Restaurátorok és piktorok a Könyvtárosok Világnapján

Csütörtökön délután színes programsorozattal várta az érdeklődőket a Somogyi-könyvtár a Könyvtárosok Világnapja alkalmából. A könyvtár és a könyvtárosok megismerését célzó rendezvények keretében megismerhették az érdeklődők a bibliotéka belső világát az Emlékkönyvtártól a restauráló műhelyig. Dél-alföldi piktúra – Válogatás a város rejtett kincseiből címmel kiállítás is nyílt az első emeleten.

Ahová az olvasó nem léphet be – a restaurátorműhelyben a régi könyvek újjáélesztése folyik, mi ide tértünk be a világnapon. Aprólékos, időigényes, mesteri kezeket és szaktudást igénylő munka.

Vóna Györgyné

restaurátor a napi munkában levő könyveken végzendő műveleteket mutatja meg. Hat igen megviselt kötet sorakozik az asztalon, Somogyi Károly hagyatékából. Ezeket általában csak kutatók forgatják. Amikor a Kultúrpalotában kialakították a polcokat, nem minden kötet fért fel, ezért az említett könyvek külső raktárba kerültek, és ott sérültek meg egy beázás révén. Penészesek lettek a lapok, megrongálódott a kötéstábla. Most a lapokat fertőtlenítik, a kötéstáblát kiegészítik és pótolják a hiányzó pergament. Először portalanították a lapokat, majd a penészes lapszéleket fertőtlenítő oldattal kezelték – avat be a részletekbe a restaurátor. A beázás és a fertőtlenítés során a papírlap enyvezőanyaga kiázott, ezért a lapokat utánenyvezték. Így már a megviselt lapszélek nem fognak tovább porlani. Van olyan eset is, mikor a sérült lapot is ki kell egészíteni – árulja el Vóna Györgyné. Ha nem ollóval vágták el, akkor a papírrostokat gyakorta szépen össze lehet ragasztani anélkül, hogy ragasztócsíkot használnának. Ha olló volt a bűnös, akkor csíkokkal pótolják a hiányokat. A javításhoz kézzel merített papírokat használnak, amelyeket fehér színben vásárolnak meg, és maguk színezik a restaurálandó könyv lapszínének megfelelően – teával és kávéval. Olyan eset sem ritka, mikor fehéríteni, tisztítani kell a lapokat. Ilyenkor szitákat tesznek a lapok közé, és úgy áztatják őket addig cserélve a vizet, amíg az tiszta nem marad. Tehetik ezt azért, mert annak idején a nyomdafestéket még úgy állították össze, hogy ne tudjon elfutni – magyarázza a restaurátor.

Dél-alföldi piktorok a raktárak mélyéről

Néhány képpel egy tárlat is nyílt az első emeleten. Inkább ízelítőnek, szemelvénynek készült a városi önkormányzat képzőművészeti gyűjteményéből vett válogatás, a raktárak mélyéről – tudtuk meg

Tóth Attila

művészeti szakírótól. E képek között vannak igazán jó alkotások is, a dél-alföldi piktúrát, Szegedhez kötődő festészetet nagyon jól reprezentáló művészektől, talán nem is értjük, miért vannak a raktár mélyén – tette hozzá. Az alkotások az 1945-47-től 1990-ig terjedő időszakban keletkezett szegedi műgyűjtemény darabjai. Ebben az időben a magánmecenatúra elsorvadt a vásárlóerő meggyengülése miatt, valamint a voluntarista-szocialista elképzelés volt meghatározó, mely szerint a művészeket el tudja tartani az állam. Érdekvédelmi szervezet, művészeti alap alakult, amit éppen napjainkban számolnak fel. A képvásárlások állami mecenatúraként jelentkeztek, de nem túl sok pénz volt arra, hogy a művészeket ilyen módon támogassák. A gyűjtemény több száz darabból áll, és az említett korszaknak teljes keresztmetszetét adja. Szegedi és vásárhelyi képzőművészek munkái egyaránt láthatók:

Németh József

korai munkája a hatvanas évek elejéről, abból a korszakból, amikor áttelepült Vásárhelyre;

Kajári Gyula

, az „etikus grafikus” remek rajza, vagy

Pataki Ferenc

, a szegedi művészet tiszteletre méltó nagymestere vadóckorszakából, 1973-ból származó képe is a helyet kapott a könyvtárban

Erdélyi Mihály, Cs. Pataj Mihály, Hézső Ferenc, Magos Gyula, Novák András, Pintér József

és

Vlasics Károly

alkotásai mellett. „Miért vannak raktárak mélyén?” – tette fel a kérdést Tóth Attila. Mint elmondta, a mai hivatali dolgozók túl vannak már ezen a korszakon, nem is értenék már esetleg a képeket. „Nekem olyan ez a kiállítás, mint egy érettségi találkozó, a képvásárlások idején a városi tanácsnál dolgoztam. Művészettörténészekből álló grémium válogatta ki ezeket őszi vagy nyári tárlatra” – mesélt a képek történetéről a szakíró. Azt is megtudtuk, ugyanilyen gyűjtemény létrejött a Csongrád Megyei Önkormányzat elődjénél, a Csongrád Megyei Tanácsnál is, de annak darabjai jórészt a folyosókon, illetve a közösségi termekben kaptak helyet. „Azért jó egy ilyen tárlat, mert ráirányítja a figyelmet arra, hogy van itt egy kallódó érték. Évtizedek komoly, tudatos munkájával összehordott műegyüttes. Egyesíteni kellene a két önkormányzat gyűjteményét, például a múzeumban” – véli Tóth Attila.