A Szegedi Kortárs Balett táncosai a Tömörkényben

Szoktak-e alkoholos befolyásoltság alatt színpadra lépni, vannak-e babonáik, mi kell ahhoz, hogy valakiből jó táncos legyen? — ilyen és ehhez hasonlókat kérdeztek a Tömörkény István Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola diákjai azon a rendhagyó művészettörténet órán, amelyre meghívták a Szegedi Kortárs Balett szinte teljes társulatát.

Az egyik apropó az volt, hogy április 20-án előbb Szegeden, majd később a Művészetek Palotájában is bemutatják

Igor Sztravinszkij

Orpheus és

Bartók Béla

A fából faragott királyfi című produkcióit, amely a Nemzeti Táncszínházzal közösen jött létre, a másik pedig az, hogy jövőre ünnepli a társulat fennállásának 25. évfordulóját. Az ének-zene, a humán tantervű, valamint a képző-és iparművészeti osztály tanulói érdeklődve hallgatták a társulat megalakulásának történetét,

Pataki András

igazgató és

Juronics Tamás

művészeti vezető visszaemlékezéseit, a táncosok személyes vallomásait arról, hogyan alakul egy átlagos napjuk a színházban. A rendhagyó óra arra is jó alkalmat kínált, hogy a diákok megismerkedjenek a balettművészet fortélyaival, amely összetett művészeti ág lévén ugyanúgy magában foglalja a tánc, a zene és a képzőművészet elemeit. Egyfajta felhívás is volt kerengőre ez a találkozás, hogy a különböző művészeteket tanuló fiatalok gyakrabban felkeressék a színházat, s ne csak a bemutatókra járjanak el, hanem látogassák meg a próbákat, legyenek szemtanúi egy előadás keletkezésének, megszületésének is. A társulatnak mindig szüksége van nem csak táncosokra, de tehetséges jelmez- és díszlettervezőkre, plakáttervezőkre, egyszóval tehetséges, kreatív fiatalokra, akik előtt mindig is nyitva állt a kortárs balett ajtaja.

Miközben a művészek a balettről, a színházról, egyszóval a munkájukról vallottak, az ifjú képzőművész-palánták igyekeztek a fehér papíron is megörökíteni a neves vendégeket. A közel 2 órára sikeredett beszélgetés vége felé az eleinte alaposan megszeppent diákok már teljesen felszabadultak, s olyat is meg mertek kérdezni, amit egy bulvárlap sokat tapasztalt újságírója is megirigyelhetett volna: nevezetesen játszottak-e már alkoholos befolyásoltság alatt, milyen babonáik vannak a táncosoknak fellépés előtt, hogyan történik egy szerep felépítése, lelkileg hogyan készülnek fel egy-egy karakter megformálására, van-e különbség a női és a férfi szerepek életre keltése között. Láthatóan minden érdekelte őket, mindenre kíváncsiak voltak, ami a táncművészettel kapcsolatos. Juronics Tamás a férfi és a női princípiumról szólva elmondta, amióta rendez és koreografál, nem találkozott még olyan darabbal, amely valamilyen vonatkozásban nem a szerelemről, a szexről szól, ez az alapja, mozgatója minden konfliktusnak. A táncosok vallomásaiból kiderült, az egyik minden bemutató előtt, mielőtt szétnyílna a függöny, nyom néhány fekvőtámaszt, a másik előző este sem iszik alkoholt, nem bulizik, a harmadik sohasem beszél arról, hogy előadás közben esetleg elvéti a lépést és hibázik, mert akkor a malőr valóban be is következik, megint másik kötelezően elmegy a WC-re minden előadás előtt – biztos, ami biztos alapon.