A hímzés, ha vásárhelyi + FOTÓK

Kezdetben párnavégek páratlan díszítőmintázata volt a hódmezővásárhelyi hímzés, mára terítőkön vagy díszdobozokon is találkozhatunk vele.

A Somogyi-könyvtár kiállításán mintegy harminc hímzés csodálható meg. Az eredeti hagyományos vásárhelyi mintákat kezdetben párnavégekre hímezték a 18. században. A tisztaszobában, a felvetett ágy tetejére egymás mellé három, vagy gazdagabb helyeken hat került – de csak díszül, nem használták, tisztelték ezt a csodálatos munkát – mondta el portálunknak

Angyal Frigyesné Erika

, a Hódmezővásárhelyi Városellátó és Foglalkoztató Közhasznú Nonprofit Kft. Hímzőműhelyének hímzéstervezője. Ez a hagyomány azért teremtődhetett meg a Dél-Alföldön, mert itt tenyésztették a hosszú gyapjáról ismert rackajuhot. Gyapjúja adta a hímzőfonál alapanyagát. Eredetileg mindent házilag oldottak meg, a festéshez növényi színezéket használtak. Három fő szín és árnyalatai szerepelnek ebben a hímzésvilágban: a barna hat árnyalattal, a kék és a rózsaszín pedig néggyel.

A hímzésnek teljesen egyedi motívuma a napraforgó, és bár sok más tájék öltőművészetében előforduló alakra ráismerünk, a vásárhelyi mégis a maga módján sajátos. Megjelenik a gránátalma vagy a madaras terítő is. A tervezőtől megtudtuk, a hímzésnek nagyon szigorú a rajzolata, zárt szerkezetet mutat. Ma már terítők, függönyök, futók, apróbb kiegészítő tárgyak és díszdobozok is készülnek ilyen mintákkal. Angyal Frigyesné arról is beszámolt, nagyon sokan gyűjtötték a párnavégeket, közülük kiemelkedett Kiss Lajos kollekciója, aki az 1900-as évektől felkutatta a tanyavilágból a hímzésmintákat. Ma összesen 48 darab áll a műhely rendelkezésére, ezek vetették meg az alapját a vásárhelyi múzeum hímzett anyagának. 1953-ban alakultak meg Hódmezővásárhelyen – mint az ország más területein is – a házipari szövetkezetek, melyek a nőknek a hímzéssel próbáltak munkát adni. Elkezdték tanítani az „öltéstechnikát” szakkörökön, sőt, az akkori iskolákban is elsajátíthatták a gyerekek a helyi hímzést, a nyolcast formáló úgynevezett hamis laposöltést. Később Sárosi Mihályné Tolnai Eszter volt az, aki az eredeti párnavégekről elkezdte a vásárhelyi hímzések újrarajzolását, Angyal Frigyesné is az ő tanítványa. A hímzéstervező elmondta, a mintához feltétlenül ragaszkodniuk kell, mert ezek zsűriztetett darabok, csak ilyeneket forgalmaznak, így tudják megőrizni a hagyományt. A Somogyi-könyvtár a Csongrád Megyei Kereskedelmi és Iparkamarával közösen rendezett tárlatán Ambrus Sándor fazekasmester, valamint a Hódmezővásárhelyi Városellátó és Foglalkoztató Közhasznú Nonprofit Kft. Hímzőműhelyének alkotásai tekinthetők meg a bibliotéka első emeleti folyóirat-olvasójában augusztus 25-ig.