Nem mindennapi esemény színhelye volt a makói József Attila Múzeum: egy korábban ellopott, majd a későbbiekben az eredeti tulajdonos által visszavásárolt, Lonovics Kornéliát ábrázoló, Lotz Károly által megörökített egészalakos portré került a múzeum birtokába, az alkotást a képen ábrázolt hölgy unokái adtak át a közgyűjteménynek. A képátadó ünnepségen jelen volt Mágori Józsefné, a térség országgyűlési képviselője, Vízhányó Ferenc, a megyei közgyűlés alelnöke, Orbán Imre, a megyei közgyűlés oktatási, kulturális és sportbizottságának az elnöke, valamint Marosvári Attila, Makó alpolgármestere.Vígh Annamária, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium főosztályvezetője a kulturális politika prioritásairól szólva kiemelte a vidéki művelődési intézmények megerősítésének és megtartásának, a támogatás jelentőségének, a források fenntarthatóságának és megbízhatóságának fontosságát. Hangsúlyozta, az új politikai irányzat a közgyűjtemények gyarapodását, gazdagodását kívánja nagyobb hangsúllyal támogatni, mert ezen a területen jelentős elmaradás tapasztalható. Egy 50 milliós program keretében a minisztérium haza szeretné hozatni a külföldre került magyar műtárgyakat, gyűjteményeket, hogy azok valóban közkinccsé válhassanak, az Alfa-program keretében az önkormányzatok által fenntartott muzeális intézmények szakmai munkáját és infrastrukturális fejlesztését kívánja támogatni. A Makóhoz és Csanád megyéhez köthető régi nemesi családok (Lonovics, Csáky, Hollósy) történetét Halmágyi Pál múzeumigazgató ismertette, Bakó Zsuzsanna, a Magyar Nemzeti Galéria főosztályvezetője pedig a kép alkotójáról és a korról beszélt. Lotz Károly a XIX. századi magyar festészet meghatározó alakja volt, korának egyik legfoglalkoztatottabb alkotójaként tartották számon. A mindenki által szeretett és rendkívül népszerű művész nagy imádója volt a gyengébbik nemnek, nőalakjai többnyire kifinomult, erotikus vonzerejükkel hatnak. A festményen megörökített Lonovics Kornélia a legendás Csanád vármegyei főispán, Lonovics József és az ünnepelt operaénekesnő, Hollósy Kornélia unokája volt. Az elmúlt 110 év során a festmény kalandos utat járt be. A dombegyházi Lonovics-kúria falán függött, majd később a család békéscsabai otthonába került. A II. világháború végén a család – mindenét hátrahagyva – menekülni kényszerült. Az 1945 tavaszán visszatérő családtagok már csak a kifosztott lakást találták és a beköltözött idegeneket. A megmaradt dombegyházi birtok eladásából évek alatt sikerült visszavásárolniuk a széthúzott értékeket, családi ereklyéket, így került vissza a Lonovics Kornéliát ábrázoló kép is a tulajdonukba. Bisztray Borbála, Kornélia unokája, a családi hagyományról beszélt. Elmondta, hogy édesanyja, Nelly grófnő, a neves ősök előtt tisztelegve kápolnát építtetett Dombegyházán, Hollósy Kornélia nevét viselő alapítványt hozott létre, majd megírta és meg is jelentette a család történetét. Régóta dédelgetett vágya volt, hogy édesanyja képe a makói közgyűjtemény része legyen. A grófnő 2008-ban bekövetkezett halála után gyermekei most teljesítették végső akaratát, így az ünnepség végén az értékes műalkotást elhelyezték az emeleten található gyűjtemény darabjai közé.
