Erlauer Balázs: Egy kád vér ezer forintért + VIDEÓ

Tizenhárom országból küldtek filmeket a huszonnégy órás nemzetközi amatőr filmkészítő versenyre, amelynek témája a környezettudatosság volt.

94 egyperces filmmel neveztek, legtöbben (34-en) Magyarországról jelentkeztek. A szegedi Elephant Studio egyik rendezője,

Erlauer Balázs

és egy indiai filmes csoport kapta a hétvégén rendezett Forgass a Földért! (Shoot4Earth) rövidfilmes játék hazai és nemzetközi fődíját. Erlauer Balázs Az utolsó csepp című munkája a nemzetközi versenyben a legjobb forgatókönyv díját is begyűjtötte.

– Hogy kerül képbe a mozgókép?

– Kommunikáción és médiatudományon voltam, elektronikus sajtó szakirányon, ott ismerkedtünk a kamerakezeléssel és a stúdiótechnikákkal. Akkoriban kezdtem el online sajtóvideókat is készíteni, később azonban inkább a film felé terelődött az érdeklődésem. A mesterképzésre már a vizuális kultúra tudományokra jelentkeztem, ami alapvetően filmelméleti képzés, gyakorlat nem nagyon van. Azt viszont elkezdtük építgetni a cimborákkal, amikor éppen volt valami ötletünk, megpróbáltuk megvalósítani. Ez vezetett az Elephant Studio megalakulásához. Két évvel ezelőtt, tavasszal mentem el Ausztriába dolgozni. Takarítottam és konyhai kisegítőmunkát végeztem, viszont anyagi gondom abszolút nem volt. Elgondolkodtatott, tulajdonképpen miért is érdemes itthon maradni. Azért, hogy azzal tudjak foglalkozni, amivel szeretnék. Ezt próbáljuk azóta is megvalósítani az Elephant Studio keretében.

– Miként találtak egymásra a studio munkatársai, mindenkinek volt előzőleg filmes tapasztalata?

– Van köztük évfolyamtárs, zenész, színházból is ismertem néhányukat, mások filmelmélettel foglalkoznak, gyakorlattal kevésbé. Szándékosan ilyen heterogén a társaság, mert így tudunk egymástól tanulni. Olyanok is voltak, akiket nem ismertem, csak a munkáikat láttam, s megbeszéltük, jó volna csinálni valamit közösen. Azóta is velünk dolgoznak, megpróbálunk tanulni, tapasztalni egymástól és megvalósítani az ötleteinket. Nagyjából tízen vagyunk, ez azért változó, mert attól is függ, ki hogyan ér rá. Sokan most éppen szakdolgozatot írnak, van, aki már nem egyetemista, a másik PhD-zik, „tisztességes munkával” rendelkező ember nincs közöttünk.

– Az érdeklődési körük kimerül a filmkészítésben, vagy egyéb multimediális projektek irányába is nyitottak?

– Elsősorban film, noha nekem vannak koncertháttérvetítés-készítési vágyaim, meg egy videoinstalláció-tervem, amit szeretnék majd megvalósítani. A többiek nem tudom, hogyan vannak ezzel, mert alapvetően a filmezés az, ami miatt együtt vagyunk. A pályázatra elkezdtünk előre ötletelni, volt egy szemétszörnyes gondolat, ahhoz előző nap megépítettük a jelmezt. Tehát van egy egész ember nagyságú szemétjelmezünk, amiben lehet, hogy majd végigvonulunk a városon performanszként.

– Hogyan találtak a pályázatra, s valóban 24 óra alatt kellett elkészíteni a filmet?

– Az eseményt hónapokkal ezelőtt meghirdették, a dátum is ismert volt. Egyikünk haverja,

Mijatovic Alexsandar

jött a stúdióba, s ő szólt, hogy jó lenne erre csinálni valamit. Voltak előre megadott témák, szlogenmondatok, a verseny napján pedig három elemet közöltek (tűz, víz, föld), amelyből egynek benne kellett lennie a filmben. Ezt semmilyen koncepcióba nem volt bonyolult beleilleszteni. Úgy tudom, egy több éve futó szekszárdi kezdeményezésről van szó, ha jól értesültem, idén lett először nemzetközi a fesztivál. Mi most pályáztunk először.

– Miután megkapták a témát, hogyan dőlt el, konkrétan mit forgatnak?

– Akkor eldöntöttük, hogy az előző brainstormingok közül, melyik legyen az az ötlet, amelyet megvalósítunk. Úgy indultunk, hogy beépíthetők legyenek az elemek. Beindult a munka, el kellett szaladni ételfestékért, hogy legyen művér, helyrehozni a kádat, mert rossz volt a dugója, elszaladni makroobjektivért, meg ilyen apróságok. Forgatni igazából csak dél körül tudtunk elkezdeni. Addig leszkripteltük, nagyjából mit akarunk.

– A meztelenül fürdő ifjú hölgyet nehéz volt rábeszélni a szerepre?

–

Szebenyi Patrícia

az egyik tag barátnője, éppen ott volt, és gyorsan befűztük. Kicsit ódzkodott, de szerencsére vállalta. A képi forgatás 9-10 órára lett kész, közben

Préda-Kovács Zsoltinak

, aki a hangot rögzítette el kellett mennie zenekari próbára, úgyhogy végül utólag vettük fel. Közben én vágtam, s akkor szembesültem igazán azzal, menyire rövid idő az egy perc, ugyanis nem lehetett ennél hosszabb. Reggel fél 8-kor sikerült elküldeni. http://www.youtube.com/watch?v=ATIfb8hUGss

– Többen, akik látták, sokkolónak találták a kádban öngyilkosságot elkövető hölgyet megörökítő filmet, és azt sem értették igazán, hogyan kapcsolódik ez a téma a környezetvédelemhez és a környezettudatosságot hirdető zöld gondolathoz.

– A cél a figyelemfelhívás volt, amihez nyilván kell valamilyen markáns vizuális elem vagy hanghatás, esetleg ezeknek egy összjátéka. Nyilván nem elsőre érthető, nem olyan, hogy kapcsold le a villanyt, zárd el a csapot stb., hanem elindít egy gondolkodást, még ha nem is pont arról, amiről a pályázat kiírása szólt. Szerencsére voltak sokan, akik nem értették elsőre. Az kétségtelen, hogy a környezettudatosságra utaló elemek nincsenek annyira a néző arcába tuszkolva. Olyan véleményt is hallottam, hogy „na, hát az elején azt gondoltam, olyan tipikus, 'zárd el a csapot' videó lesz, annál nagyobb meglepetést okozott, amikor lassan beúszott a vér”, amit egyébként a borotvával a kád sarkán már előre jeleztünk. Engem nem zavar, ha nem esik le mindenkinek, esetleg problémát vagy fejtörést is okoz a film értelmezése, mert akkor legalább foglalkoznak a témával.

– Jiri Menzel, Oscar-díjas filmrendező volt a bizottság elnöke?

– A nemzetközi mezőnynek biztos, a magyarnak nem tudom. Külön volt magyar és nemzetközi zsűri, de hogy milyen átfedések voltak, arról nem értesültem, nem is érdekelt bennünket különösebben.

– Mennyire találta erősnek a mezőnyt, születtek-e értékes alkotások?

– Kimondottan egy amatőr filmes fesztiválról beszélhetünk. A szó jó értelmébe véve mi is szeretnénk annak számítani. Az amatőr filmezés nem azt jelenti, hogy infantilis vagy dilettáns, inkább azt, hogy mer kipróbálni olyan dolgokat, amit a profik már esetleg nem. Az amatőrség azt is jelenti, hogy függönykarnisból csinálunk állványt, meg nyilván olcsón kihozunk mindent, egy kád vért például ezer forintból. Ezekre akár büszkék is vagyunk, szeretném is, ha sokkal több amatőr filmes lenne. Most szerintem könnyebb filmezni, mint bármikor, eszközökben is minden sokkal hozzáférhetőbb.

– A profi filmesek tele vannak panasszal, elmaradt az idei filmszemle, szinte egyetlen játékfilm sem készült az országban. Milyennek látja a film jelenlegi helyzetét?

– Alapvetően úgy találtuk ki a stúdiót, hogy az ilyen panaszkodós, „művész vagyok, filmet akarok csinálni, nem támogatnak” sirámokat tegyük félre. Azt, amihez értünk, abból próbáljuk megteremteni a rávalót. Foglalkozunk marketingvideókkal, igyekszünk az online sajtóvideóval, a dokumentarista vonallal is jelen lenni. Emellett szerelmünket, a kis szerzői filmet sem hanyagoljuk. Természetesen pályázunk is, e nélkül szerintem nem sok vállalkozás tud ma megélni Magyarországon. Ha majd megerősödünk, megpróbálunk mecenatúra rendszert is bevezetni. Mivel a szerzői jogok különben is haldokolnak, meg az egész film- és zenegyártási struktúra remegő lábakon áll, ezért kell keresni az új utakat. Talán úgy lehet, ha a cégek egy kicsit a cégfilozófiájukba beépítik a művészetpártolást úgy, mint a környezettudatosságot. Mi ebből nem fogunk, nem is akarunk meggazdagodni, élni viszont jó lenne belőle, de alapvetően az a lényeg, hogy meg tudjuk valósítani azokat a dolgokat filmben, amelyeket megálmodtunk.

– Édesapja hasonló dolgokkal foglalkozott. Büszke lenne a sikereire?

– Nagyon remélem, hogy igen, nem kis motivációt jelent. Középiskola után én színész akartam lenni, ő inkább a filmezés és a rendezés felé próbált terelgetni. Amikor már kicsit nagyobb lettem, akkor kezdett összeérni, pont az utolsó években az, hogy igen, akkor videózás, filmezés, akkor vettük a kamerát is. Megpróbálom ápolni ezt a hagyatékot.

– Mi lesz az Elephant Studio következő, figyelmet érdemlő produkciója?

– Ottlik százéves évfordulója kapcsán pályázatot írtak ki, s az ő szellemiségét idéző kisfilmet forgatunk. Ezt most

Balla Gábor

rendezi, aki az előző filmben az operatőr volt, Kosztolányi József és Balog József pedig játszik benne. Érdekes kis kamaradarab lesz, gyakorlatilag egy szobában játszódik a cselekmény. Alapvetően a hatalmi viszonyok játékáról szól a film. Csütörtökön már postára kell adni.

– Akkor ezzel is taroltok?

– Reméljük, de a lényeg, hogy elkészüljön.