Aki új melódiákat penget a soltvadkerti szőlőkön + FOTÓK

Egy korty bor után gondolná-e bárki is, hogy a nyelven csúszkáló zamatért volt, aki két hétig egész nap a szőlőjében rodeózott autójával, hogy elzavarja a seregélyeket? Lantos Szabolcs soltvadkerti borász pedig így tett, hogy alkotása teljességet nyerhessen. A legutóbbi Napsugaras Boresten kóstolhattuk nedűit.

A síkvidéki borászatban vannak már csodák, az első „fecske”

Frittmann

volt, aki az év borásza lett, azóta pedig több tehetséges borász készít díjnyertes borokat az alföldön. Lantos a legutóbbi szegedi borfesztiválon a legfiatalosabb bor címet nyerte el. Ő látogatta meg a legutóbbi

Napsugaras Borestet

az Alsóvárosi Tájházban.

Nincs alku, „csak” bor van

Igazi családi vállalkozás a Lantos pince, a borász jogász feleségével,

Lantosné Mayer Zsuzsannával

együtt viszi vállalkozásukat valódi harmóniában, kemény munkával érik el sikereiket. Cserszegijét kóstolhattuk először, s megtudtuk, ez az a fűszeresség, illattenger, ami épp kielégíti ízlését az alföldi bormesternek, az „Irsai már sok lenne” – fűzte hozzá

Lantos Szabolcs,

világossá téve a borkóstoló kezdetén már, hogy bizony minden palackban ő maga is megjelenik, nem enged, nem hajt fejet senkinek, hiszen a bor egy igazán szubjektív ital, melyhez épp annyi bizalom kell, mint amennyi jó és harmonikus savhatás. Az ezerjó válogatásával a poharakban került szóba a borversenyek jelentősége, melyet kellő távolságból szemlél a borász. Elmondta, hogy egy alkalommal Frittmann csodaszép fahordós ezerjója kapott bronzérmet, miután felmerült a borászban: „kik ezek a barmok, akik ott kóstoltak?”

HIT és a seregélyek

Az egy napja palackozott sillerjét követően – ami kócosan volt bársonyos és üde – került szóba a hozzánk is egyre jobban begyűrűző Beaujolais (bozsolé) divatja, ami valójában egy újborkultusz importálva Franciaországból, melynek szorításában egyre több vörösboros vidék jelenik meg Márton napon újborával. „Minél erőszakmentesebben készül el egy bor, annál tovább él” – hangzott el egy megszívlelendő bölcsesség. És hát jöttek is a Lantos-vörösök, abból a hosszú életű fajtából. Először a Hetes cuvée, majd a HIT. „A gondolatait egy borász igazán a borába tudja önteni” – fűzte hozzá Lantos Szabolcs e zweigelt csodához. Hit a teremtőben, a sokat tépett soltvadkerti földben és emlék édesapámnak, aki egy igaz ember volt – összegzi a címkén a borász e bort. Kevesen próbálkoztak ugyanis arra, hogy e szőlőfajtából csúcsbort készítsenek, de Lantosnak sikerült, s mikor először megkóstolta, csak annyit mondott: ez az, ekkor keresztelte el hitnek. S hogy milyen „apró” alázatok vezettek a „HIT”-hez és a többi nedűhöz? Elég volt meghallgatni azt e keserédes történetet, ahogy két hétig autóban ülve figyelték Lantosék a tőkéket, hogy a szőlő érérésnek utolsó szakaszában, mikor jelenik meg a seregélyraj, melyet csak a szőlősorok közt rodeózó, dudáló autó tudtak elriasztani. És a kóstolás után valóban fejet hajthatunk e soltvadkerti bormíves előtt: megérte!