Írjon nekünk!

Szeged

Vélemény

Hírzóna

Politika

Sport

Egyetem

Egyház

Kultúra

Liszt-utóhangzó a Nagyszínházban + FOTÓK

Liszt-utóhangzó a Nagyszínházban + FOTÓK

2012. február 11., szombat
Liszt-utóhangzó a Nagyszínházban + FOTÓK
Továbbjátszásként két előadás erejéig, február 9. és 10-én visszatért Liszt tündéroperája, a Don Sanche, avagy a szerelem kastélya a Nagyszínházba. Egy igazán kalandos életű mű, amelyet maga Liszt Ferenc kemény önkritikával csak úgy jellemzett: „Mivelhogy semmi volt, semmivé lett.” 1873 őszén ugyanis a lángok martalékává vált a Salle le Peletier, az akkori párizsi Opera épülete, ahol a Don Sanche bemutatóját tartották 1825-ben, és ahol a mű kéziratát is őrizték. Liszt 13 évesen komponálta a tündéroperát, és abban a tudatban halt meg, hogy zsengéjét elemésztette a tűz. Ezért is kuriózum a tavalyi Liszt-évforduló utóhangjaként még (legalább) egyszer felemlegetni a mester egyetlen és elég ismeretlen operáját, mely Anger Ferenc rendezésében a tavalyi Budapesti Tavaszi Fesztiválon elismerő kritikai visszhangra talált. A - Szegedi Szimfonikus Zenekar által megszólaltatott - zene nagyon jó - ezt mindenekelőtt le kell szögezni, annyira, hogy belefeledkezhetünk a hosszabb nyitányba is. Aztán felgördül a függöny, és elsőként eldönthetjük, hogy hiányoljuk-e a kastélyt a "Szerelem kastélyából". Mindenesetre valami van, valami vár, ahova a szerelmesek - úgymond a szeretők és szeretettek - bebocsáttatást nyerhetnek az Apródtól (Nánási Helga). Don Sanche lovag (László Boldizsár) még nem, előtte ott áll a feladat, hogy meghódítsa Elzire hercegnő szívét (Laczák Boglárka). A nemes cél érdekében kötélnek áll Alidor varázsló (Altorjay Tamás) szavának, és eljátssza sebesülését, haldoklását, hogy így lágyítsa meg a hőn szeretett, ám jobb partira vágyó nő szívét. Az opera kétségtelenül mai maszkban áll a világot jelentő deszkákra, se kastély, se páncél a lovagnak: Don Sanche "laza szerelése" maga is paródia, akárcsak Elzire (túl)díszes jelmeze. Humoros-ironikus elemekben sem a díszlet, sem a szöveg nem szenved hiányt, ugyanakkor az alapvetően igen egyszerű történetszálat (bizonyára tudatosan) nem sikerül komolyan venni, és innentől műanyaggá válik a tündér(i)nek szánt világ. Alidor kezében koponyák törnek, sorompó döfi át a hős szívét lándzsa helyett és hárfakoszorúban szépen sorban mindegyik asszonyka világra hozza gyermekét. Sok paródia, erőtlen szimbólumvilág. Az így felépített produkcióban viszont otthonosan mozognak a szereplők, Boldi - aki az elmúlt időszakban pozsonyi sikereket is elkönyvelhetett - biztos hanggal viszi a produkciót Altorjay Tamással. Szóval vígnek víg, operának opera, a "tündért" pedig a nézőre bízzuk, megtalálja-e...
Liszt Ferenc Szegedi Nemzeti Színház Don Sanche

Ez is érdekes lehet

Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.

© 2024logo