Eperjes Károly: Jelentem, javulok! + FOTÓK, VIDEÓ

Örömturizmus zajlik Eperjes Károly szerint a Nemzeti Színházban az igazgatóváltás óta, ahol jelenleg két darabban is láthatja őt a nagyérdemű. A Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésszel Tápén beszélgettünk, ahová 20. századi Istent kereső magyar költők estjével érkezett.

- „Az igazat mondd, ne csak a valódit!” című estet Szegeden is többször láthatta a közönség az elmúlt években, például a dómban, a piaristáknál és a múzeumban is. Belső indíttatásból született meg a műsor, hogy istenkereső verseket mutasson meg a közönségnek?

- Volt szerencsém látni

Latinovits Zoltán

Balassi-estjét, és ott is vers, zene, ének és kiegészítő szöveg egymást követték. Eldöntöttem, ha összeállítok egy estet, akkor ennek a mintájára építem fel. Két könyve volt, az egyik a Ködszurkáló, ami az én szakmai bibliám, a másik pedig a Verset mondani. Ő építész volt, s ez utóbbi kötetnek az elején volt egy nagyon szép rajz, ami hármas szerkezetű, a szentháromság jelenik meg rajta. „Az igazat mondd, ne csak a valódit!” ezért egy példázatkövetés.

- Ha példakövetésről is beszélünk, akkor sem feltétlenül istenes versekből lehet összeállítani egy estet…

- Ez így van, de azt tapasztaltam később, hogy ez hiánypótló. Nekünk a Színművészeti Főiskolán rengeteg verset kellett megtanulnunk számtalan költőtől, s mindannyiunknak kialakult egy repertoárja, de azt sosem tudtam összerendezni. Azokkal a versekkel nem is nagyon szerettem volna kiállni az emberek elé, de amikor megismertem a 20. századi magyar költők istenes verseit, melyet a Vigilia adott ki Innen és túl címmel, akkor erre nagyon ráharaptam. Úgy gondoltam, ha Balassi Bálint-verseket lehetett ebben a szerkezetben estté formálni, akkor a múlt század istenkereső költőit ugyanígy meg lehet csinálni.

- Mi a célja ezzel az esttel, hogy közelebb kerüljön a néző Istenhez, netán elkezdje maga is keresni?

- Remélem ez történik, legalábbis a visszajelzések ezt mutatják. Van egy orvos barátom, aki azt mondta, az ő megtérésében ez az est sokat segített, egy olyan időszakban látta, amikor vívódások közepette élt. Immár tizenkilenc éve megy ez a program, így változik a repertoár is, vannak olyan költemények, amelyek mindig szerepelnek benne, de az évek alatt ki- és bekerültek versek. Körülbelül száznegyvennégy verset gyűjtöttem össze, melyből tizenötöt, vagy akár huszonötöt mondok el alkalmanként. Ez mindig függ a közönségtől, az ő igényeiktől, de a hármas szerkezeten sohasem változtatok.

- Egyszer arról beszélt, hogy nem öntörvényű, hanem Isten-törvényű létet szeretne…

- Igen, szeretnék. Ez kemény munka, de nagyon megéri. Az öntörvényűséget én már nem kedvelem, szeretnék Isten-törvényű módon élni, mint ahogy a költőink is a nemesebb verseiknél Isten-törvényűek voltak.

Ady Endre

nagyon sokszor öntörvényű volt, de tőle tudom a legtöbb istenes verset.

Babitsnak

talán nincs is olyan költeménye, ami nem istenes, de az esten elhangzanak József Attila-versek is. Neki kellett egy nagy fordulat, de fiatal- és férfikorában istenes költő volt. http://www.youtube.com/watch?v=tntD3PEaRGQ

- A Nemzeti Színház társulatának is tagja ismét, a Zűrzavaros éjszakában és az Ahogy tetszik című darabokban láthatja a közönség. Milyen most a nemzeti, hogy Vidnyánszky Attila lett a vezérigazgató?

- Egyelőre örömturizmus folyik, jönnek azok, akik idáig nem jártak a nemzetibe. Mint ahogy korábban katasztrófaturizmus volt, úgyhogy ez most más. De majd idővel elválik, milyen a színház, ez nem két-három előadáson dől el, hanem két-három évnek is el kell telnie. Dolgozunk, az említett két darabon kívül van még egy, amiben játszani fogok.

- Milyen volt visszatérni oda, hiszen a nyolcvanas évek elején volt már tagja a Nemzeti Színház társulatának, s most más az épület, más a kor?

- A szocializmus idején szerződtem le a nemzetihez, s az is egy nehéz időszak volt, akkor is egy váltás idején,

Székely Gábor

és

Zsámbéki Gábor

vezetősége idején voltam ott. De akkor fiatalabb voltam, gondtalanabb, nagy öreg színészekkel játszhattam együtt, az teljesen más dolog volt, mint most, amikor már idősebb fejjel kerül oda az ember. Igyekszik az ember rangján kezelni a feladatot.

- Korábban rendezett is, most milyen más munkái vannak most?

- Rendezek Veszprémben,

Gorkij

Éjjeli menedékhely című darabját, és van egy meghívásom Békéscsabára, a Jókai Színházban is, ott tavaly megkaptam a legjobb rendezésért járó elismerést. Lehet, hogy elvállalom, de mindez idő, de ha Isten megsegít, akkor belevágok. Egy filmszerep is lett volna egy, de nem fűlt hozzá a fogam… Ha az igazságra irányul az egész mű, és egy egyetemes értékrendben várható, hogy elkészül, akkor vállalom a negatív szerepet is. De ha az egészen mindez nem látszik, akkor visszahárítom. Számomra az igazi szabadság nem az, amikor az ember mindent megtehet, hanem, amikor az ember minden jót megtesz.

- Volt egy komoly törés az életében, s a lelki problémákat leküzdeni nem egyszerű feladat. Sikerült rendeznie, helyére tenni a dolgait?

Másfél évvel ezelőtt az édesanyám itt hagyott, ez volt az én nagy traumám. Hiába készül rá az ember, hosszú ideig beteg volt, de erre nem lehet. Annak idején, amikor az édesapám meghalt, fél évig egyszerűen nem tudtam tanulni, minden feladatot visszaadtam. Arról azonban nem írtak a lapok, mert akkor nem kerültem kórházba. A mai napig nehezen viselem, bár tudom, jó helyen vannak, de nagyon hiányoznak, az, hogy nem tudom felhívni őket, nem tudok odaszaladni hozzájuk. Azzal, hogy mind a kettőjüket elveszítettem, felnőtté váltam, és ez nekem nem volt egyszerű. Ötvennyolc éves fejjel felnőtté válni… pedig én úgy szeretek gyerek lenni! Azóta kialakult egyfajta égi-gyermeki kapcsolat, úgyhogy jelentem: javulok.