Rékasi: Értéket rendelni az ismertség mellé

Az újszegedi Rendezvényházban óriási sikerrel, telt ház előtt mutatták be a Szerelmem, Erdély – Rékasi Károly Wass Albert-estjét, amelyben a népszerű színész az író szerelmes leveleiből, verseiből, valamint az Adjátok vissza a hegyeimet! című film montázsaiból építkezve keltette életre az évtizedekig elhallgatott, mellőzött, sőt betiltott szerző sajátos világát.

– Óriási része volt ebben

Koltay Gábor

rendezőnek – indokolja választását

Rékasi

–, aki felhívta figyelmem az író szerteágazó munkásságára. A Koltay által rendezett szabadságnapi rendezvényen mondtam először Wass Albert-verset. Ezt követően több alkalommal is megállítottak az utcán, gratuláltak, elmondták, milyen nagyszerű, hogy most már lehet

Wass Albertet

hallani, látni a tévében. Ekkor gondolkoztam el azon, vajon ki lehetett az az ember, aki ilyen mérvű tiltakozást vagy rajongást vált ki az emberekből, és ennyire megosztja őket. Koltay felkért, vegyek részt az Adjátok vissza a hegyeimet! című filmjének forgatásán, tulajdonképpen ekkor mélyedtem el az író munkásságában. Megkértem Gábort, támogasson, rendezői észrevételeivel támogasson egy önálló est létrehozásában. A film önállósodik, és elkezdi járni a maga független útját, nekem viszont az volt a célom az esttel, hogy Wass Albert segítségével közösen gondolkodjunk el a nézőkkel, együtt éljük át az élményeket, tudjunk egymásnak örömet szerezni, rácsodálkozni a jóra, a szépre, a boldogságra. Meggyőződésem, minden embernek joga van arra, hogy jól érezze magát a bőrében.

– Miért Szegedet választotta az ősbemutató helyszínéül?

– Ez az est gyakorlatilag a darab magyarországi premierje. Először október 25-én játszottam Királyhelmecen, a határ túloldalán, mert a csíkot éppen úgy húzták meg. Talán nem véletlen, hogy Szegeden lesz az ősbemutató, Koltay Gábor is rendkívül erősen kötődik ehhez a városhoz.

– Hogyan fér meg a bulvármédia és a szappanoperák szereplője a valódi, művészi értékeket képviselő és azokat a közönségnek tolmácsoló színész mellett? Ez a mutatvány 2 külön személyiséget kíván, és egymástól függetlenül működik?

– Erre több válasszal is szolgálhatnék, de nincs idő kifejteni. Az 1980-as évek közepe táján, amikor mi indultunk, Magyarországon még ismeretlen volt a bulvár. Akkor még természetes volt, hogy írtak rólunk, foglalkoztak velünk, színészekkel. Ez ma a bulvár feladata. Erről nem tehetünk, arról viszont igen, és ez az én feladatom, meg az

Encié

is – mindketten ugyanis egy kereskedelmi csatornánál dolgozunk, naponta látnak bennünket a nézők –, hogy az ismertség mellé a leghatározottabban elutasítva a celebség és a sztárság minden ismérvét, értéket rendeljünk, és ezt igyekszünk eljuttatni mindenkihez, aki igényt tart rá. Ezért találtuk ki önálló estünket, ahol túlnyomórészt magyar költők verseiből állítottunk össze egy 1 órás műsort, ezért játszuk Encivel

Bergman

Jelenetek egy házasságból című darabját, e hó 16-án lesz a 100. előadásunk. Ezért találtam ki, hogy Wass Albert munkáit és műveit is megkísérlem közvetíteni. Tehát: adott egy tévés ismertség, s e mellé igyekszünk értéket rendelni.

– Milyen kihívást jelent elhivatott színész számára egy szappanopera 223. részében játszani?

– Miként a civil emberek, mi, színészek is folyamatosan változunk, átalakul a személyiségünk. A Barátok köztben nekem rendelt karaktert, Barta Zsolt figuráját és személyiségét is folyamatosan megpróbálom átformálni, igyekszem élővé tenni. Azon vagyok, hogy megmutassam, az ember nemcsak fehér vagy fekete, hanem a külső kéreg alatt is lakhat még valaki. Keresem a karakterben a kihívást, hogy örömet szerezzen a megformálása. Minden munkámban tulajdonképpen az örömet keresem.

– Közeleg a karácsony, a megbékélés, a szeretet ünnepe. Hogyan találhatják meg magukban az emberek a megbocsátást?

– Éppen ez a szándékom, hogy felhívjam az emberek figyelmét arra, a boldogság, az öröm, a derű nem megvásárolható. Ezek nem köthetők feltétlenül a boltokban megvehető, akár hitelre beszerezhető eszközökhöz és tárgyakhoz. Vannak olyan értékek, amelyek mindenki számára adottak, amiért egy fillért sem kell kiadni, nekünk azonban képesnek kell lennünk arra, hogy be tudjuk fogadni őket. A Wass Albert-esttel is ez volt a szándékom.