„Meg kell tanulni magunknak zenélni” – interjú a szegedi Barbears zenekarral

Örömzene – ez a jelszava a stoner metal stílusban utazó szegedi Barbears bandának. A 2008 óta működő zenekar túl van számos tagcserén, két EP-n, és egy Wacken Metal Battle hazai második helyen. A Live Music Clubban adott koncertje előtt beszélgettünk a zenekarral.

A Barbears zenekar 2007 szeptemberében alakult Szegeden.

Lukács László

(gitár, ex Baby Bone, Ahriman) és

Borbás Gábor

(dob, ex Gire, Johnny Hotrod) már korábban is játszottak együtt a Sun Valley nevű bandában. Késöbbi közös jammelgetéseik során kialakult egy ígéretesnek tűnő hangzás, irányvonal, mely magával vonzotta a saját számok létrehozását. A zenekar teljessé válásához szükséges volt egy basszusgitárosra és egy énekesre. 2008 tavaszán egy próba alkalmával futottak össze

Martonosi Tiborral

(basszusgitár, ex-Depth), aki örömmel csatlakozott az alakulóban lévő csapathoz. Már a kezdetektől keresték a zenekar hangját, a frontembert, aki majd leordítja a rajongók tökét. A megfelelő ember 2008 májusában került a srácok útjába a fiatal, de annál tehetségesebb

Garamszegi Balázs

(ex-Sabbadiak, Amphoteros) személyében. A zenekar valódi alakulása attól a pillanattól számolható, amikor 2008 májusában a négy zenész egy péntek este közösen eljátszotta a Would-ot (egy régi Sun Valley szerzeményt, amely a mai napig szerepel a Barbears repertoárjában). Ezt követően elkezdődött a saját dalok összerakása, szövegírás, és heti rendszerességgel közös próba. A szövegek angol nyelvűek, a dalokra leginkább a stoner jelző húzható rá. Aki szereti a Motörhead-et, Clutch-ot, Down-t, vagy Zakk Wylde Black Label Society nevű bandáját, biztosan élvezi a srácok zenéjét is. A 2009-es évet egy négy számból álló demóval nyitotta a zenekar Let’s see the bears címmel, amit 2012-ben egy újabb négy dalos kislemez követett, a Doombar. A mindkét kiadványról elismeréssel szóltak a zenei kritikusok, és a hazai stoner rajongók bevették kedvenceik közé a szegedi medvéket. A banda jelenlegi, két éve stabil felállása:

Blanár Levente

- ének és gitár, Lukács László - gitár,

Szatmári János

- basszusgitár,

Szabó Béla

- dob.

- A legutóbbi EP-jük 2 éve jött, igen pozitív visszhanggal, elismerően szóltak róla kritikák, ez után sokan várják az új Barbears-anyagot. Mik a terveik a jövőre nézve, új albumot, nagyobb koncerteket illetően?

Szatmári János: - A jövő sötét. Már kész van egy albumnyi szám, ez a 8-9 nóta alkotja a koncertműsorok gerincét, szóval már csak dalok felvétele várat magára, aztán meg is jelenik a Barbears legújabb nagylemeze, ami történetesen az első a sorban. Erre talán az év végén, de valószínűbb, hogy jövőre kerül majd sor. A koncerteket illetően augusztus 31-én a görög Planet of Zeus előtt lépünk fel, majd októberben lesz a második Medvék Éjszakája a Grizzly-vel és Bearfood-dal, azt nagyon várjuk, tavaly is óriási buli vot.

- Az évek alatt számos klubkoncert és fesztiválfellépés alkalmával megismerhették a magyar underground színtért, a zenekarokat, helyszíneket. Mi a véleményük a hazai zenei felhozatalról? Mit tanácsolnának egy most induló zenekarnak?

Lukács László: - Összességében a magyar undergrounddal nincs gond, vannak jó zenekarok, kevésbé jó zenekarok, de azért azok se olyan rosszak. Ami mindenképpen dicséretes, hogy sokan vonják ki magukat a mainstream média szennyhulláma alól. Az új bandák számára - persze a régiek sem kivételek ez alól - az első a zenélés kellene legyen, a koncertezést, muzsikálgatást szórakoztató hobbiként kell felfogni, ami arra való, hogy kilépjünk a szürke hétköznapokból, lazának kell maradni, nem szabad erőlködni a befutáson, ami egyébként komoly hátszél nélkül szinte lehetetlen.

- Az underground berkein belül napjainkban igen felfutóban van a stoner/sludge/doom vonal, gombamód szaporodnak a Down, Crowbar, Corrosion of Comfomity, Clutch ihletésű zenekarok. Mit gondolnak erről a hullámról, mekkora lesz a hatása, mennyire lesz maradandó?

Blanár Levente: – Igen, valóban divat lett a stoner, mint ahogy a djent is jön felfelé, egyébként ez önmagában nem rossz dolog, számos tehetséges banda bukkan fel, azonban megvan a hátoldala is: megjelennek olyan zenekarok, akik csak belekapaszkodnak ebbe a hullámba, illetve egy stílus népszerűvé válása általában az egyedi zenekarok rovására megy végbe, egyre kevesebbet találni. Mindazonáltal ez is egy hullám, az idő le fogja fölözni ezt a műfajt is.

- A Barbears egy remek koncertzenekar, élőben nagyon jól működnek a számaik. Történt-e már valami váratlan dolog önökkel a színpadon?

Szabó Béla: – Egyszer majdnem sikerült hibátlanul eljátszanunk egy számot! Sőt, egyszer előfordult, hogy majdnem pénzt is kaptunk egy fellépésért, azonban ez végül nem történt meg, de lehet jobb is, mert csak összevesztünk volna rajta. Lehet, hogy a koncertbevételek hiánya tartja össze még a zenekart.

- Van-e valami életbölcsesség, amit megosztanának az olvasókkal?

B.L.: – Meg kell tanulni magunknak zenélni, nem pedig másoknak, nem foglalkozni az elvárásokkal, hanem saját örömünkre csinálni az egészet.