Pásztorjáték, aprószentek, háromkirályjárás + VIDEÓ
Egyike az ismert dátumoknak adventben a Luca-nap, amely az év egyik legsötétebb napja a közeli téli napforduló miatt, valamint – különösen Szeged környékén – boszorkányos hiedelmek miatt. Luca napjától 13 napon keresztül, a karácsonyi éjféli miséig készítették a Luca-széket, amely egy sámlira emlékeztető darab volt. A hagyomány szerint a misén úrfelmutatáskor, ha ráültek, meg lehetett látni, ki a boszorkány (azok ugyanis hátat fordítanak az oltári szentségnek, illetve másik ismertető jelük, hogy szarvuk van.) Ekkor haza kellett gyorsan szaladni, és közben mákot szórni, amit a boszorkányoknak egyesével kellett összeszedni. Magyar-sváb eredetű szokás, hogy Luca-napkor kezdik csíráztatni a Luca-búzát. Ez lényegében egy, az antikvitásig visszanyúló mágikus vetés, és a következő év termését próbálták vele kedvezően befolyásolni. A zöld hajtások ma is a karácsonyi üzenetre, az új élet kezdetére emlékeztetnek, és díszítésnek is használják a lakásban, illetve a templomokban. A paraszti világban apróra vágva a baromfinak adták vízkeresztkor.
Sok helyen ismét szokás, hogy betlehemesek, reformátusoknál kántálók járják a falut, és Jézus születésének történetét játsszák el. A betlehemezés speciális alföldi formája a pásztorjáték, amely azt az epizódot emeli ki, mikor az angyal a Megváltó születését hírül adja a pásztoroknak, akik útra kelnek, hogy köszöntsék Jézust. Ennek a szövegében szinte alig van vallásos tartalom, viccelődő, helyzetkomikumban gazdag előadás. A betlehemes játékok az utóbbi évtizedekben bekerültek a templomba, ahol viszont egyértelmű volt a biblikus, ószövetségi utalás, a karácsonyi és a bűnbeesés történetének párhuzamba állítása. Isten Ádámot és Évát engedetlenségük miatt – a tiltott fa gyümölcséből ettek a kígyó szavára – űzi ki az Édenből, de már itt elhangzik a Megváltó születésének ígérete. A karácsonyfa kezdetben az ószövetségi történet megjelenítésének kelléke volt, a mai gömbök a tiltott gyümölcsre, a boák a kígyóra emlékeztetnek. A játék elősegítette a történet átélését, az utánzás révén részesévé válhattak a nézők az eseményeknek. Akárcsak az adventi koszorú, a fenyőfa mint karácsonyfa állításának hagyománya is az evangélikusoktól ered, Magyarországon csupán mintegy 50-60 éve lett általános szokás, korábban sok helyütt csak egy feldíszített ág állt az ünnepi asztalon. A karácsony kétnapos ünnep, de az egyház nyolc napon át emlékezik meg róla. December 24. Ádám és Éva napja. December 25-ét nagykarácsonynak is nevezik, ez Jézus születésnapja. Ekkor már vége a böjtnek, hagyományos étele a disznótoros, vagy az úgynevezett „angyali” hurka és kolbász. December 26. karácsony másnapja, és István, az első keresztény vértanú emléknapja. December 27-én János evangélistáról emlékezünk meg, ekkor tartanak borszentelést. December 28-án aprószentek napja arra emlékeztet, hogy Heródes király – hatalmát féltve a megjövendölt új királytól – megöletett minden két év alatti kisgyermeket Betlehemben – Jézus szüleivel ekkor már úton van Egyiptomba. A Dél-Alföldön szokás volt ezen a napon a fiatalok körében a vesszőzés mint termékenységi, vagy egészségvarázslás. A megvesszőzöttnek felelnie kellett arra a kérdésre, hogy hányan vannak az aprószentek. Mindaddig vesszőzték, amíg úgy nem felelt: „244 ezren, minden sarokban egy szakajtóval.” A karácsonyi ünnepkör január 6-ával, vízkereszttel, a Háromkirályok ünnepével zárul. Ekkor a Dél-Alföldön is szokás volt a háromkirályjárás, amely a napkeleti bölcsek Jézus előtti hódolatát idézi fel (szokás kiskarácsonynak is nevezni, az ortodox hagyományban ekkor ünneplik a karácsonyt.) 
