A vallás, mint társadalomirányító eszköz - előadás az Emlékpontban

Hogyan vált a vallás ügye társadalomirányító eszközé és milyen a liturgián, a hitéleten túlmutató szerepe volt az egyházaknak a 18. században? Ezen kérdésekre keresi a választ Dr. Marjanucz László, az SZTE-BTK Új– és Legújabbkori Magyar Történeti Tanszék tanszékvezető egyetemi tanára november 7-én, szerdán délután öt órától az Emlékpont történelmi szabadegyetemén.

A SZE-EM. soron következő előadásában a vallás 18. századi, a mainál jóval meghatározóbb szerepéről lesz szó. A vallás már születésétől kezdve meghatározta az ezerhétszázas évek emberének mindennapjait. Az, hogy mely felekezet szokásai szerint keresztelték meg kihatott birtokszerzési képességére, hivatalviselési lehetőségére, közéleti működésére. Az ember társadalmi helyét meghatározó változók közül a vallás sokkal fontosabb volt, mint a nemzetiség. Egyedül annak volt jelentősége a kor társadalmában, hogy valaki katolikus, református vagy izraelita-e, de annak nem, hogy valaki román, szerb vagy német. A vallásgyakorlás egyházakhoz kötődött, de az egyházak nem voltak egyenlők. A katolikus egyházzal, mint az államvallás letéteményesével szemben a többi keresztény egyház sérelmeket szenvedett el. Az egyenjogúsításért folytatott küzdelem szinte végig jellemezte a 18. századot. A katolikus egyház kiváltságos helyzetének azonban meg lett az ára: a század második felétől a felvilágosult abszolutizmus „racionalizálta” működését, a főkegyúri jog gyakorlását az állam ellenőrző szerepének megerősítésére használta föl. Ezzel szemben a protestánsok függetlenségben éltek, a fejedelem nem gyakorolt fölöttük napi bábáskodást, de zsinati határozataik végső elfogadása mégis a király döntésétől függött.

Marjanucz

tanár úr előadása áttekinti a fönti problémák tényezőit, valamint választ ad arra, hogy a vallásügy a 18. században miért nem csak a liturgia és a lelki élet részét képezte, miként irányította az a társadalom egészét.