Elhunyt Tóth Béla író, a Somogyi-könyvtár egykori igazgatója

Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzata és a Somogyi Károly Városi és Megyei Könyvtár megrendülten tudatja, hogy Tóth Béla író, az intézmény nyugalmazott igazgatója, Szeged város Pro Urbe díjas művésze, 2013. január 25-én, életének 89. évében elhunyt.

Tóth Béla

irodalmi munkásságát József Attila- és Juhász Gyula-díjjal, valamint a Magyar Művészetért Díjjal ismerték el. Kitüntették a Magyar Köztársaság aranykoszorúval díszített Csillagrendjével, életművéért megkapta a Szegedért Alapítvány fődíját. Hamvasztás utáni búcsúztatása 2013. február 12-én 11 órakor, a Belvárosi temető ravatalozójában lesz. Tóth Béla írót Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzata és a Somogyi Károly Városi és Megyei Könyvtár saját halottjának tekinti.

Kiállítással emlékeznek

Tóth Béla irodalmi és könyvtári munkásságát kamarakiállítás mutatja be a Somogyi-könyvtár aulájában. Könyvek, fotók, folyóiratok, elismerések idézik föl pályájának legfontosabb állomásait. A

Somogyi-könyvtár honlapján

fénykép- és filmes összeállítások, visszaemlékezések révén tisztelegnek Tóth Béla életműve előtt. Tóth Béla 1958. január 16-án lett a Somogyi-könyvtár munkatársa, ahol 1989. november 30-án történt nyugalomba vonulásáig dolgozott. Kezdetben feladata a helyismereti gyűjtemény létrehozása és a helytörténeti kutatás lett. Teljes energiával vetette magát ebbe a munkába a meglévő dokumentumok összegyűjtésével és áttanulmányozásával, valamint új dokumentumok (fényképek, hangfölvételek) készítésével. E munkájának könyvvé formált dokumentumai az 1979-ben megjelent Móra Ferenc betűösvényein és A szegedi nagyárvíz képeskönyve, valamint az 1999-ben napvilágot látott Szegedi regélő. 1970. szeptember 1-vel tudományos munkatársból helyettes igazgatóvá lépett elő, majd 1973. március 1-vel nevezték ki a könyvtár igazgatójává. Időközben városi könyvtárból Csongrád megye közművelődési könyvtárait összefogó megyei intézmény lett. Csongrád megye könyvtárügyében Tóth Béla elévülhetetlen érdeme, hogy fölvállalta az 1971. évi könyv- és levéltár-építési pályázat továbbvitelét. Nevéhez fűződik a Dóm téren álló üvegpalota megépíttetése és a hatalmas gyűjtemény átköltöztetése a Közművelődési palotából. Hallatlan erőfeszítéseinek köszönhetően a megyei könyvtár új épülete 1984. június 6-ra megépült, s azóta Szeged könyvtárügye egy korszerű könyvtárral gyarapodott, amit boldogan vettek birtokukba Szeged lakosai, diákok, tanárok és tudósok egyaránt. Ugyanakkor az egész megyére kisugárzó szakmai tevékenység is jóval korszerűbb körülmények között folytatódhatott. Tóth Bélát könyvtárosi, könyvtárigazgatói munkájáért 1977-ben Szabó Ervin-díjjal, 1995-ben Szeged város Pro Urbe-díjával, 1997-ben pedig a Szegedért Alapítvány fődíjával tüntették ki. 1989-ben vonult nyugdíjba, de a könyvtárhoz való kötődése sosem szakadt meg: „Bejárok azóta is. Nem is tudok meglenni nélküle. Önhitt módon mondom, mint ha a saját gyerekemhez mennék. Időpocsékolásnak is vehetem, mert ott mindennek utána nézhetek. Ha nem lenne, megírnám saját kútfejem szerint, de ha már módom van benne, elbogarászgatok minden morzsa után. Ott olvastam azt is, nagyon régen már, amit az egyik bölcs mondott: akkor halhatsz meg nyugodtan, ha a világot nem úgy hagyod ott, ahogyan találtad. Ezen dolgoztam egész életemben.” (Horváth Dezső: Forogjon a malom jó sokáig még! Szeged, 2004/12.)

Tóth Béla rövid életrajza ITT

olvasható.