Fehér meztelenség és kék titok Villányban + FOTÓK

A vagány fiú hírében álló Brunyai Árpád szőlőtermelőből lett borász, aki már nem ad el szőlőt, maga készít belőle nedűt Siklóson. A villányi borvidéken igazi kuriózum a Királyleánykából készült .HU fantázianevű bora.

Brunyai Árpád

, aki mindig is vendéglátással foglalkozott, édesapja örökét vitte tovább, de a tékozló fiú döntéséhez hosszú, rögös út vezetett. A Napsugaras Borestek legutóbbi vendégéről azonban mára egy nyugodt, igazi borászos bölcsesség áradt, igaz a szeme sarkában meg-megvillant az a huncut, bohém csillogás, melyből a borait kortyolva bárki meríthet. Az est moderátora,

Dlusztus Imre

mesélt először a bormívessel töltött bohém, boros beszélgetésekről, hiszen hiába lett második felesége és kisfia hatására felelősségteljes családapa, öntudatos, tettre kész vállalkozó, egy-egy borkóstoló kedvéért bármikor begyújtja a kemencét és a sarokba dobja a pinceajtóról a lakatot.

Az oportóval még lehet egy kicsit bohóckodni

.HU – így nevezte el sajtfondühöz rímelő fehér királyleánykás csodáját, melyet megkóstolva alföldi frissesség áradt szét szánkban, a 7,5-ös savasság pedig feloldódik a gyümölcsösségben, mint reszeltsajt a mártásban. „Siklós inkább fehérszőlős vidék, dacára, hogy a villányi borvidéktől nem különül el” – tudtuk meg. Miután a kissé méltatlanul „töltelék” szőlőként aposztrofál zweigeltből készült rozéját ízlelgettük, arra is fény derült, hogyan lett Brunyai Árpádnak egy saját temetője. A hárslevelű pedig esküszöm, hogy tokaji emlékeket idézett fel. A kékfrankosról – kicsit a rozé-témára visszatekintve – a borász úgy tartja, hogy kár belőle rozét készíteni, ő komolyan veszi e kékszőlőt, s a borában érződött is mindez. És azt tudják, hogy az oportónak (portugieser) van egy úgynevezett büdössége? Siklóson mindenesetre így hívják azt a semmihez sem hasonlítható, jellegzetes illatot, ami nélkül nem igazi oportó a portugieser. „Ez még az a vörösbor, amivel lehet egy kicsit bohóckodni” – mondta mosolyogva.

Villány, cabernet franc és a titok

Brunyai Árpád elmesélte, hogy van egy szokás a szőlőhegyen, miszerint, ha valamelyik birtokon tragédia történik, akkor a szomszédok segítenek metszeni a szőlőt, ezt maga a borász is tapasztalta, mikor apukája elment. „Az összetartás mellett közös érdeke is a termelőknek, hogy a szőlők rendben legyenek” – tette hozzá. Érdekes szabály az is, hogyha valaki elhanyagolja, nem metszi meg a szőlejét május 1-ig, akkor aki ezután megmetszi a tőkéket, azé lesz a termés is. Az est fénypontja a cabernet franc volt, amelyről egy mondatban kifejezte borászunk, azt, amit e Villányban termelt szőlőfajta borrá vált nedűjéről tudni kell: „A cabernet franc hazatalált”. És be kell, hogy valljam, megtudtunk egy nem is annyira apró titkot e szőlő és Villány kapcsolatáról, de megkértek, hogy még ne írjunk róla, ha lehet. Pedig nagyon viszket a tenyér, hogy megosszam a borszerelmesekkel a jó hírt…

A csütörtöki vendég: Taschner Kurt

Alsóvároson december 8-án 17 órától a következő Napsugaras Borestek vendége Taschner Kurt lesz, aki több generációra visszavezethető poncichter család örököseként műveli a szőlőtermesztés és a borkészítés tudományát 16 hektáros családi birtokukon Sopron és Balf között. A város környékén és a Fertő tó partjára néző dombokon elszórtan található birtokrészek egytől egyig alkalmasak arra, hogy kiváló alapanyagot biztosítsanak a borászatnak. Zamatos borok és pezsgők sorát kinálja pincészetük. Ritkaság az önállóan megjelenő zenit, a korai piros veltelini és a gyöngyözőborok. No és igazán különleges a családi pincészetektől amúgy szokatlan palackos erjesztésű pezsgőjük. A vörösborok az új soproni iránynak megfelelően letisztult savszerkezetűek, fajtajellegesek, zamatosak. Taschner Kurt a legjobb úton jár afelé, hogy a legnagyobbak között emlegessék.

A kóstolásra „ítélt” Borok:

CharDonna (gyöngyözőbor) Korai piros veltelini Sáni fehér Zenit Soproni sosé Kékfrankos classic Taschner vörös cuvee Zweigelt