Dolhai Attila: Az elhivatottságom ezután is töretlen marad

A Dóm téri színpad díszletein az utolsó ecsetvonásokkal tökéletesítenek, mialatt javában zajlanak a próbák. Ottjártunkkor zenekari hangolás és egy lovagló kislány színesítette az amerikai polgárháborús helyszínt. Dolhai Attilával az Elfújta a szél dekorációja között beszélgettünk műfajváltástól, sárkányhajózásról, nyelvtanulásról és arról, hogyan üti el az időt a családdal.

- Tavaly nagy sikert aratott az Elfújta a szél, amelyet most közönségkérésre állítanak a Dóm téri színpadra. Akkor Veréb Tamás bújt a hősszerelmes Ashley Wilke bőrébe (most Peter Fontaine-ként láthatjuk). Egy ilyen várva várt darabnál nagyobb a nyomás a színészeken?

Nem érzek nyomást, hiszen ezt a feladatot kaptam. Egy ilyen fesztiválos esemény alkalmával a produkció erejéig hívnak meg minket. Örülök ennek a felkérésnek és szívesen teszek neki eleget. Nagyon várom, hogy a tavalyi után a közönség láthassa ezt a kicsit más Elfújta a szél feldolgozást, amelyben nem csak a szereplők tekintetében van változás, hanem a színjátszásban is módosult népiképp a darab. Nem egy könnyű műről van szó – elég a vaskos könyvre gondolni (nevet) –, ezt próbálják most még sodróbbá tenni. Sok lírai pillanattal megtűzdelt történetről van szó, amit ha nem fognak össze, túlnyúl azon az időintervallumon, amelyet a néző még szívesen tölt a nézőtéren. Ez most jól át lett gondolva, ezért is vagyok rá kíváncsi, hogyan fogadja majd a közönség a változásokat.

- Reménytelen romantikus, mint Ashely, vagy elszánt hősszerelmes, mint Edvin a Csárdáskirálynőből? Melyik embertípus áll önhöz közelebb?

Edvin olyan férfi, aki fülig beleszeret a nőbe, nem enged az érzésből és az ő Szilviájából. Ashley pedig a maga nevében romantikus, viszont sokszor vívódik az ésszerűség és az érzelmei között. Igyekszik reális döntéseket hozni, ezért minden pillanatban úgy érzi, hogy a helyes úton jár, később viszont megbánja, hogy nem a szíve után ment. Scarletthez való viszonya nem szimpla szeretet, mégis a józanész kerekedik felül akkor, amikor feleségül veszi Melaniet. A vágyakozás, amikor felismeri, hogy rosszul döntött, rájön, hogy mégis inkább Scarlettnek kellett volna adnia magát. Számunkra is példát mutat abban, hogy gyakrabban kellene a szívünkre hallgatnunk. Mindkettő romantikus szerep, viszont másfajta hős.

- Egy korábbi interjúban arról beszélt, a kollégák közül páran fenntartásokkal kezelték a hírt, miszerint elhagyja a musicalt és kipróbálja magát az operában. A rajongók viszont különböző fórumokon azt bizonygatják, bármit megnéznek, amiben szerepel. Kire hallgat ilyenkor?

Senkire. A szakmai jellegű döntésekben még a hozzám legközelebb álló mesterim, mint például Kerényi Miklós Gábor sem foglalnak állást abban, hogy mit kellene csinálnom. A rajongók közül is voltak, akik örültek a hírnek és voltak olyanok is, akik nem. Ezt a fajta kíváncsiságot akkor fogom tudni megőrizni, ha az elhivatottságom ezután is töretlen marad. Meglátjuk, hogy mit hoz a jövő, előre nem tudom. Pár év múlva, ha újra beszélünk erről, akkor majd tapasztaltabbak leszünk.

- Kerényi Miklós Gábor önmagát „okolja” a történtekért, amiért két éve éppen a szegedi színpadon operafőszerepet adott. Persze csak viccelődött ezzel, de valójában mikor érett meg a döntés?

Folyamatos változás eredménye, hiszen az elmúlt években három musicalt vittem és öt operettet játszottam a Budapesti Operettszínházban. A jövő évadban két musicalem és öt operettem lenne. Talán a sors is közrejátszik a változásban, hiszen a szerepek alakulását nem én akartam így, én csak kimondtam, hogy változtatni szeretnék. Most az életemnek ez a szakasza lezárul, szerencsére partnerekre találtam a döntésemben.

- Idén két produkcióban is láthatjuk a Dóm téri színpadon, ráadásul mindössze egyhetes különbséggel. Ez komoly fizikai megterhelés, a hangnak is. Ahhoz, hogy kímélje magát az operett és a hőn áhított opera miatt fel kellett valamit adni az életében?

Hangigénybevétel határozza meg és az, hogy mennyire tartom fontosnak azt, amit csinálok. Azzal, hogy egyszerre két műfajt vittem már önmagában nagyon megterheltem a hangomat. Újdonságok ilyenformán nincsenek, hideget eddig sem ittam, de fagyizni azért eljárok – az ilyen dolgokat nem vonom meg magamtól. Ez egy olyan életforma, ami együtt jár az énekléssel, s egyre inkább a sajátommá válik. Nem éjszakázom csak ritka alkalmakkor, nem iszom és nem dohányzom. Jót tesznek a hosszú alvások, azt is nagyon szeretem (nevet). Amit eldöntöttem, hogy ősztől a sportot is bevonom a mindennapokba, amire a próbák és fellépések miatt nem volt eddig idő. Ezen kívül az elkövetkező négy-öt évben nyelveket szeretnék még tanulni, elsősorban németet és angolt.

- Apropó sport, júniusban a magyar sárkányhajó bajnokság bajai állomásán láthattuk evezővel a kezében.

Nagyon nagy élmény volt, mert nem vagyok sárkányhajós, csak tiszteletbeli tag, viszont nagyon élveztem. Az első alkalommal kemény csapatba ültettek és bevertem a kezemet, mert nem tudtam olyan gyorsan húzni (nevet). Az már biztos, hogy még az idén megyünk a Dunára, szóval megtetszett az evezés, a vizet pedig eddig is szerettem.

- Akkor még az is lehet, hogy a hétvégén kilátogat a családdal a Maty-éri ifjúsági kajak-kenu világbajnokságra is?

Az előadás most minden tekintetben előnyt élvez. Viszont szép az a pálya, úgyhogy amikor arra jövünk a gyerekekkel, mindig megmutatom nekik, hol rendezik a kajak-kenu bajnokságokat. De nem rossz ötlet. Családi szórakozásnak az ópusztaszeri emlékpark volt kinézve, és az egyiptomi kiállítás, az állatkertbe viszont nem megyünk, ott jártunk tavaly.