Véresen komolyan kezdett a szabadtéri + VIDEÓ, FOTÓK

Július 6-án Frank Wildhorn musicaljével, a Molnár László rendezésében és főszerepében bemutatott Jekyll és Hyde-dal nyitott az idei Szegedi Szabadtéri Játékok. A horrormusicalként beharangozott darab nem maradt hűtlen a műfaji megnevezéshez.

A történetszüzsé szimpla, már-már klisészerű. Az 1880-as évek Londonjában járunk. A Szent Júdás Kórház elmeorvosa, a jószándékú, de láthatóan megszállott Henry Jekyll (

Molnár László

) az intézményt vezető - kétes megítélésű, képmutató személyekből álló - bizottság beleegyezését kéri széruma emberi alanyon való kipróbálásához. A doktor megvetéssel és gúnnyal találkozik, a kórház vezetőjének, leendő apósának, Sir Danvers Carew (

Krasznai Tamás

) tartózkodó kivételével mindenki elutasítja tervét. Jekyll célja bizonyos értelemben fausti: a gyógyítás új dimenzióit nyitná meg azzal, hogy szere segítségével elválasztja egymástól az emberben lakozó jót és gonoszt - munkáját az apján való segíteni akarás is motiválta. A kezdőképek szépek, a remény hangjai, egy nemes lélek ígér segítséget az ágyon fekvő betegnek. Jekyll meg van győződve igazáról, melyben menyasszonya, Emma (

Tunyogi Bernadett

) is támogatja, illetve itt van hűséges háttérmunkásként a doktor ügyvédje, John Utterson (

Forgács Péter

) is. Jekyll mégsem nyugodhat meg, a tudós fölényes bizalmával határozza el, hogy saját magán próbálja ki formuláját. A szer skizofréniát idéz elő, előhívja a doktor sötét arcát, Edward Hyde-ot. Kezdetben még talán nem is gyanakszunk, a figura egyfajta önkényes igazságosztó szerepében tetszeleg, mikor leszámol a kórházi testület erkölcsileg is züllött tagjaival. Ám a kiszolgáltatott prostituált, Lucy (

Janza Kata

) sanyargatásával végképp nyilvánvalóvá válik - elszabadult a jót kereső orvos gonosz énje.

Lucy reménytelenül szerelmes Jekyllbe, és nap mint nap Hyde kiszolgáltatottjává válik. Ezen a vonalon tovább polarizálódik a történet, hiszen az utcalány a züllött világból érkezik, karaktere mégis alapvetően pozitív, szeretetéhes. Emmával énekelt duettje sajátos ellenpontozás. A darab cselekménye mégis adós marad a jó és a rossz küzdelme bizonyos kérdéseinek megválaszolásával. Utterson hajszálat emleget, ami épp elválasztja a jót és a gonoszt. Valóban? Hol hibázik Jekyll igazságkeresése, hol bizonyul kevésnek Emma odaadása? A gonosz alakja helyenként kimunkálatlan, Hyde motivációja nem mindig érthető, az önmagában és önmagáért rossz figurája ő. A rendezés nem fukarkodik a látványelemekkel, Hyde felgyújtja áldozatát, Jekyll pedig laboratóriumát, a díszlet is impozáns, frappáns megoldásokkal, mint a skizofrén doktor körül mozgó körgyűrűk (díszlettervező: Kentaur). A leghorrorisztikusabb pont Lucy meggyilkolása, Hyde kvázi megerőszakolja a lányt, majd elvágja a torkát. A darab furcsa: a jó és rossz egy személyiségen belüli klasszikus megosztottsága igazából semmi újat nem mond, horrorba torkollik, mert horrorba kell torkollnia. Túl magas a labda, a musical végigviszi a frázist, majd az idea kivonul, és átadja a terepet a halálnak. Aki kedveli ezt a műfajt, attól bizonyára ez az előadás sem áll majd távol, melynek egyébként a zene és a koreográfia (koreográfus: Venekei Mariann) mindenképpen erényére írandó - talán ismerjük a wildhorni dallamokat, Gyilkos, gyilkos (Murder, Murder), Külváros (Facade) vagy éppen az Ördögi tánc (Dangerous Game) -, a szabadtérin bemutatkozó Győri Nemzeti Színház és tánckara, zenekara is sikerrel vizsgázott. Az is látszik, hogy átgondolt a rendezés, a főszerepek különválasztása ötletesen megoldott. Mégis nehézkesen áll össze a kép, alig érint meg minket egy magabiztos orvos jóba vetett hite, szerelme, máris egy őrült gyilkos és prostituáltak világában találjuk magunkat - ezt felgyújtják, azt meg leszúrják. A feloldás mi lehetne más, mint a golyó - a menyasszonyi ruhába öltözött Emma fehér kezéből. A néző pedig eldöntheti, van-e helye a Dóm téren a jekyll-hyde-i borzongásnak... http://www.youtube.com/watch?v=FL6BeR55SrM