Kultúra

„Soha nem pályáznék más színházhoz” – Gyüdi Sándor hisz a folytatásban

„Soha nem pályáznék más színházhoz” – Gyüdi Sándor hisz a folytatásban

2013. január 11., péntek
„Soha nem pályáznék más színházhoz” – Gyüdi Sándor hisz a folytatásban

Mikor a döntéshozók a színigazgatói pályázatokat elbírálják, arról is szavaznak, hogy jó irányba mentünk-e eddig – véli Gyüdi Sándor, a Szegedi Nemzeti Színház főigazgatója. A következő napokban portálunk megszólaltja mind az öt pályázót, arra vagyunk kíváncsiak, hogyan képzelik el a teátrum vezetését.

„A Szegedi Nemzeti Színház – illetve korábban jogelődje, a Szegedi Városi Színház – története alapján nagyon pesszimistának kellene lennem, mivel a Tisza-parti város 130 éves történetében nem volt olyan színigazgató, aki két egymást követő pályázaton elnyerte volna ezt a pozíciót” – mondta portálunknak

Gyüdi Sándor

.

Makó Lajos

háromszor is volt ugyan színigazgató, de a mandátumok között kétszer hiába pályázott. Harmadik ciklusa alatt elhunyt, ezért a koncessziós jogok vejére,

Almássy Endrére

szálltak át, aki jóllehet nyert a következő kiíráson, de az első mandátumot nem pályázta, hanem örökölte. A leghosszabb ideig pedig a legendás karmester, Vaszy Viktor ülhetett a direktori székben 1957 és 1969 között, ám ekkor nem pályázat döntött a kinevezésekről. „Azt akarom folytatni, amit az elmúlt években is véghez vittem, jóllehet némi változtatást is tervezek” – bocsátotta előre a direktor. Hitvallása szerint a Szegedi Nemzeti Színház egy népszínház, Szeged egyetlen hivatásos teátrumaként minden színházi élményre vágyó szegedinek és környékbelinek nyújtania kell valamit, sokféleséget kell kínálnia.

A Vajdaság felé fordulna

„Miért szántam rá magam, hogy – bizonyos mértékig karmesteri hivatásom érdekeivel ellentétben – újra megpályázzam a színház vezetését <…>? Miért venném magamra ismét a hatalmas intézmény vezetésének irgalmatlanul nehéz feladatát <…>? Miért vállalom a pályázat feszültségterhes időszakát, melyben az ellendrukkerek, féltékenyek, a kultúra ellenfelei vagy másfajta színházi ideálok hívei, eltérő értékeket választók közül sokan a pályázók lejáratására használják a sajtót, vagy – akár névtelenül, álnevek mögé bújva – az internetet? Azért, mert szeretem ezt a színházat, felelősséget érzek iránta és meggyőződésem, hogy hasznára lehetek társulatának, közönségének. Hivatásom a zene, de a szegedi művészeti élet egységében, a művészeti ágak egymásra utaltságában hiszek” – hangzik egy részlet Gyüdi Sándor pályázatának szubjektív előszavából.

„Könnyedén megfeleltünk a 2012-es Előadó-művészeti törvény minősítési rendszerében legmagasabb kategóriaként megjelölt nemzeti színházi kritériumnak, de szeretnénk ezen a nyomon haladva egyre jobbak lenni” – magyarázta Gyüdi Sándor. A minősítés elvárásainak megfelelően minden évben tartaniuk kell kortárs drámai bemutatót, ennek első darabja a Pipás Pista lesz. A szegedi teátrum hagyományaiban eddig a határon túli magyar területek kisebb hangsúllyal szerepeltek, mint például Debrecenben, Nyíregyházán vagy akár Békéscsabán – ezen a téren szintén jelentősen előre lépne a főigazgató. Eddig is voltak ugyan a társulatban állandó tagként határon túli színművészek, valamint az is tény, hogy az elmúlt évek visszatérő rendezője

Keresztes Attila

, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház művészeti igazgatója, illetve most a Pipás Pistát a vajdasági

Kovács Frigyes

állítja színpadra. Előadások cseréje terén viszont – főként anyagi okok miatt – nem volt annyira aktív a szegedi nemzeti. „Most azt az irányt fogalmaztam meg, hogy a Vajdaság felé fordulunk, egyrészt földrajzi közelsége miatt, másrészt azért, mert az erdélyi színházaknak viszonylag jó kapcsolataik vannak már hazai teátrumokkal. Élőbbé akarjuk tenni az együttműködést, elsősorban Szabadkával” – vázolta terveit Gyüdi Sándor.

Armel mellé Finálé

A direktor arról is beszélt, a vidék legnagyobb színházaként magasan felülmúlják a törvényi elvárásokat a műsor műfaji gazdagságát illetően, ugyanez vonatkozik az előadás- és nézőszámokra is. Az előírás része továbbá a fesztiválrendezés is, a szegedi színház már ötször adott otthon az Armel Nemzetközi Operaverseny- és fesztiválnak, mely nagyszabású rendezvény, de a speciálisan az operára koncentrált. Ezt szeretnék kibővíteni: 2011-ben már megrendezték az első Finálé Fesztivált, egy regionális kamaraszínházi seregszemlét, ezt most a határon túli magyar területekre is kiterjesztené Gyüdi.

Átalakuló vezetés

Ismeretes, hogy

Juronics Tamás

, a teátrum jelenlegi művészeti igazgatója szintén pályázik a főigazgatói székre. „A színház vezetési modelljét kicsit átalakítanám, szorosabbra kell vennem a vezetői kört.

Nagy László

ügyvezető igazgató nyugdíjba ment, és nem töltöm be ezt a pozíciót. A jövőben nem lesz művészeti igazgató sem, ez természetesen nem jelenti azt, hogy a balett terén bármilyen más irányt vennék, mint ami Szegeden 25 éve jelen van, vagyis a Kortárs Balettre számítok, melynek meghatározó alkotója és vezetője Juronics Tamás – ezen a téren az együttműködésünk a jövőben is töretlen” – szögezi le a direktor. Ugyanakkor kifejtette: a művészet a tagozatokban folyik, a dráma- és operatagozat olyan önállósággal bír, hogy az élükön állóknak –

Bodolay Gézának

és

Pál Tamásnak

– teljes jogkörű művészeti vezetést szeretne. A művészeti igazgatói poszthoz tartozó egyéb feladatokat pedig más vezetők veszik át – tulajdonképpen már eddig is több egységhez kapcsolódott ez a munkakör a művészeti titkárságtól a marketingig. „Azt hiszem, nincs ellentét közöttünk abban, hogy milyen irányba menjen a színház, persze lehet, hogy bizonyos hangsúlyok kis mértékben eltérnek, de ettől a Szegedi Nemzeti Színház a néző szemével nem fog megváltozni” – véli Gyüdi.

Nem mindenáron

A direktor végül elmondta, örül a fajsúlyos pályázóknak, mert ez is jelzi azt, hogy a Szegedi Nemzeti Színház direktori posztja egy áhított pozíció, van presztízse. „A magam esélyeit illetően a döntéshozók kezébe teszem le a munkámat, rólam könnyebb lesz dönteniük, mint másokról, mert látták a működésemet. Nem akarok mindenáron színigazgató lenni: soha, semmilyen más teátrum élére nem pályáznék. Csak itt látom azt, hogy feladatom van. Ha pedig nem leszek főigazgató, akkor is a szegedi kultúrában, a helyi művészeti életben maradok, valamilyen más pozícióban – nem létkérdés a direktori szék” – összegzett Gyüdi Sándor.

Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.