Megfilmesítésért kiált az Év Könyve – Nagy Bandó Andrással beszélgettünk

Idén Nagy Bandó András humorista, előadóművész és író veheti át Szegeden az Év Könyve díjat a 84. Ünnepi Könyvhét szegedi megnyitóján. A siker alkalmából beszélgettünk a szerzővel.

– A Hangyabanda nagy kalandja című könyvéért kapja az idei Év Könyve díjat Szegeden. Gondolta volna, hogy ez a verses meséje ilyen sikert arat?

– Mivel ez a könyv valóban gyönyörű, bíztam benne. Egy jó verses mesét adtam

Antal Tamás

festőművész kezébe, ő is beleszeretett, és ez inspirálta, amikor az illusztrációkon törte a fejét. Végül ennél is több született: megálmodta, amit én vizionáltam. Így lett közös könyvünk. Ez a mese megfilmesítésért kiált. A történet egy ismeretlen világba viszi el az olvasókat. A picurka hangyák szorgoskodása, folytonos futkosása, igyekvése és egy adott rend szerinti élete eleddig láthatatlan maradt. Ennek megismerésére szövetkeztünk Tamással, sokak örömére.

– Ő rajzolt a Verselő betűk és számok című könyvheti újdonságához is.

– Igen, ezek teszik teljessé a betűk és számok verses bemutatkozásait. Minden betűt és számot egy-egy színnel jelenítek meg. A versek főként az adott betűket hordozzák, ugyancsak a választott színnel kiemelve. Derűsek, ritmikusak, így pár nap alatt játékosan ismerhetik meg a gyerekek a betűket és a számokat. Remek tankönyv-kiegészítő, de jó mondókák együttese is.

Gagyik közt az értéket

– A hangyás könyvhöz CD-melléklet is tartozik, amin mesél. Fontos az új generációknak ez a plusz inger?

– Verseimmel, de azt hiszem, a meséimmel is a szülőket célozom meg. Felnőttek számára is élvezetet adó verseket írok. Az ő ízlésükön múlik, mit hall a gyerek, illetve mit vesz a kezébe. Sajnos a könyvpiacon hemzsegnek a gagyik, és mivel sok szülő kevésbé képzett, csak otthon, fölolvasásuk közben döbbennek rá (ha egyáltalán), hogy ritmustalan, rossz „versekkel” vásároltak be. Ezek a szerzők elfelejtik, hogy többre mennének, ha olvasnák a legjobbak verseit, és a gyerekek is jobban járnának, ha nem írnák, és nem adnák ki a sajátjaikat. A kiadók szerkesztői is elgondolkodhatnának ezeken. Mesémet CD-re mondtam, ezzel is segítve a szülőknek: így kellene mesélni a kicsinyeknek. Ha meg nem érnek rá, dugják be a lejátszóba, hogy hallgathassa a gyermek.

A legnagyobb csoda

– Egyre többet halljuk, hogy válságban a könyvpiac, ugyanakkor azt is, hogy a gyerekkönyvekre igenis van, sőt, egyre nagyobb a kereslet. Ön mit tapasztal a Szamárfül Kiadóval?

– Ez a válság is csak félig igaz. A könyv a legnagyobb csoda. Soha nem szűnik meg a varázsa. Jót, s jól – ahogy megtanultuk. A kiadóm jelszava: „Fölemelni, értéket adni, gyönyörködtetni!” Ehhez tartom magam, eszerint alkotok, és adok ki könyveket. Amit az imént mondtam, itt is megerősítem: ha a szülők csak egymástól gyűjtenek tapasztalatot, és nem maguk döntenek, amikor a könyvekből válogatnak, rossz úton járnak. A jó úthoz persze versbarát és irodalomban jártas szülő kell. Ha e téren járatlanok, azt is hazaviszik, amit ott kéne felejteniük a könyvesboltban. Én örülhetek, hiszen ovikban és iskolákban mondják a verseimet, és éppúgy szeretik a tanítók és az óvónénik, mint a gyerekek. Tankönyvekben is föllelhetők, a színi egyetemen éppúgy használják beszédtechnika órákon, mint az elektronikus médiákban. Szókratész mondja: nem a vagyonból lesz az erény, hanem az erényből a vagyon. Nem azért írok, hogy pénzügyi sikereket érjek el, de a szép könyv később akár anyagi sikert is hozhat.

A nagyszülők helyett mesél

– Ön szerint milyen egy jó gyerekkönyv?

– Egyértelmű: olyan, amit a felnőttek is élvezettel olvasnak, lásd Micimackó, Kisherceg, Süsü és a többi. Két lovas mesém, valamint a Nagyapám, nagyanyám és a vakond nem a hol volt, hol nem volt, hanem a hogy volt, így volt világát mutatja meg. Nagyszülők helyett mesélem el a gyermekkorunkat. Gyakran hallom vissza nagymamáktól és nagypapáktól, hogy nem is adják oda a köteteimet az unokáknak, hanem ők olvasgatják, élvezik, és amikor náluk vannak az unokák, fölolvasnak nekik.

– Az előbb említettek az egyik oldala, a másik oldalon ott vannak a felnőtteknek szóló komolyabb témák, az András könyve, az Isten bikiniben, a Sosemvolt Toscana és a Vár rád Toscana, vagy éppen a Gondolatélesztő, a Füveskönyv. Milyen témák foglalkoztatják mostanában és miért?

– Nekem az egész világról van mondanivalóm, és azt szeretném, ha gondolataim a lehető legtöbb emberhez eljutnának. A kétkötetessé lett Toscana 12 kiadást ért meg, 30 ezer példányban fogyott el. Az András könyve 5 kiadás, 20 ezer példánnyal. Az Isten bikiniben szarkasztikus humorral szól arról, amiről az András könyve komolyan szólt: a hitről, a vallásról, a teremtésről, és alaposan próbára teszi az olvasót. Nemrég jött ki a Murphy törvénykönyve amatőr teniszezőknek. Kedves derűje, penge humora azokat is levette a lábáról, akik nem teniszeznek. A Füveskönyvem a gondolataim gyűjteménye, élvezetes olvasmány. És még akkor ott a haiku kötetem, az ÖT HÉT ÖT, és a Nagyon fájl, melybe a felnőtteknek szóló verseimet szedtem csokorba. Az Egyedül állok a humorista életművem, 40 év termés 800 oldalon. 13 év alatt 40 kötetem jött ki.

– El lehet-e árulni, min dolgozik most, mi lesz a következő „Nagy Bandó-dobás”?

– Nagy munkában vagyok. Írom az új regényemet. Címe: „míg meg nem haltak”. Egy idős ápoló naplója a fő szála, erre épül 40-50 sors, és mint közben kiderül, mindegyik keresztezte a másikat. Kicsi a világ. Az alapos munka időigényes, így csak a jövő évi könyvhétre ígérem, hogy befejezem. Ha mégsem, akkor odébb kerül a bemutatója, de megéri várni, érzésem szerint a két Toscana harmadik tétele lesz, természetesen úgy, hogy nem kapcsolódik hozzá. Azt ígérhetem, ez is többszörös katarzis élményt ad az olvasóknak, a könnyezés kikerülhetetlen: csodálatos életek, sorsok, történetek. Remélem, erről is beszélgethetünk, ha bemutattam.