Makói plébános fotókiállítása a Bánság katolikus emlékeiről

Az egykor soknemzetiségű és vallású Bánság eltűnő katolikus emlékeit örökíti meg fényképezőgépével Czank Gábor makói plébános, aki az elmúlt másfél évtizedben csaknem 150 ezer felvételt készített a sváb, magyar és szláv falvak templomairól, házairól, temetőiről.

A Duna, a Tisza, a Maros és a Déli-Kárpátok határolta Bánság 1718-ban szabadult föl a török alól. Néhány esztendővel később elindult a terület újratelepítése: először három hullámban katolikus vallású németek érkeztek ide, majd 1778-tól elindult más nemzetiségek: bolgárok, horvátok, szlovákok, csehek beköltözése is. Új hazát találtak itt az ortodox románok és szerbek, valamint a görög katolikus rutének és ukránok is. Magyarok elsősorban a szegedi kirajzások során települtek a Bánságba, s akadnak olyan falvak is, melyet palócok népesítettek be egykor - beszélt szülőföldje történetéről

Czank Gábor

, akinek fotográfiáiból a szegedi Kultúrpalotában látható kiállítás. Mindegyik közösség őrizte saját szokásait, tradícióit, de a több száz éves együttélés elkerülhetetlenné tette ezek összeolvadását. A svábok által tisztelt

Nepomuki Szent János, Szent Flórián

és

Szent Vendel

kultuszát átvették más nemzetiséghez tartozók is. Más vidékekhez képest nagyobb számban maradtak meg a püspöki tiltás ellenére az öltöztetős szobrok, melyek vagy a Szűzanyát vagy a Kisjézust ábrázolják. A magyarpécskai születésű pap elmondta, a Bánság az 1820-30-as évekre kialakult sokszínű világa Trianont követően kezdett felbomlani. A terület néhány torontáli települést leszámítva román és szerb fennhatóság alá került, ám az elvándorlás - a városok polgárosult magyar lakosságát leszámítva - ekkor még nem öltött tömeges méreteket. A második világháborút követően tovább csökkent a nemzetiségek aránya, a közhiedelemmel ellentétben a bánsági németek jelentős hányada azonban nem a Ceausescu-rezsim idején, hanem az 1990-es évek első felében hagyta el otthonát.

Már csak a templom őrzi a község emlékét

1990 őszét követően másfél esztendő alatt csaknem félmillióan költöztek el szülőföldjükről. A Magyarpécskával átellenben, a Maros túlsó partján található faluban, Németszentpéteren a svábok legnagyobb ünnepén, a templombúcsún, Kirchweih-en 1991-ben még tömegek voltak, a következő esztendőre pedig már csak negyven idős asszony maradt - emlékezett vissza gyerekkorára a 2005-ben Szegeden pappá szentelt férfi. A többi nemzetiség is lassacskán eltűnik a Bánságból, a magyarok elköltözése - ha nem is olyan mértékben még mint Ceausescu idején -, de mai is tart, s a svábokkal ellentétben komoly veszélyt jelent az asszimiláció. Míg a kilencvenes évek elején mindenki felkapta a fejét a templomban, ha egy vegyes hazásságot hirdettek ki, mára már ez általánossá vált. Akadnak olyan falvak is, melyek teljesen elnéptelenedtek. A Temes megyei Bolgártelepen például már csak a templom őrzi az 1930-ban még több mint nyolcszáz lelkes község emlékét. Évente egyszer, a templombúcsú idején tartanak itt misét, ezért a szentek szobrait zsákokba burkolták, hogy megóvják azokat a törött ablakokon berepülő galambok ürülékétől. Czank Gábor 1997-ben kezdte el fotózni a Bánság szakrális emlékeit: a gót betűs útszéli kereszteket, a templombelsőket, mohával benőtt sírköveket és a homlokzatukon egykori tulajdonosuk nevét őrző parasztbarokk sváb házakat. Mint mondta, a gyűjtőmunka 2004-től - amikor káplánként Békésszentandrásra került - vált tudatossá, ekkor határozta el, hogy az utolsó előtti pillanatban megörökíti az ezerarcú Bánság világát. Ha egy-egy szabadnapja akadt, nekiindult, és kezében az egykori Csanádi Egyházmegye térképével végigjárta a falvakat. Összesen háromszáz olyan bánsági település van, ahol katolikus templom, kápolna, imaház vagy legalább egy harangláb és temető található. Az 1980-as években még 197 helyen működött plébánia, ma már csupán 91 ilyen település akad. A pap kezdetben nyolc-tíz községbe is eljutott, később azonban már volt olyan túra is, amikor a távolság miatt a hajnali indulás dacára, csupán egy al-dunai falu felkeresésére maradt idő. A plébános fotográfiáin látható többek között a hatalmas bobdai templom, melyet egykor

Csávossy Gyula

gróf az esztergomi bazilika pontos másolataként építtetett. Mára eltűntek a katolikusok a faluból, a gyönyörű templom pedig napról napra omladozik. Az elvándorlás miatt gazdátlanná vált Érszeg, Mélynádas és Karácsonyifalva temploma is - ez utóbbi ráadásul az 1991-es bánsági földrengést is megszenvedte. Újjáépítésük szinte reménytelen, a pályázatokon - néhány kivételtől eltekintve - csak az ortodox templomok rekonstrukciójára jut pénz, hívek híján pedig nem is lenne kinek felújítani az épületeket. Czank Gábor szerint, bár sok faluban már egyáltalán nem élnek svábok, magyarok - ha idősek is - még akadnak, ezért fontos lenne, hogy elinduljon a térségben a tudatos néprajzi gyűjtőmunka. Ha nem így lesz, tíz-tizenöt év alatt a Bánság magyar kultúrkincsének jelentős része, az imák, énekek, balladák örökre feledésbe merülnek.