A kis ceruzarajzoktól a hatalmas tusfestményekig: Vinkler 100 a Reökben + FOTÓK

Vinkler László a Szabadkán született, de Szegeden élő festőművész születésének századik évfordulója alkalmából készít emlékkiállítást Nátyi Róbert művészettörténész, a Reök-palota művészeti vezetője.

Vinkler László

a progresszív festészet és grafika egyik kiemelkedő kortárs alkotója iskolateremtő képzőművész volt. A tanítványok és a helyi művészetkedvelő közönség körében fogalom volt művészete, művészettörténeti és -elméleti munkássága, ugyanakkor a nevéhez fűződik a szegedi tanárképző főiskola (ma SZTE Juhász Gyula Pedagógusképző Kar) Rajz- és Művészettörténeti Tanszékének megalapítása is.

Nátyi Róbert

szerint ez egy kiállítási halmaz lenne, nemcsak a Reök-palota, hanem a Móra Ferenc Múzeum is bemutatná a festő munkáit. A múzeum a saját anyagából válogatna, ők pedig magángyűjteményekből kölcsönöznék a bemutatásra kerülő alkotásokat. Tervek vannak arra, hogy a kiállítás egy részét esetleg Olaszországba is kivigyék, hiszen Vinkler a ’30-as években római akadémiás volt, tanulmányutakat tett Itáliában, a mediterrán kultúra nagy rajongója és ismerője hírében állt. Ennek legfőbb akadálya az, hogy főleg magángyűjteményekből kellene összeszedni a képeket, ami nem könnyű vállalkozás.

Európai szellemiségű vidéki festő

„A mi kiállításunk egy erős válogatás lenne a pályakezdéstől egészen a 70-es évek végéig” – ecseteli az elképzeléseket Nátyi. Vinklerről tudni kell, hogy nagyon sokszínű életművet hagyott hátra. A művészettörténész sajátos fénytörésben látja a vinkleri életművet. Nátyit elsősorban az érdekli, hogy vidéki, Szegeden élő művészként hogyan tudott integrálódni az egyetemes országos képzőművészeti áramlatba az európai szellemiségű, européer műveltségű festő, akire talán a pictor doctus kategória is joggal ráillik. Tényleg a művelt festők közé tartozott, teoretikus munkássága, művészetelméleti és művészettörténeti tevékenysége egyaránt jelentős. Ez utóbbi tárgykörben tartott előadásai legendásak voltak. Egy ilyen kiváló fölkészültségű, nagyszerű tehetségű művész az ’50-es, ’60-as, ’70-es évek Magyarországán, egy vidéki nagyvárosában milyen pályát futhatott be - erre reflektálna a kiállítás. A művész kései korszakában vannak nonfiguratív, úgynevezett tasiszta művek, amelyek teljes mértékben kapcsolódnak az akkori magyar neoavatgárd mozgalmakhoz. Legtöbb művész Pesten vagy nagyon sokan Nyugat-Európában futja ki ezt a pályájukat, míg Vinkler egyfajta vidéki elszigeteltségben próbálja megvalósítani ugyanezt. A ’60-as években a Nemzeti Galériában megrendezett nagy kiállítását, ahol ezeket a képeket bemutatta, a korabeli kritika levágta, aminek következtében a művész vissza is vonult. Egy-két értelmezője és elemzője akadt csupán, nagy vigasztalás lehetett a számára, hogy egyikük éppen Barcsay Jenő mester volt.

Vinkler-monográfiával még adós a szakma