kezdetben a táncpróbákon a holland változatra próbáltunk, pedig az sem egy populáris nyelv. Amint elkezdtük zenekarral énekelni, rögtön megszoktuk. Nagyon jó, hogy a zenével együtt érthető és követhető a cselekmény, ezt nagyon fontosnak tartom. Egészen más betenni egy ABBA CD-t a hifibe és meghallgatni. A magyar számok, együtt élnek a történettel, a hősökkel és mindazokkal, akik éneklik a dalokat. Ehhez kell a fordítás, ami egyébként fantasztikusan jó.

- Van kedvenc ABBA-slágere?

- Bogi említett jelenete engem nagyon eltalált, pedig nem egy agyonjátszott sláger szól alatta. Ez az a rész, amikor Donna az esküvő előtt elbúcsúztatja lányát. Nagyon megérintett, mert az én lányom is növöget, tudom, hogy előbb-utóbb el fogja hagyni a szülői házat. Nagyon szívbemarkoló pillanat, a szövege is megható. A Take a Chance on Me című dalt a temperamentuma miatt szeretem, a másik kedvenc a The Winner Takes It All. Nagy ívű dal, ami emlékeztet azokra az áriákra és musicaldalokra, amelyeket énekelni szoktam. Mindig együtt dalolom Krisztával, de csak a backstage-ben.

- Ha megengedhet magának egy kis pihenést, akkor hol töltődik fel Szegeden?

- A párom jelenleg a zempléni fesztiválon dolgozik, így a kislányommal jöttem. Úgy szerveztük meg, hogy három turnusban jönnek a barátnői, öt-öt napra és akkor elmennek strandolni. Viszont ma, amikor kocsival átmentünk a belvárosi hídon, megbeszéltük, hogy a Füvészkert és az ópusztaszeri emlékpark után átsétálunk rajta. A dómot már megnéztük, a várost is körbejártuk és a Móra-múzeumba is benézünk. Igyekszünk mindent felvenni a listára, amit Szegeden érdemes megnézni. Egyébként, van egy sortom, amit itt vettem még 1996-ban, a gyerekemnek megtetszett és azt monda: „Anya ebben a szegedi sortban jövök!” Nagyon sok emlék jön szembe az utcákon. Most értékelem igazán, hogy itt lehetek és minden egyes pillanatot megőrzök magamnak. Örülök, hogy a lányom is részese lehet ennek az élménynek.