Szeged nem feled: a Csillagbörtön hőseire emlékeztek +fotók

Október különösen súlyos emlékezetű hónap a Szegedi Fegyház és Börtön történetében. Évtizedek távlatából is elevenen él az emléke két súlyos tragédiának, amelyek szolgálatban lévő, elkötelezett büntetés-végrehajtási dolgozók életét oltották ki. A Szegedi Fegyház és Börtön (ismertebb nevén Csillagbörtön), valamint a Nagyfa-Alföld Kft. október közepén katonai tiszteletadás mellett idézte fel azoknak a munkatársaknak az emlékét, akik szolgálatteljesítés közben hősi halált haltak.

Két tragikus októberi esemény

Az első tragédia 1964. október 3-án történt, amikor két elítélt a Nagyfa-Alföld Kft. jogelődjének számító Alföldi Bútorgyárban próbált megszökni. A szökési kísérlet során halálosan megsebesítették Horváth Iván művezetőt, aki alig három hónapja dolgozott az üzemben. A dolgozók gyors reagálása révén az elkövetőket hamar elfogták, és a bíróság halálbüntetést szabott ki rájuk.

A második, a magyar büntetés-végrehajtás történetének legsúlyosabb ámokfutása 1984. október 19-én következett be. Az elkövető, Richter Richárd, aki sorozatbetörőként és erőszakos bűncselekmények miatt került a Csillagbörtönbe, saját készítésű késsel támadt rá munkáltatási felügyelőkre. Négy perc alatt hét embert sebesített meg, közülük négyet életveszélyesen, három kolléga – Frank Tibor, Nagy Ferenc és Tóth András – nem élte túl a támadást. Az eset megrázta az egész országot, a bíróság halálos ítéletet hozott, amit 1985. február 26-án végre is hajtottak a Csillagbörtön udvarán.

Méltó főhajtás a Csillagbörtönnél

A Szegedi Fegyház és Börtön és a Nagyfa-Alföld Kft. évről évre közösen hajt fejet az elhunytak emléke előtt. A márványtábláknál, amelyek az intézet aulájában kaptak helyet, valamint a Belvárosi Temetőben található síroknál koszorúk és mécsesek őrzik az áldozatok nevét és emlékét. A megemlékezés nemcsak tiszteletadás, hanem figyelmeztetés is: a büntetés-végrehajtás területén dolgozók szolgálata komoly kockázatokkal jár, amely időnként a legnagyobb áldozatot követeli.

A közösség emlékezete nem engedi feledni ezeket az eseményeket, a mártírok nevei pedig példaként és emlékeztetőként is szolgálnak – nemcsak az elítéltekre, hanem mindannyiunkra, akik békében és biztonságban szeretnénk élni.