A vonal nyelve – képregény, ahogy mi szeretjük + FOTÓK

Harmadik alkalommal rendezte meg a Somogyi-könyvtár a Szegedi Képregényfesztivál és Vásárt, melyet idén az SZTE Juhász Gyula Pedagógusképző Kar Felnőttképzési Intézetének szervezésében egynapos konferenciával nyitottak pénteken, szombaton pedig több mint egy tucat neves hazai képregény-alkotóval találkozhatnak a műfaj rajongói.

Az idő, a fesztivál alkalma és a résztvevők száma is mutatja, milyen nagy tábora, mennyi művelője és milyen nagy tudományterülete van ennek a műfajnak. Az elmúlt két fesztiválalkalom egy-egy napján ezer feletti látogató vett részt, partneri kapcsolatok születtek szakemberekkel, alkotókkal – mondta el köszöntőjében

Palánkainé Sebők Zsuzsanna

, a Somogyi-könyvtár igazgatónője. Az ország több pontjáról érkeztek résztvevők, hogy hódoljanak a közös szenvedélynek, megmutassák magukat, tudjanak egymásról. Idén a fesztivál az SZTE Juhász Gyula Pedagógusképző Kar Felnőttképzési Intézet Könyvtár- és múzeumpedagógiai szakcsoportjával kialakult szakmai együttműködés révén kétnapossá, és külföldi előadó révén mondhatni nemzetközivé is vált a mai konferencia megszületésével – tette hozzá. Hagyomány, hogy minden évben megemlékeznek a műfaj valamely kiemelkedő alkotójáról: idén a képregényrajzoló, festő, grafikus, illusztrátor, karikaturista Zorád Ernőre gondoltak, aki októberben töltötte volna századik életévét.

Kiszorult betű

Napjainkban is tart az a paradigmaváltási folyamat, amelyet Marshall McLuhan, Michael Giesecke és számos médiakutató már évtizedekkel ezelőtt megjósolt, hogy az írott szöveg, a betűk ereje folyamatosan csökken a vizualitással, a képek világával szemben – mondta el nyitó gondolataiban Viskolcz Noémi főiskolai tanár, a Könyvtár- és múzeumpedagógiai szakcsoport vezetője. „Olvasás kontra vizualitás, vagy olvasás és vizualitás? Azt reméljük előadóinktól, ezeket a folyamatokat segítenek megérteni” – summázta a tudományos tanácskozás lényegét a főiskolai tanár.

Ez is nyelv!

A vonal üzenete című konferencián olyan előadókat hallhattak az érdeklődők, mint Jankovics Marcell Kossuth- és Balázs Béla-díjas magyar rajzfilmrendező, grafikus, könyvillusztrátor, kultúrtörténész, író (a vele készült interjúnkat később olvashatják), vagy Nagy Attila, az OSZK olvasáskutatója. A tanácskozás egyik vendégelőadója a japán származású, Franciaországban tevékenykedő Pierre Sery volt. A plenáris előadók között volt Bayer Antal fordító, szerkesztő, szakíró és nyelvtanár, a Magyar Képregénykiadók Szövetsége első elnöke is. A képregény kódolása és dekódolása című előadásában hangsúlyozta, a képregény is nyelv, olvasásának elsajátítása könnyebben megy gyerekkorban, ezért is van az, hogy jóllehet a képregényeket nem ismerők hajlamosak a lusta gyerekek szórakozásának tulajdonítani a comics-olvasást, amikor a kezükbe kerül egy képregény, nem nagyon tudnak mit kezdeni vele. A képregény kódrendszere három összetevőből áll: vizuális, verbális és narratív kódból, melyek szorosan összefüggenek. Az idők során kialakultak a képregény nyelvének specifikumai, sok más mellett a takarékos rajzolásból eredő jellemzők, a hangulati elemek grafikus és/vagy verbális megjelenítése, a színek szerepe, a különböző nézőponttechnikák.

Se nem kép, se nem regény

Pilcz Roland szegedi képregényíró és –rajzoló, a Kalyber Joe alkotója szubjektív érvelésében a képregény létjogosultságát igyekezett igazolni, valamint kitért a képregény irodalomtól, képzőművészettől való elkülönítésére, illetve az illusztrációval való kapcsolatára. Kifejtette, az 1950-es évek közepétől évtizedekig meghatározták a hazai „comics-piacot” az irodalmi adaptációk, a műfaj úgymond nyögött ez alatt a teher alatt, hiszen nem használták fel a valódi képregényes elemeket, a kép puszta illusztráció volt, minden esetben az agyontördelt és lebutított, megcsonkított irodalmi szövegnek alárendelve. Pedig a kép és a szöveg egymást kiegészítve működnek jól a képregényben – húzta alá a fiatal alkotó. Hozzátette: a magyar – némileg szerencsétlen – műfajelnevezés, a „kép” és a „regény”, azaz a képzőművészet és az irodalom sajátos öszvérműfajára utal, alapvetően tévesen. Ezek után nem meglepő, hogy az olvasók a lebutított irodalom után nem tudtak hirtelen mit kezdeni a latexruhás szuperhősökkel …

Nem ábrázolás. Kifejezés!

Paulovkin Boglárka grafikus, illusztrátor és meseíró gyermekkönyv-illusztrációkról beszélt. Előadásában többek között arról is szólt, sok közös vonás figyelhető meg a képregény és az illusztrált gyerekkönyvek között, utóbbiak gyakran élnek is a comics elemeivel. Alapvetően az illusztráció párhuzamos történetet hivatott elmondani, nem jó, ha alárendelten követi a szöveget. A képek így puszta ábrázolás helyett kifejezéssé válhatnak, tehát többé, mint a leképezett látvány. Ugyanakkor az is fontos, hogy nem biztos, hogy az élethű ábrázolás a célravezető. Az illusztráció autonóm művészi megformálással él, melyben nagy szerep jut az asszociációknak. Tíz előadás, tizenhat alkotó és majd tíz kiadó várja szombaton az érdeklődőket, részletes program ITT.