Thealter U21 blog - Ötödik nap: „Elegem van a kisebbségi létből…”

Hú, micsoda vasárnap. Szabadka, Temesvár, Szeged. Két színésznő, két igazán fantasztikus egyéniség tette emlékezetessé az utolsó napot. A többit feledjük el és várjuk az őszre beígért Thealter pluszt!

„Hazavisztek, ugye hazavisztek?”

A Mady-baby igazi fesztivál előadás, akár öt napon át is járhatta volna Szeged utcáit a román kisbusz, hiszen az első előadás után futótűzként terjedt, ezt nem szabad kihagyni. Már utazunk, amikor Borbély B. Emília felkéredzkedik közénk a buszra. Így együtt sem vagyunk húszan. Nem lehet megbújni, nem lehet elkerülni, hogy az Írországba tartó lány történetének szereplői legyünk. De nem is akarjuk. Mert a színésznő olyan személyes egyszerűséggel vonja be a nézőket a játékba, hogy már szinte akarom, engem, most engem szólítson meg. És meg is teszi. Az már csak ráadás, hogy a kisbusz sofőrje, néha a frászt hozza ránk, mert éppen úgy navigál gondtalanul a sávok között, mint keleti társai teszik Szeged útjain. Borbély B. Emília három szerepet játszva, fokozatosan tárja elénk egy román lány szinte törvényszerű útját a beígért színpadi ragyogás helyett a prostitúcióig. Nincs választás, nincs szabadulás. Sehol sincs itthon és sehol sincs otthon. A néző útközben megszereti, ajándékot venne neki, hazavinné, bármit megtenne, csak megmenthesse kilátástalan helyzetéből. De nincs kiút, a kiskorú, teherbeesett, üzletre már használhatatlan lányt a két román férfi, aki eddig kihasználta, egyszerűen agyonrugdossa. Mint egy bedöglött, hasznavehetetlen televíziót, úgy hajítják a szemétre. Mady másfél órás utazás után, kicsiny angyalszárnyakkal távozik a busz vészkijáratán. Még visszamosolyog, ő vigasztal, de a busz megy tovább. Jaj Mady-baby, el sem búcsúzhattunk! Akkor most ki törli le a könnycseppeket az arcunkról?

„Na mit gondoltok rólam?”

A határontúli magyar színésznők vasárnapi show-ját Béres Márta folytatta a Zsinában. Tényleg, ki ez a nő, kicsoda Béres Márta? Hiszen annyiszor láttuk már ezen a színpadon. És most ő teszi fel helyettünk, nekünk a kérdést. Provokál és polgárpukkaszt. Puk, puk, puk, puk, mondja, miközben mosolyogva mutat ránk. Na, fiúkák? És a fiúkák ülnek szépen az első sorban tágra nyílt szemekkel, tátott szájjal. A félénk díva, a harsány és betépett színésznő, a szűzlány, a megdugnál vagy csak félig dugnál meg nő, az aligruhában kacérkodó, a törékeny és erős, az el camino megváltoztathatatlan vándora, az abortuszra váró, a kisebbségi magyar, az apafüggő, a gyönyörű, szép szavú, a mocskos szájú, az érzéki Béres Márta játszik velünk. Taszít és átölel. Szeret minket és mi is szeretjük őt. Egy órán át fogva tart. Engem már másodszor, de biztos vagyok benne, hogy nem utoljára.

Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház (Románia): Mady-baby Urbán András Társulata (Szerbia): Béres Márta One Girl Show

Petró János