Stein Aurél nyomában az Emlékpont történelmi szabadegyetemén

Stein Aurél, magyar származású Ázsia- kutató az ősi Selyemút mentén végzett régészeti munkásságát mutatja be Felföldi Szabolcs régész, az SZTE Régészeti Tanszékének tudományos munkatársa az Emlékpont történelmi szabadegyetemének ez évi utolsó előadásán december 10-én, kedden 17 órától a hódmezővásárhelyi közgyűjteményben.

1900-ban indult el első belső-ázsiai expedíciójára

Stein Aurél

, aki először hozott hírt az európai tudománynak az időszámításunk kezdete körüli évszázadokban még hatalmas, virágzó városokról, lakóik hétköznapjairól és művészetéről. Belső-Ázsia felfedezésében és régészeti feltárásában a 20. században a legjelentősebb eredményeket az 1862-ben, Budapesten született Stein Aurél érte el. Iskoláit a piaristáknál kezdte, majd Drezdában evangélikus gimnáziumba járt, de az érettségit Budapesten a Deák téri evangélikus gimnáziumban tette le. Egyetemi tanulmányait ösztöndíjasként Bécsben, Lipcsében, Thübingenben folytatta. Honvéd önkéntesként a Ludovika Akadémián katonáskodott. Az itt kapott térképészeti tanulmányait később indiai majd kínai, végül afganisztáni útjain kamatoztatta. Londonban és Chambridge-ben végzett posztgraduális képzéseket, ahol hamarosan felismerték a fiatal tudós tehetségét. Kutatásai középpontjában a civilizációk egymásra hatása volt. A mediterrán nyugatot (Európát) és Iránt, Indiát, Kínát (Ázsiát) egy kulturális egységként kezelte. Az ezt összekötő Selyemút nem csupán kereskedelmi célokra szolgált, hanem a Nyugat és a Kelet nagy civilizációinak találkozási pontja is volt. A Kr. e. 2. századtól kezdődően több mint egy évezreden át selymet, luxuscikkeket és egyéb kereskedelmi árukat szállítottak és cseréltek az út menti városokban, oázisokban, de egyben eszmék, vallási tanok, művészeti stílusok, technológiák terjedésének és meghonosodásának színtere is volt. A Selyemút örökségét, írásos és tárgyi emlékeit kutatva Stein Aurél 1900-1916 között három nagy expedíciót vezetett a Tarim-medence homokba temetett romjainak feltárására. Az expedíciók eredményeként addig ismeretlen nyelvek és írások kerültek a kutatók látókörébe, az ott élő népek története, művelődéstörténete került új megvilágításba. Világhírnevét a dunhuangi Ezer Buddha barlangtemplomokban őrzött kincsek felfedezésének köszönheti.