Hesse mindig kihívás + FOTÓK, VIDEÓ

Május 2-án elkezdődött a Hermann Hesse Nobel-díjas svájci-német író halálának ötvenedik évfordulójára szervezett konferencia Szegeden. A szerzőről Horváth Géza műfordítóval, a tanácskozás egyik szervezőjével beszélgettünk.

Az SZTE Germán Filológiai Intézet, a Szegedi Akadémiai Bizottság (SZAB) és a Magyar Hermann Hesse Alapítvány által szervezett tudományos tanácskozásra számos neves előadó, Hesse-kutató érkezett az egész világról, az USÁ-tól Indiáig. A meghívott előadók között szerepel

Uli Rothfuss

professzor, író, a 2002-es calwi és nemzetközi Hesse-év rendezvénysorozatainak szervezője is.

Hermann Hessét

(1877-1962) ma mint a Grimm-fivérek utáni második legolvasottabb német nyelven publikáló szerzőt tartják számon a maga másfél millió példányban eladott köteteivel. Műveit mintegy 60 nyelven lehet olvasni, és recepciója különböző korszakokban élte és éli nagy „bummját”. 1968-ban például Amerikában ennek eredményeképpen vált híressé a – Hesse egyik regénye után elnevezett – Steppenwolf együttes (Born to be wild), de a ’80-as években a Szovjetunióban és Koreában is tombolt a „Hesse-láz”. Indiában a Sziddhártát 11 indiai nyelvre fordították le, és rajongással fogadták. Magyarországon a ’70-es, ’80-as évekig visszafogottan bánt vele a kultúrpolitika, inkább az úgynevezett „tűrt” kategóriába tartozott. Itt-ott napvilágot látott róla egy-egy kisebb értekezés, például Hesse 80 éves korában a Nagyvilág egy rejtettebb, féltematikus száma jelent meg az idős szerzőről. Halála után adták ki először a Narciß und Goldmundot, majd az elkészített fordítás után öt évvel, 1992-ben a Steppenwolfot A pusztai farkas címmel a Balassi Kiadónál – sorolta

Horváth Géza

, a kötet fordítója. Mint mondta, nálunk részben amerikai hatásra gyűrűzött be Hesse a Steppenwolffal.

„Véletlenül jött, még diákkoromban olvastam a Steppenwolfot, az egyetemen még nem is nagyon hallottunk Hesséről” – mesélte Horváth Géza, a Germán Filológiai Intézet és a Német Irodalomtudományi Tanszék vezetője. Mikor a 80-as évek közepén elkezdte fordítani, kihívást látott benne, de az akkori nagyobb állami kiadókkal nem sikerült elfogadtatnia, mert akkor még nem voltak szerződései, és a szerzőt sem preferálták. 1992-ben egy viszonylag új kis kiadó, a Kőszeghy Péter vezette Balassi kihozta, több kiadásban is. A Steppenwolf az irodalomtörténet kultikus könyve, kísérleti regény, amit a kortársak is nagyra tartottak. Thomas Mann Gide Pénzhamisítók című műve és Joyce Ulyssese mellé állította. Jellegzetesen német problematikát dolgoz fel, a húszas évek 50 éves outsider német értelmisége a két világháború között vívódik magánéleti, politikai, társadalmi, szellemi pusztulása, Európa végnapjai közepette. A felfutás után a Cartaphilus elhatározta a magyar életműkiadást, melyet Horváth Géza szerkeszt, és az eddig megjelent húsz kötetnek mintegy felét ő maga fordította. Azóta illusztrált kiadás is napvilágot látott, Hesse kortársa, festőbarátja Gunter Böhmer alkotásaival jelent meg például A pusztai farkas, most készül a Klingsohr utolsó nyara című elbeszélés ugyancsak Gunter Böhmer illusztrációival, és a Sziddhárta Jayantha Gomes akvarelljeivel őszre várható. Hesse a vita activa – vita contemplativa kettősségével foglalkozik, írásaiban a részvétel és visszavonulás is benne rejlik. Megszólítja a kevésbé aktív, befelé forduló, magára maradt, a társadalomból kiábrándult embereket is, de a fiatalok, a lázadó nemzedék is megtalálja benne saját képét. 1974-ben Pilinszky írt egy cikket Az önmegvetéstől az alázatig címmel a Vigíliába, ami későbbi gyűjteményes kötetekben is szerepel. Ebben a költő úgy jellemzi Hessét, mint olyan embert, aki belső, lelki kríziseken megy keresztül, és Pilinszky szerint közel áll ahhoz, hogy nem dogmatikus értelemben, de elérje a megváltást. Hesse magával ragadó stílusban ír. Lírikusként is ismert, számszerűen körülbelül annyi vers szerzője, mint Goethe, költeményeit többek között Juhász Gyula, Kosztolányi Dezső, Szabó Lőrinc, Rónay György, Lator László, Keresztury Dezső és Tandori Dezső fordították. „Mégsem a költeményeiért szeretjük igazán, hanem azért, mert lírai nyelve, zeneisége a prózáin is érezhető” – magyarázta Horváth Géza, aki alapító, és jelenleg elnökségi tagja a konferenciát támogató Nemzetközi Hermann Hesse Társaságnak is. A szegedi Hesse-rendezvénysorozat fő támogatója a Fritz Thyssen Stiftung. http://www.youtube.com/watch?v=dl7L9o4GBWQ