Mikor a döntéshozók a színigazgatói pályázatokat elbírálják, arról is szavaznak, hogy jó irányba mentünk-e eddig – véli Gyüdi Sándor, a Szegedi Nemzeti Színház főigazgatója. A következő napokban portálunk megszólaltja mind az öt pályázót, arra vagyunk kíváncsiak, hogyan képzelik el a teátrum vezetését.
„A Szegedi Nemzeti Színház – illetve korábban jogelődje, a Szegedi Városi Színház – története alapján nagyon pesszimistának kellene lennem, mivel a Tisza-parti város 130 éves történetében nem volt olyan színigazgató, aki két egymást követő pályázaton elnyerte volna ezt a pozíciót” – mondta portálunknak
Gyüdi Sándor
.
Makó Lajos
háromszor is volt ugyan színigazgató, de a mandátumok között kétszer hiába pályázott. Harmadik ciklusa alatt elhunyt, ezért a koncessziós jogok vejére,
Almássy Endrére
szálltak át, aki jóllehet nyert a következő kiíráson, de az első mandátumot nem pályázta, hanem örökölte. A leghosszabb ideig pedig a legendás karmester, Vaszy Viktor ülhetett a direktori székben 1957 és 1969 között, ám ekkor nem pályázat döntött a kinevezésekről. „Azt akarom folytatni, amit az elmúlt években is véghez vittem, jóllehet némi változtatást is tervezek” – bocsátotta előre a direktor. Hitvallása szerint a Szegedi Nemzeti Színház egy népszínház, Szeged egyetlen hivatásos teátrumaként minden színházi élményre vágyó szegedinek és környékbelinek nyújtania kell valamit, sokféleséget kell kínálnia.
„Könnyedén megfeleltünk a 2012-es Előadó-művészeti törvény minősítési rendszerében legmagasabb kategóriaként megjelölt nemzeti színházi kritériumnak, de szeretnénk ezen a nyomon haladva egyre jobbak lenni” – magyarázta Gyüdi Sándor. A minősítés elvárásainak megfelelően minden évben tartaniuk kell kortárs drámai bemutatót, ennek első darabja a Pipás Pista lesz. A szegedi teátrum hagyományaiban eddig a határon túli magyar területek kisebb hangsúllyal szerepeltek, mint például Debrecenben, Nyíregyházán vagy akár Békéscsabán – ezen a téren szintén jelentősen előre lépne a főigazgató. Eddig is voltak ugyan a társulatban állandó tagként határon túli színművészek, valamint az is tény, hogy az elmúlt évek visszatérő rendezője
Keresztes Attila
, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház művészeti igazgatója, illetve most a Pipás Pistát a vajdasági
Kovács Frigyes
állítja színpadra. Előadások cseréje terén viszont – főként anyagi okok miatt – nem volt annyira aktív a szegedi nemzeti. „Most azt az irányt fogalmaztam meg, hogy a Vajdaság felé fordulunk, egyrészt földrajzi közelsége miatt, másrészt azért, mert az erdélyi színházaknak viszonylag jó kapcsolataik vannak már hazai teátrumokkal. Élőbbé akarjuk tenni az együttműködést, elsősorban Szabadkával” – vázolta terveit Gyüdi Sándor.
A direktor arról is beszélt, a vidék legnagyobb színházaként magasan felülmúlják a törvényi elvárásokat a műsor műfaji gazdagságát illetően, ugyanez vonatkozik az előadás- és nézőszámokra is. Az előírás része továbbá a fesztiválrendezés is, a szegedi színház már ötször adott otthon az Armel Nemzetközi Operaverseny- és fesztiválnak, mely nagyszabású rendezvény, de a speciálisan az operára koncentrált. Ezt szeretnék kibővíteni: 2011-ben már megrendezték az első Finálé Fesztivált, egy regionális kamaraszínházi seregszemlét, ezt most a határon túli magyar területekre is kiterjesztené Gyüdi.
Ismeretes, hogy
Juronics Tamás
, a teátrum jelenlegi művészeti igazgatója szintén pályázik a főigazgatói székre. „A színház vezetési modelljét kicsit átalakítanám, szorosabbra kell vennem a vezetői kört.
Nagy László
ügyvezető igazgató nyugdíjba ment, és nem töltöm be ezt a pozíciót. A jövőben nem lesz művészeti igazgató sem, ez természetesen nem jelenti azt, hogy a balett terén bármilyen más irányt vennék, mint ami Szegeden 25 éve jelen van, vagyis a Kortárs Balettre számítok, melynek meghatározó alkotója és vezetője Juronics Tamás – ezen a téren az együttműködésünk a jövőben is töretlen” – szögezi le a direktor. Ugyanakkor kifejtette: a művészet a tagozatokban folyik, a dráma- és operatagozat olyan önállósággal bír, hogy az élükön állóknak –
Bodolay Gézának
és
Pál Tamásnak
– teljes jogkörű művészeti vezetést szeretne. A művészeti igazgatói poszthoz tartozó egyéb feladatokat pedig más vezetők veszik át – tulajdonképpen már eddig is több egységhez kapcsolódott ez a munkakör a művészeti titkárságtól a marketingig. „Azt hiszem, nincs ellentét közöttünk abban, hogy milyen irányba menjen a színház, persze lehet, hogy bizonyos hangsúlyok kis mértékben eltérnek, de ettől a Szegedi Nemzeti Színház a néző szemével nem fog megváltozni” – véli Gyüdi.
A direktor végül elmondta, örül a fajsúlyos pályázóknak, mert ez is jelzi azt, hogy a Szegedi Nemzeti Színház direktori posztja egy áhított pozíció, van presztízse. „A magam esélyeit illetően a döntéshozók kezébe teszem le a munkámat, rólam könnyebb lesz dönteniük, mint másokról, mert látták a működésemet. Nem akarok mindenáron színigazgató lenni: soha, semmilyen más teátrum élére nem pályáznék. Csak itt látom azt, hogy feladatom van. Ha pedig nem leszek főigazgató, akkor is a szegedi kultúrában, a helyi művészeti életben maradok, valamilyen más pozícióban – nem létkérdés a direktori szék” – összegzett Gyüdi Sándor.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.