Írjon nekünk!

Szeged

Hírzóna

Politika

Sport

Egyetem

Kultúra

Hász Róbert: A Tiszatáj szellemisége nem változik

Hász Róbert: A Tiszatáj szellemisége nem változik

2011. május 13., péntek
Hász Róbert: A Tiszatáj szellemisége nem változik
Nem tagozódunk be semmilyen szekértáborba, hiszen mindig függetlenek voltunk, nyitottak bármilyen irányzatra, egyforma teret adtunk fiatal és idős szerzőknek - fogalmazza meg hitvallását Hász Róbert, a szegedi Tiszatáj új főszerkesztője, aki a SZEGEDma.hu-nak adta első interjúját kinevezését követően. Kedden ülésezett a Tiszatáj Alapítvány kuratóriuma, hogy Olasz Sándor főszerkesztő február 21-én bekövetkezett halála után megválassza az új főszerkesztőt. A Vajdaságból áttelepült Hász Róbertre esett a választásuk, aki immár 16 éve szerkesztőként dolgozik a folyóiratnál, és valóban ismeri a lapkészítés csínját-bínját. – Mit tudni arról, hányan pályáztak a főszerkesztői posztra? – Feltételezhetően voltak más jelöltek is, ezt velem nem tudatták a nyolctagú kuratórium tagjai, csak akkor hívtak be, amikor már megszületett az eredmény. Közölték, hogy hosszú latolgatás és konzultáció után rám esett a választásuk, és engem bíznak meg. Megkérdezték, vállalom-e, amire én igent mondtam, bár volt némi hezitálás, mert nem könnyű a mai időkben átvenni egy lapot, főleg ilyen válságos helyzetben. – Pályázatot is írnia kellett? – Nem, pályázat nem volt, folyóiratoknál nem hagyomány, ez inkább bizalmi állás. Föltételezem, hogy a döntésnél az is számított, hogy 16 éve a lapnál vagyok, lényegében ismerem a lapkészítés minden mozzanatát. A kuratóriumnak az volt a szándéka, hogy továbbvigyük a lap szellemét. Ez azt jelenti, hogy nem tagozódunk be semmilyen szekértáborba, hiszen mindig függetlenek voltunk, nyitottak bármilyen irányzatra, egyforma teret adtunk fiatal és idős szerzőknek. A Tiszatájban olyan szerzők is megfértek egymás mellett, akik lehet, hogy egy kávéházban nem feltétlenül ülnek egy asztalhoz, de nálunk sose volt gond, ha egymás után jöttek, egyik az egyik oldalon, másik a másikon. Annyiban lesz módosulás, hogy a jövőben egy picit nagyobb teret szentelünk a szépirodalomnak és a könyvrecenzióknak, hiszen az egyik teremt, a másik reflektál és a kettő remekül kiegészíti egymást. A kritikáknál is inkább a rövidebb, maximum 10 ezer karakteres recenziókat részesítjük előnyben. A tanulmány az más műfaj, annak is lesz helye, de mértékkel. – Úgy értesültünk, a kuratórium Szeged kulturális életének is nagyobb teret biztosítana a lapban. – Igen, már beszéltünk is emberekkel, akik rendszeresen tudósítanak majd a városban zajló kulturális eseményekről. A szerkesztőség is hasonlókon gondolkodott, így valahol közös az elhatározás, találkoztak az elképzeléseink. Nincs jelenleg olyan orgánum Szegeden, amely magas színvonalon felvállalná ezt a feladatot. Feltett szándékunk, hogy ősztől színházi bemutatókat is recenzálunk rendszeresen, és minden színpadi műfajjal foglalkozunk. Nyilván irodalmi lap vagyunk, lesz egy terjedelmi határ, nem fogunk átmenni művészeti lapba, de ez is helyet fog kapni. Korábban is hébe-hóba működött hasonló gyakorlat nálunk, csak nem volt rendszeresítve. Természetesen ide tartoznak a tárlatok, a képzőművészeti események, a Reökkel is egy kicsit szorosabbra kívánjuk fűzni az együttműködést. – Felmerült, hogy a határon túli magyar folyóiratokkal, lapokkal is jobban keressék a kapcsolatot.
– Ez eddig is működött, a folyóiratokkal is voltak csereszerkesztési akcióink, ezután is lesz hasonló. Most már nehéz meghatározni, mi a határon túli irodalom, és mi nem, hiszen mindenki mindenhol publikál. Nem számít eseménynek, ha határon túli magyar író nálunk közöl. Ezen túlmenően a világirodalom felé is nyitnánk. Nemcsak a szomszédos népek irodalmát követjük, ami eddig is megvolt, hanem lesznek kitekintések az angolszász, spanyol, olasz irodalomra is. Nem minden számban, mert azt nem tudjuk felvállalni, de legalább minden másodikban lesz egy kis világirodalmi kitekintő, a szerzők bemutatásával. – A kuratórium fontosnak tartja az élő kapcsolatot az olvasókkal, ezért író-olvasó találkozókat javasol, aminek, valljuk be, az utóbbi években nem nagyon van keletje a hazai piacon. – A ’90–es években ez még működött, aztán az életvitel változásával, ahogy elkezdtünk nyugatiasodni és túl nagy lett a rohanás, nem nagyon volt idő, igény ilyesmire. Hosszú ideig könyvkiadással is foglalkoztunk, a könyvek megjelenése apropóján rendeztünk azért találkozókat, de azok kötöttek voltak. Ősztől tervezzük, hogy más lapokkal - akár határon túliakkal is – szervezünk közös esteket, de ez nem csak rajtunk áll. Az utazásnak költségvonzatai is vannak, ezt is be kell kalkulálni. Pályázni is lehet, de ennek is nagy a kifutási ideje. – Mennyire biztosított a lap finanszírozása, nem fenyegeti erről az oldalról veszély, nem kell majd esetleg új források után nézni? – Mindenképpen kell új források után nézni, létünk pedig annyira biztos, mint más lapoké. Támogatásunk gerincét a Nemzeti Kulturális Alap adja, emellett a város és a megye is hozzájárul bizonyos összeggel a fennmaradásunkhoz, de feltétlenül egy kis szponzori segítséget is kell keresnünk. A mai világban ez szerintem már elvárható, és senki nem fog ezért megszólni bennünket. Más folyóiratok is hirdetéseket közölnek, ez már bevett hagyomány. A megélhetőségünk minimális szinten garantált, annak a veszélye nem áll fenn, hogy holnap nem fog megjelenni a Tiszatáj, viszont a könyvkiadásunkat egy időre szüneteltetni kell. A Nemzeti Kulturális Alap tavaly leállította a könyvkiadói programot, ami leginkább a kis kiadókat érinti. Nincsen tőkénk, és nem tudjuk megelőlegezni a könyvek önköltségi árát. A könyv aztán 2-3 év múlva visszahozza a pénzt, de azt kivárni…, a folyóiratból pedig már nem tudjuk fedezni. Idén még megjelenik 2 könyvünk, amit tavalyról hoztunk át, többre azonban nem vállalkozhatunk. – A múltkor Jankovics Marcellel készítettem interjút, aki elmondta, ma Magyarországon mintegy 1000 folyóiratot támogat az MKA, ebből jó, ha 50-et olvasnak az emberek. Iszonyatos pénzek mennek el, holott sokkal olcsóbb lenne, ha digitálisan jelennének meg a folyóiratok, a lapok felkerülnének a netre, így még honoráriumokra is maradna pénz. Mi erről a véleménye, el tudná képzelni a Tiszatájat csak a neten? – Végletes szemlélet, hogy csak így jelenjen meg. A lapok többsége rendelkezik is online változattal, nekünk azonban csak egyszerű weboldalunk van, noha tervezzük, hogy beindítjuk és kibővítjük az online változatot, de ennek is vannak anyagi vonzatai. Oda se írnak az emberek ingyen, az oldalakat frissíteni, fenntartani kell. Induláshoz mindenképpen ehhez is tőkét kellene szerezni. A lap hagyományos megjelenését azért én fontosnak tartom, a szerzőink zöme azért szereti magát látni kinyomtatva. Jómagam is író vagyok, tudom mit jelent ez. Még azt el szeretném mondani, hogy néhai főszerkesztőnk előtt tisztelegve, emlékének adózva az áprilisi, májusi, és júniusi szám impresszumában főszerkesztőként az ő neve szerepel. Gyakorlatilag júliustól indul majd csak az új impresszum, gesztusnak szántuk ezt a lépést.
Hász Róbert Vajdaság Olasz Sándor Tiszatáj Tiszatáj Alapítvány

Ez is érdekes lehet

Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.

© 2024logo