Böjte Csaba ferences szerzetest, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány alapítóját senkinek sem kell bemutatni. „Próbafúrásként” már Magyarországon is létrehozott napközit. A szegedi könyvhétre legújabb, Iránytű a végtelenhez című könyvével a Lazi Könyvkiadó meghívására érkezett június 2-án. – Iránytű és végtelen…? – Életemben mindig a falakkal küzdöttem, s vágytam a nyílt vizekre, távlatokra. Mindannyiunk szívében ott van a vágy a végtelen iránt, könyveimmel is erre szeretnék ajtót-ablakot nyitni. – Kifejezetten a könyvhétre érkezett Magyarországra? – Ide is hívtak, de szerdán a Balaton partján, Polgárdiban nyitottuk meg az első magyarországi napközinket. Erdélyben 19 évvel ezelőtt indítottuk el a gyermekvédelmi tevékenységünket, mára 63 helységben, 2200 gyerekkel foglalkozunk. Komoly problémával küzdő gyerekekkel foglalkozunk, akiknek a szülei nem tudják felvállalni egészségügyi, vagy bármilyen más okból kifolyólag a szülői funkciókat – tőlük ezt átvállaljuk. Megszervezzük délután a tanulást, a szabadidőt, ebédet adunk a gyerekeknek, ruháról gondoskodunk. Ha ez nem elég, csak akkor jön az, hogy gyermekvédelmi központban helyezzük el őket. Ezt a prevenciós programot nagyon eredményesnek látjuk, mert nem elszakítottak a gyermekek a szüleiktől, besegítünk, anyagilag is talán ez a legkönnyebben felvállalható. Azt látom, hogy a gyerekek roppant hálásak, hogy haladhatnak ők is az iskolában. – Magyarországon is igény mutatkozik ilyen napközikre? – Igazából egy „próbafúrás” ez a mostani napközink, úgy tapasztalom, hogy Magyarországon is komoly probléma a leszakadó rétegek felzárkóztatása. Ki szeretnénk próbálni, hogy az, ami Erdélyben működik, itt Magyarországon hogy megy. Három hónapja működik ez a ház, és azt látom, hogy ugyanabból az anyagból teremtette Isten a magyarországi gyerekeket is, mint az erdélyieket, ugyanúgy fogékonyak a jóra, a szépre, a szeretetre. Én örömömet lelem ebben a munkában. – A munkájával tulajdonképpen egy társadalmi problémát igyekszik orvosolni. – Nemrég kaptam egy levelet, melyben az európai mohamedánokról olvastam, többek között arról, hogy 2025-re mennyi lesz a számuk, és hogy 2050-re talán mind mohamedánok leszünk. Olyan érzésem volt, mintha valaki ülne egy ház előtt, és azt mondaná, hogy leesett egy cserép, aztán egy hónap múlva már tíz cserép, 2015-re ötven cserép és 2050-re összedől az egész ház… Vannak komoly társadalmi problémák, és azt hiszem, ha összefogunk, és nem karba tett kézzel nézzük, ezek a gondok megoldhatók. De ha csak ülünk, és passzívan nézzük, mi történik, akkor könnyen újabb Mohácsok, Trianonok jöhetnek a mi drága nemzetünk életében is. Szembe kell menni a feladatokkal, minden nap új gondot hoz – az az izgalmas, hogy az ember játszik. Gyerekkoromban olyan szomorú voltam, mikor a nagyfiúk azt mondták, ülj le a kispadra, és nézd, hogy mi hogy játszunk. Nekem az volt az izgalmas, mikor ha kék-zöld foltokkal is, de fent lehettem a pályán, és ha a labdát idepasszolták, és én is továbbrúghattam azt. – Van recept a gyerekek, szülők gondjainak megoldására? – Rengeteg a válás, szinte naponta hoznak szétvert családokból gyerekeket hozzánk. Már nem is újabb gyerekotthonokat kellene létesítenünk, hanem az együttélés, az emberi lét alaptörvényeit kellene elővenni, leverni róla a port, a Tízparancsolattal, a szeretet parancsának körüljárásával – ezt próbáltam megvalósítani. – Sokak részéről van mégis még egyfajta idegenkedés a keresztény értékrenddel szemben. – Sokaknak nem erőst tetszik maga a „parancsolat”, de mindig elmondom, hogy például ha valaki repülőt akar építeni, akkor az aerodinamikának a törvényeinek ismerete nem megköti az ő fantáziáját, hanem pont szárnyat, lehetőséget ad arra, hogy olyan repülőt építsen, ami tényleg felszáll. Ha a Tízparancsolatot, a szeretet parancsát tanulmányozzuk, az nem megköti egy családnak, egy közösségnek az életét, a kibontakozását, hanem fordítva: irányt mutat. – Kiknek íródott a könyve? – Gyerekeket nevelek, régen elmentem minden egyes házunkba, és mindenkinek elmondtam, amit fontosnak láttam, jelenleg viszont már nem tudnék eljutni mindenkihez. Leginkább nekik írtam ezt a könyvet. Nagyon örvendtem, mert az első kötetnél, az Ablak a végtelenre címűnél derült ki, hogy mások is örömmel elolvassák, szerintem bárkinek jó. A mai ember tele van kérdésekkel – a könyv egy keresztény válasz ezekre a kérdésekre.
