Három évtizede forgószél és dió nagyságú jég pusztított Szegeden. A Széchenyi tér pár perc alatt csatatérré változott.
1993. július 13-án viharos erejű szél, jégeső és tornádószerű örvény zúdult Szeged belvárosára. A Széchenyi téren kavargó szél fákat csavart ki, bútorokat röpített a levegőbe, dió nagyságú jégdarabok estek, emberek menekültek – a város egyik legemlékezetesebb vihara volt ez.
A kora esti órákban sötét felhők torlódtak Szeged fölé. Az addig nyugodt Széchenyi tér hirtelen viharzónává változott. Forgószél alakult ki a tér közepén, amely székeket, faágakat ragadott magával, a tetőről cserepek hullottak és pillanatok alatt felborította a belvárosi rendet. A szemtanúk emlékei szerint örvénylő por, szálló tárgyak, dübörgő szél uralta el a teret – mindenki fedezéket keresett, aki csak tudott.
A légörvény után jégeső következett, nem is akármilyen: a jégdarabok elérték a dió méretét, betörték az autók szélvédőit, megrongálták az ablakokat és tetőket. Az emberek a legközelebbi boltokba, kapualjakba menekültek. Az utcák pillanatok alatt megteltek törmelékkel és vízzel.
Ez a videó a vihar másnapján készült:
A meteorológiai osztályozás szerint nem klasszikus tornádó csapott le Szegedre, mégis sokan így emlegetik. A szél ereje, az örvényszerű mozgás, a jég intenzitása és a pusztítás mértéke ezt indokolja. A Széchenyi tér mellett több más városrész is megsínylette az időjárási jelenséget: fákat csavart ki a szél, háztetők rongálódtak, közlekedés bénult meg.
Az egész esemény alig tíz perc alatt zajlott le – de maradandó nyomot hagyott. Aki akkor Szegeden élt, máig tisztán emlékszik rá: azokra a hangokra, az égből záporozó jégre, a szél süvítésére, a riadalomra és a pusztításra.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.