A „szabadtéri városa” – kiadványok a Játékokról a ’30-as évekből + FOTÓK

A Szegedi Szabadtéri Játékok szinte 1931-es megindulása óta összekapcsolódott a városi marketinggel, az üzletek forgalma már az első években érezhetően fellendült, hamarosan külföldiek is érdeklődtek a csillagtetős színpad iránt. Milyennek mutatják a ’30-as évekbeli dokumentumok a várost és a szabadtérit – ezügyben kutakodtunk a Somogyi-könyvtár helyismereti gyűjteményében.

Rögtön kezünkbe akad egy 1936-os „kisokos”

Liebmann Béla

fotóival – viszonylag hamar általánossá váltak a Szegedre érkezőket útbaigazító nyomtatott anyagok, amelyek a Játékok programja mellett a szállás-, étkezési és kikapcsolódási lehetőségeket gyűjtötték egybe a jámbor turistának, így például a Hungária Szálló hirdetésén rögtön megakad a szemünk. A szabadtéri – korabeli szóhasználattal – „ünnepi” előadások képeit fellelhetjük képeslapokon, nagyméretű plakátokon – a műfaj csúcsát bizonyosan

Kopasz Márta

alkotásai képviselik –, illetve számos más szóróanyagon, többek között fejléces borítékot és levélpapírt is nyomtak, amelyeken szerepel az aktuális műsorrend is. Egy 1936-os plakát egy orgonahangversenyre invitál,

Antos Kálmán

orgonaművész játszik a Fogadalmi templom orgonáján, amely komoly orgonajátékok megszólaltatására is alkalmas volt – mutatja

Csizmadia Edit

, a helyismereti gyűjtemény könyvtárosa.

Egy szintén 1936-os, „Szeged szabad királyi város” Idegenforgalmi Hivatala által kiadott turistacsalogató egy kis térképet is tartalmaz már, illetve hasznos tudnivalókat a városról egészen a vonattal való megérkezéstől. Az Idegenforgalmi Hivatal, az idegenvezetők komoly háttérmunkáról tanúskodnak. Az érdeklődők a kiadvány szerint autóbusz-körsétát tehettek, de kalauzként szolgált a füzetecske azoknak is, akik gyalogszerrel vágtak neki felfedezni a Tisza-parti várost, nekik is listázzák a fontosabb nevezetességeket: Mátyás tér, Gizella tér, Templom tér, klinikai negyed, Rudolf tér, valamint az Erzsébet liget, ahová tízpercenként indultak buszjáratok – menetdíj 10 fillér. Megintcsak autóbuszos kirándulást ajánl a turistakisokos a közeli Tápéra, amelyet Árpád-kori halászfaluként emleget. Nincs új a nap alatt, szinte a maihoz hasonló reklám- és marketingfogásokkal éltek a korabeli szervezők. A szabadtéri játékok és a város mint emblematikus hely vonzereje nagyon összefonódott – összegzett Csizmadia Edit. A hirdetések és reklámok között számos társasági eseményt is találunk, önző módon hadd emeljük ki azt a „garden-party-t” (sic), melyet újságírónap alkalmából rendeztek. Ebédhez ajánlhatjuk az Arany bika éttermet, majd délután ötórai teát tánccal. A füzet báját csak fokozza, hogy a szabadtéri első vetített díszletét jegyző Buday György grafikáival illusztrálták. Egy nem túl díszes, de többnyelvű, 1937-es programfüzet is arról árulkodik, hogy egész a kezdetektől számítottak külföldi érdeklődésre is. 1938-ból egy képes katalógus kerül elő, A szegedi Dóm téri játékok képeskönyve címmel, egyben a szabadtéri második kiállításának katalógusa Varga Mátyás fametszeteivel. A kiadvány elején rögtön felbukkan gróf Klebelsberg Kuno, akit a Játékok megteremtőjeként emleget a füzet. Nem maradnak el a korábbi évek előadásainak illusztrációi sem, és hirdetésekből sincs hiány: az Ibusz egyéni és társas utazást ajánl, kitűnő borvízként ajánlják fel figyelmünkbe az Anna-ásványvizet. Szinte a kezdetektől igyekeztek megkönnyíti a Játékokra érkezők utazását, egy korabeli plakát arról tudósít, hogy szabadtéri jegyükkel ingyen utazhattak vissza az előadásról a nézők Alsóközpont és Várostanya felé Szegedről az 1927-től járó kisvasúttal. Egy szintén Liebmann-fotókkal illusztrált kiadvány Szegedet egyenesen mint a szabadtéri játékok városát mutatja be, a nevezetes épületek, a tiszai élet, a tanyavilág, az elmaradhatatlan menet- és műsorrend mellett például a Belvárosi mozi programkínálata is helyet kap.