Írjon nekünk!

Szeged

Hírzóna

Politika

Sport

Egyetem

Kultúra

Régészeti feltárások - Mit rejt a föld mélye Csongrád megyében? + FOTÓK

Régészeti feltárások - Mit rejt a föld mélye Csongrád megyében? + FOTÓK

2011. március 31., csütörtök
Régészeti feltárások - Mit rejt a föld mélye Csongrád megyében? + FOTÓK
A törvény először azt írja elő, hogy minden beruházásnak – ami esetlegesen régészeti lelőhelyeket érint –, lehetőleg el kell kerülnie a leletek megbolygatását. Azonban a gyakorlatban sok esetben ez nem megoldható, ezért a régészeti lelőhelyet a munkák megkezdése előtt fel kell tárni. A Szeged és Csongrád megye területén kezdődő beruházások régészeti vonatkozásáról Fogas Ottótól és Paluch Tibortól, a Móra Ferenc Múzeum régészéitől kértünk tájékoztatást. Idén két jelentősebb területen kezdődnek meg majd a munkálatok, ezek közül is régészeti szempontból kiemelkedő jelentőségű a partfalprojekt lesz, mely érinti a hajdani várat is, illetve az M43-as Makótól az országhatárig vezető szakasza is tartogathat még meglepetéseket. Sajnos a szegedi vártemplom ásatási munkálatai az anyagi nehézségek miatt egyelőre teljesen bizonytalannak tűnnek.

A partfalprojekt feltárási munkái

A szegedi partfal-rekonstrukció során a szivárogtató rendszer és a résfal két ponton is keresztezni fogja a középkori várfal nyomvonalát, illetve a vízi bástyánál gyakorlatilag át is vágja. Mivel a szegedi vár kiemelten védett régészeti műemlék – attól függetlenül, hogy a föld alatt van, és nem látható –, a falait szétrombolni, szétverni, elpusztítani nem lehet. Ezért a projekt során a Móra Ferenc Múzeum régészei és a kivitelezést előkészítők egyedi konstrukcióban gondolkodnak, mely szerint az érintett pontokon feltárást végeznek, ezt követően pedig olyan résfalat és szivárogtató rendszert kell tervezni és kialakítani, ami a feltárt falrészeket magába foglalja, de abba bele nem bont, nem bolygatja meg.

A szegedi vár falai

A hajdani várfalat több ponton megásták, a régészek jól ismerik a helyét, de a valamikori építéstechnika megismerésének szempontjából rendkívül fontos a feltárás. A jelenlegi ügyészség – a korábbi Juhász Gyula Művelődési Ház – pincéjében megtalált bástya és falak, a Stefánián, valamint a múzeum előtt végzett feltárások már ezt a célt szolgálták, és jól behatárolták a falak helyzetét. De lényeges, hogy minél több ponton, minél nagyobb felületen megismerjék a várfal szerkezetét, azok arányait. A vár szabálytalan, az ötszöghöz közelítő alakú építmény volt, de minden falszakasza más-más hosszúságú és irányú volt. Az egykori ábrázolások egymáshoz való viszonyítása, illetve a korábbi várbontásokból megmaradt fotók és leírások alapján nagyjából ismeretes a várfal nyoma. De ez mindig alakulhat egy kicsit, hiszen egy-egy faltörést nem mindig lehet jól érzékelni, vagy éppen rosszul ábrázolták azt. A mai földmérési technika mellett is érdekes, hogy az 1880-as évekből olyan rajzok maradtak fenn, amit ha ráillesztünk a ma meglévő várfalmaradványra, azt látjuk, hogy teljesen eltérő helyen jelenítik meg azt. A hely néhány métert csúszik, a szögek nem úgy törnek, olyan támfalakat rajzoltak be, amik a valóságban nincsenek ott. Valószínűleg a régi mérnökök lemértek néhány szakaszt, majd ezt egy sematikus rendszerre felvetítve készítették el az akkori rajzokat, és nem vették figyelembe az egyes falszakaszokon végzett átalakításokat, átjárókat. Amikor az 1879-es árvíz után a szegei várat elbontották, a valamikori középkori, XV-XVI. századi járószint már jóval – a mostani járószintet alapul véve –, mintegy három méterrel mélyebben volt, ezért amit mi a vár alapjának gondolunk, az tulajdonképpen lejjebb található. De ugyanezen a szinten találhatók a XVII. századi, a Tiszába kimenő háromméteres átmérőjű, boltíves csatornák is. Ezeket viszont rendszeresen összekeverik nem létező kazamatákkal. A hajdani csatornákat vagy feltöltötték, vagy pedig a szennyeződés temette őket.

Rózsa Sándor „szökése” a váralagúton

Híres – azonban teljesen alaptalan – történet, hogy Rózsa Sándor a várból kiinduló, és a Tisza alatt húzódó alagúton szökött meg rabságából. Amikor a második világháború idején Szegedet az amerikai légierő bombázó kötelékei is elérték, a várost több ponton is súlyos találat érte. Kanyó Ferenc szegedi helytörténész összeállítása szerint az 1944. június 2-án kezdődött stratégiai bombázás az angol-amerikai „Operation Frantic” hadművelet a június 6-i normandiai partraszállás részét képezte. Ennek volt nyitánya a város bombázása is, amikor 100-120 kilométer széles sávban Közép- és Kelet-Magyarországot (Szeged-Szolnok-Hatvan-Debrecen-Miskolc vonalban) támadták az amerikai bombázókötelékek. Céljuk az volt, hogy a vasúti-közlekedési csomópontok rombolásával megakadályozzák a német erők átcsoportosítását a keleti frontról a nyugatira. Az amerikai Consolidated B-24 „Liberator”, stratégiai bombázógépek több hullámban, napokon keresztül támadták Szegedet. Egy bomba a közúti híd vízmércéje mellett a Tiszában robbant, megrongálta a híd pillérét, de a detonáció súlyos károkat okozott a múzeum épületében is. Az utolsó, sorrendben hatodik amerikai légitámadás szeptember 3-án 10 óra 45 perckor érte Szegedet, ekkor 42 gép 130 rombolóbombát dobott le. Hatását és következményét tekintve ez volt a legpusztítóbb bombázás, főként a bombatalálatok pontossága miatt. A vasúti híd ekkor pusztult el, a hidat 8 bomba-telitalálat érte, és a 2. és a 3. pillér közötti részen a Tiszába omlott. Elpusztult a Gyermekklinika is, amelyből előző napokban költöztették ki a beteg gyermekeket. A Tisza partjára hulló bombák robbanásaikkal „feltárták” a barokk kori csatornarendszert, mely több ponton megnyílt. Az 1950-es évek elejére tömködték be ezeket a lukakat, de az „alagutakat” a szegediek megpróbálták valahogy megmagyarázni, és így keletkezhetett Rózsa Sándor és várbeli szökésének históriájára is.

A vár „sarkalatos” pontja

A vár többi falának, illetve a hiányzó saroktorony helyzete azonban továbbra is csak a régi rajzok alapján határozható meg, mivel a város felé eső torony valahol a Vár utca-Deák Ferenc utca környékén vagy épp a Kass Galéria alatt lehet. A Dégáz már évek óta gázvezeték cserét szeretne ezen a területen végrehajtani, amire most 2011-ben nyílhat lehetőség. Ilyenkor csekély mélységre ásnak, korábbi gázvezeték árkokat nyitnak meg, így szinte kizárt, hogy a várfalak előkerüljenek. Régészeti feltárásra ebben az esetben nincs mód, de a múzeum részéről Fogas Ottó régész fog úgynevezett régészeti megfigyelést végezni.

Autópálya-feltárások

Jelenleg már az M43-as autópálya Makóig tartó és a várost elkerülő szakaszának műszaki átadási folyamata zajlik, és remélhetően hamarosan véglegesen átadják majd a forgalomnak. De az építkezés nem áll le, mivel a Makó és az országhatár közötti szakasz előkészítő munkái javában folynak. Paluch Tibor régész tájékoztatása szerint a régészeti feltárások tavaly októberben indultak, de sajnos az időjárási viszonyok következtében november végén be kellett fejezni a munkát. A régészek idén március-április hónapban viszont ismét nekilátnak, hogy az autópálya-nyomvonal teljes hosszában elvégezzék a leletmentést. Ez pedig a Csongrád megyét érintő, eddigi legnagyobb régészeti-ásatási terület, mely nagyobb, mint az M5-ös és az M43-as első szakasza. Ez a Maros mentén húzódó terület viszonylag gazdagon ellátott volt egykori vízfolyásokkal, és ezek mentén jelentős számban lehettek települések is. Az előzetes adatok alapján 33 területen kell régészeti feltárást végezni, aminek a nagysága hat-hétszázezer négyzetméterre tehető. Itt az újkőkortól, az időszámításunk előtt 7000-től egészen az Árpád-korig minden korszakból igen intenzív lelőhelyek kerülhetnek elő. A szerződések alapján ezzel a nagyságú munkával a régészeknek idén és a jövő év folyamán végezniük kell, ezért szinte nagyipari feltárásnak néznek elébe.

A nyomvonaltól a leletmentésig

Az autópálya nyomvonalának kijelölésével majdnem egy időben régészeti hatástanulmány készült, mely során az összes, erről a területről fellelhető írott anyagot összegyűjtik, illetve régészeti terepbejárást végeznek. Az elmúlt 7-800 év földművelése már erősen megbolygatta a területet, és mindaz, ami a földben volt, sok esetben már felszínre került, így ezen nyomok alapján kerültek kijelölésre a feltárási pontok is. De nagy segítséget jelent a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal adattára, ahol óriási nyilvántartást vezetnek az országban található lelőhelyekről. Ebben a nyilvántartásban a jelenlegi Magyarország területén 150-200 ezer ismert lelőhelyet regisztráltak, de vannak olyan pontok, melyek az egyes építkezések során kerülnek elő, ezért ez a szám nagyságrendileg 6-700 ezerre is tehető. Ezután kerül sor a szerződés megkötésére autópályát építőkkel, és az első jó időtől kezdve egészen decemberig földmunkagépekkel távolítják el a föld felső 20-30, időnként 50 centiméteres humuszrétegét, a szerződéses összeg legnagyobb részét is erre fordítják. Az így kirajzolódó régészeti pontokat már kézi erővel bontják tovább. Itt azután előkerülhet a síroktól kezdve a településekig sok minden.

ELI lézerprojekt és az öthalmi homokbánya

Az előzetes információk alapján a lézerközpont építése során az öthalmi területen, mely a régészeti lelőhelyet érinti, a tervezők – igen okosan – zöld területet jelöltek ki, így a jelenlegi adatok alapján itt nem kell feltárást végezni. A korábbi homokbányában – ahol honfoglalás kori aranyleletek kerültek elő – nem folytatódik a feltárás. Innen egyébként a Szeviép-csőd miatt a múzeum részére kifizetés nem történt meg, így nagy kérdés, hogy a felszámolásból milyen összeghez juthatnak. Ezért állt meg a feltárás, pedig még sok értékes és tanulságos leletanyagot rejthet a föld mélye.

A jövő: Nabucco, M9, déli gyorsforgalmi út

Az elkövetkezendő évek tervei között szerepel a Bajai út felújítása, szélesítése, illetve a Mórahalmot elkerülő szakasz tervei is készen állnak. A Nabucco gázvezeték Csongrád megyét majdnem teljes hosszában érinti, Arad irányából Nagylaknál lép be az országba, eljön Makóig és ott fordul északi irányba, majd Szentes után hagyja el a megyét. De érkeztek már hírek az M9-es autópályáról is, ahol a tíz éve Szekszárdnál elkészült hídtól megépült Sükösdig az út, és jelenleg a Bács-Kiskun megyei feltárások zajlanak. Így ez a beruházás is előbb-utóbb érinteni fogja megyénket. A Szerbia irányába tartó út tervei is érlelődnek, ami az Algyői híd után menne át a Maroson. Ezek azonban csak tervek, de az elkövetkezendő tíz évre a régészeknek biztosan lesz elég munkájuk.
Honfoglalás kori sír, Szeged
Honfoglalás kori férfisír - aranylelettel, Szeged
Móra Ferenc Múzeum régészet régészeti feltárások

Ez is érdekes lehet

Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.

© 2024logo