A Pinceszínházban játszott Márai Casanovajában, volt Kukta Gerozán az Elveszett királyfiban, láthattuk Schwajda Himnuszában, miközben ugyanolyan jól álltak neki a főszerepek is az Othellóban vagy a Tótékban. Rácz László, mert róla van szó, az idén ünnepli színészi pályafutásának 10. évfordulóját.
Hódmezővásárhelyen született 1973 nyarán. Tanulmányait Vásárhelyen kezdte el, majd a család Szegedre költözött, mert a családfő előadóművészként itt kapott munkát. Az átkosban roma gyerek lévén nem járhatott bármilyen iskolába, jó, erős közepes tanulóként nem okozott számára gondot a tanulás.
– Volt-e valamilyen elvárás a család részéről, milyen pályát válasszon?
– A zene iránti érdeklődésem és kötődésem rendkívül erős volt, már Vásárhelyen megkezdtem a zeneiskolát, Szegeden folytattam, végül magánúton
Greksa Tibinél
fejeztem be. Megtanított mindenre, amire kellett. Szüleim zenei pályára szántak, de mivel a dob olyan hangszer, amely jó 20-22 évvel ezelőtt annyira feleslegessé vált a szintetizátorok kifejlődésével, hogy igazából nem volt rá igény. Most sincs, de az emberek legalább szeretik hallgatni. Tehát a vizsga után szakképzett zenészként regisztráltak.
– Milyen zenéket játszott, és kik a kedvencei?
– A light dzsesszt szeretem, ami teljesen meglepő tőlem, mert pörgő emberkének ismernek, ez a fajta zene pedig halálosan nyugodt ritmusokat tartalmaz. Végül is mindenevő vagyok, jöhetnek a klasszikus, kedvelem a világzenét, a sanzonokat.
– Mégsem zenész, hanem csepűrágó lett önből.
– Ez úgy történt, hogy Olaszországba mentem ki dolgozni egy hónapra. Felszolgáló szakmám van, mégis szakácsként szegődtem el, de miután nem kaptam meg a fizetésem, hazajöttem. Vallásos ember lévén azt mondtam a Jóistennek, azt fogom csinálni, amit az utamba hozol, teljesen alárendelem magam a Teremtő akaratának. Jó 10 évvel ezelőtt olvastam az újságban, hogy humorista kerestetik a Pinceszínházban. Addig is írtam különféle humoros dolgokat, ökörségeket nagy sikert aratva baráti körben. Az egyik írásommal lementem. Megnyertem a Chat-Noire – Fekete Macska Humorfesztivált, majd
Tajti Gabriella
, az SZTE Kulturális Irodája vezetőjének segítségével jelentkeztem a fővárosi Komédium Színházban meghirdetett nemzetközi humorfesztiválra. Szerzői-előadói kategóriában indultam, ami azt jelenti, én írtam és én is adtam elő a negyedórás műsorszámot. A legjobb helyen végeztem. Ugyanebben az évben Kancsárék felkértek, mi lenne, ha színészként elszegődnék hozzájuk a Pinceszínházba.
Csemer Géza
roma szerző A négy lópatkó című mesejátékában debütáltam rögtön kettős szerepben, én játszottam az Istent és az ördögöt is. Feladta a leckét rendesen.
– Ezek szerint megfelelt.
– Nem tudom, ezt
Kancsár Józseftől
kellene megkérdezni. Nekem tetszett, jól éreztem magam. Utána elindult a színészi „karrierem”, ami másfél évre rá főszereppel folytatódott, majd a Barátok közt című szappanopera stábja is megkeresett, és szerepet ajánlott. Ma sem tudom, hogyan sikerült bekerülnöm. Tavaly kétszer a Jóban rosszban című sorozatban is játszottam, budapesti színházak kerestek meg, felléptem Jónás Judit Cinka Panna Cigány Színházban. Így indult a karrierem, amit nagyon élvezek, szeretek és teljes lelkemmel, odaadással végzem.
– A napokban megkapta az oklevelet is, így már diplomás színész.
– Mindig igyekeztem minél több szakmát elsajátítani, szám szerint ötöt, több tudásra szert tenni. Gyakran éppen túlképzettségem miatt nem vettek fel, ha jelentkeztem valahova. A színészettel is ugyanígy voltam. Három évvel ezelőtt beiratkoztam a Kelemen László Alapítványi Szakközépiskola – Színitanoda első évfolyamára. Szépen "lájtosan" csináltam, közben dolgoztam és játszottam is vidéken meg a fővárosban. Nemrég vizsgáztam, hála Istennek négyessel és ötössel végeztem. Nagy segítséget kaptam a kollégáktól, akiknek ez úton is köszönöm. A színész II. csak amolyan fél diploma, most várnom kell egy évet, majd indulok a színész I.-ért. A főiskolára nem vettek fel,
Gór Nagy Máriához
szintén nem sikerült bejutnom, mert túlkoros voltam. Meg kellett találni a kiskapukat, hogyan lehet érvényesülni, tudtam, hogy lehet, csak a módozatot kellett megtalálni hozzá. A törvények szerint 2018-tól már csak diplomás színészek játszhatnak a színházakban, ezért hát hajtom tovább, hiszen színész I. és színész II. nem játszhat.
– Melyek voltak az elmúlt 10 év legsikeresebb szerepei, legkedvesebb előadásai?
– A Csehov-daraboktól
Moliere-ig
, a Shakespeare-daraboktól
Balassi Bálintig
rengeteg színdarabban játszottam főszerepet, mellékszerepet egyaránt. Most nyáron éppen A peleskei nótárius című zenés színműben játszom egy erős karakterű mellékszerepet, hála Istennek folyamatosan kapok kisebb-nagyobb felkéréseket, nem panaszkodhatom.
– Hogyan képzeli el pályafutása alakulását?
– Nagyon összetett az én pályám, megmondom őszintén, nem tudom. Mindig az adott politikai helyzettől, a támogatások rendszerétől, pályázatoktól függ. Mindig a jövő zenéje, hogyan tovább.
– A Szegedi Nemzeti Színház nem vonzza?
– De, csak oda nagyon nehéz bekerülni. Erről is megvan a véleményem, de nem szeretném elmondani.
– A származása miatt tartja nehéznek?
– A színész szakmában most nagyon nehéz érvényesülni. A szegedi színészek ma szanaszét játszanak az egész országban, a budapestiek meg itt vannak nálunk. A sógor, koma, jó barát elve érvényesül ebben a szakmában is, így nehéz bekerülni a szekértáborokba. Pályáztam már nem egyszer, szerintem ismeretség és protekció kérdése mindössze. Azt vettem észre, hogy a színészszakmában a származásom nem számít. Sőt, inkább azt mondják, ha roma gyerek vagy, talán még nagyobb lehetőségek előtt is állsz, mert más a vérmérsékleted, lazább vagy, könnyebben oldod meg a problémákat. Ha valaki tényleg odaadóan és ezzel a vehemenciával csinálja, mint én, talán könnyebben és gátlástalanabbul tudja megmutatni, hogy a lelke mélyén mire képes a színpadon. Karakterszínészként mindig igyekszek maximálisan teljesíteni, megvalósítani a legbonyolultabb rendezői elképzeléseket. Legfőbb vágyam, hogy jó színész legyek.
– Léteznek-e szerepálmok?
– Svejk az egyik, a másik titkos álmom Sancho Panza. Mindkettőt zseniális szerepnek tartom, remélem, egyszer megtalálnak.
– Elmenni innen és máshol szerencsét próbálni, nem kacérkodott még ezzel a gondolattal?
– A szegedi emberekért dolgozom, a cigány kisebbségi önkormányzat alelnöke vagyok, s megpróbálok segíteni ott, ahol tudok. Jól érzem magam Szegeden. Jó kis város, az életszemléletet kellene csak megváltoztatni, az emberek egymáshoz való hozzáállását, viszonyát, sokkal inkább toleránsnak, segítőkésznek kellene lennünk. A mai nagyon nehéz anyagi helyzetben észre kellene venni az apró örömöket, azt is, mivel tudnánk örömet okozni embertársunknak. Erősen családcentrikus vagyok, van két nevelt fiam, és egy saját kicsi lányom, így egyáltalán nem gondolkodom „külföldben”. Itt próbálnék helyt állni és megélni, ebben az országban, ebben a városban. Nem panaszkodom, vannak nálamnál százszor rosszabb és sanyarúbb helyzetben élő emberek.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.