Írjon nekünk!

Szeged

Vélemény

Hírzóna

Politika

Sport

Egyetem

Egyház

Kultúra

A Fogadalmi templom – a fogadalomtól a tervezésig

A Fogadalmi templom – a fogadalomtól a tervezésig

2010. október 20., szerda
A Fogadalmi templom – a fogadalomtól a tervezésig

I. rész

1930. október 24-én, nyolcvan évvel ezelőtt szentelték fel a Magyarok Nagyasszonya Fogadalmi templomot. Az évforduló kapcsán négyrészes cikksorozatban idézzük fel a templom építésének 50 évét a fogadalomtól a felszentelésig. Az első részben a fogadalomtételről és az építés történetét dolgozzuk fel. Szeged árvíz után kialakult városképének egyik legmarkánsabb, ma már szinte jelképévé vált építészeti alkotása a Fogadalmi templom. A felépítést kimondó határozat és az építés befejezése között fél évszázad telt el, amelynek kezdőpontja Szeged pusztulása majd újjászületése, végpontja pedig egy világgazdasági válság, amelynek terheit csak fokozza a várost határvárossá szegényítő első világháború. Ha építési idejében nem is, szándékában mindenképpen a város legújabbkori történetét meghatározó árvíz utáni rekonstrukciójához kapcsolódik, mintegy annak befejezése. Építését – az árvizektől való megmenekülésért – fogadalomból, 1880. november 28-án határozták el a szegedi városatyák. Sokáig tartott, amíg megfelelő telket és egy pénzügyileg is elfogadható tervet találtak.

A Fogadalmi templom története

A mai templom helyén a középkor óta mindig is templom állt. Első említése 1199-ből származik, fennállása évszázadai alatt számos alkalommal átépítették. A barokk Szent Dömötör templom 1725 és 1749 között nyerte el végleges formáját, kétoldalt a piarista rendház és a plébánia csatlakozott hozzá. Délnyugati homlokzata nézett a háromszög alakú, barokk térre, oldalfalait a gótika korából megmaradt támpillérek kísérték, körülötte egészen az 1750-es évekig temető működött. Szentélye mellett emelkedett hagymasisakos tornya, amely eltemetve magában rejtette a ma látható Szent Dömötör tornyot. Belső kiképzése, boltozása, festése és gazdag berendezése a barokk stílushoz igazodott. A templom előtt állt a Szent Rozália kápolna, amely ma eredeti formában, de új helyen, a Lechner téren áll és a görög katolikus hívek használják. A szegedi fogadalmi templom 1913-1930-ban épült neoromán stílusban Schulek Frigyes és Foerk Ernő tervei alapján. Építését az újabb árvizektől való megmenekülésért fogadalomból, 1880. november 28-án határozták el a szegedi városatyák. Sokáig tartott, amíg megfelelő telket és egy pénzügyileg is elfogadható tervet találtak. A telekben is nehéz volt megegyezni, de végül a régi barokk stílusú Dömötör templom telkére esett a választás, mert régtől fogva e területhez fűződött a lakosság kegyelete. Az első terveket Schulek Frigyes, a budai Halászbástya alkotója készítette, aki neoromán stílusú templomot tervezett és a párizsi Sacré-Cour székesegyházhoz hasonlóan a szegedi dómot is fehér kővel akarta burkolni. A tervezésről való lemondása után Foerk Ernő módosította a tervet, aki inkább a lombardiai tégla-architektúrához vonzódott. A templom alapkövét ünnepélyes keretek közt 1914. június 21-én rakták le, bár az építkezés már 1913 augusztusában megkezdődött. Az I. világháború is megszakította az építkezést, majd csak 1923-ban tudták újra folytatni, 1924 augusztusában emelték fel a kupola aranyozott, napsugaras keresztjét a helyére. Ugyanez év karácsonyán mutatták be az utolsó szentmisét a régi Demeter templomban, majd pontifikálta utána ugyanazon a napon Glattfelder Gyula csanádi püspök az első szentmisét az új templomban. 1925-ben és 1926-ban tették fel a gömböt és a keresztet a tornyokra. A közelgő gazdasági válság miatt a templom belső építészeti munkáit nem tudták teljességgel a tervek szerint befejezni, az későbbi időkre maradt. Végül 1930. október 24-én felszentelték a templomot. Az ünnepi miséhez a zenét Dohnányi Ernő komponálta. Horthy Miklós kormányzó, Klebelsberg Kunó kultuszminiszter jelenlétében szentelték fel a templomot, amely kezdettől fogva mind a mai napig a Csanád vármegyei püspökség, majd 1950-től a Csanádi egyházmegye, végül 1982-től a Szeged-Csanádi Egyházmegye székesegyháza.

Megindul a gyűjtés, de nincs még helye a templomnak

A fogadalmi templom építésének krónikája 1879-ig nyúlik vissza. Már ekkor – névmegjelölés nélkül ugyan – az árvíz utáni első városrekonstrukciós terv tartalmazza egy monumentális templom felépítésének igényét, helyének kijelöléséről azonban nem rendelkezik. Épp ezért a városi magisztrátus egy évvel később Tisza Lajoshoz, Szeged újjáépítési kormánybiztosához fordul, hogy jelöltessen ki telket az új belvárosi templom részére, „nehogy később magas megváltási árat kelljen fizetni a felépítendő templom területéért!” Az ügy eldöntésére létrehozott kormánybiztosi különbizottság a Dugonics teret javasolja e célra, a közgyűlés azonban a javaslatot nem fogadja el, hanem a lebontandó vár helyén kéri megfelelő telek kijelölését. Tisza Lajos 1882-re elkészített új javaslata a célra öt területet tart megfelelőnek, amelyek közül szerinte és a városi tanács szerint is a Szent Dömötörről elnevezett belvárosi plébániatemplom telke és környéke legalkalmasabb, mivel „ezen a mostani belvárosi templom helyét képező területhez fűződik tulajdonképpen a lakosság kegyelete...” Az 1882-ben megalakult Fogadalmi Templom Bizottság egyértelműen az állami érdekek alapján határoz, melyet a közgyűlés is szentesít. A határozat következő évi jogerőre emelkedésével „minden” akadály elhárult az építkezés megkezdése elől, „csupán” az anyagi fedezet hiányzott a fogadalom valóra váltásához. Ami nem is csoda néhány évvel a katasztrófa után, amikor az életfeltételek újraszervezésének parancsoló szüksége miatt nyilván nem sok jut még a kegyes adakozásra. A város megszavazta, évenként letétbe helyezendő összeg is inkább jelképes, mintsem reális fedezete a belátható időn belül elkezdhető építkezésnek.

Épüljön fel egy új templom – de hol?

Az első jelentős összeg Bonnaz Sándor csanádi püspök adománya, aki 1888-ban végrendeletileg 200.000 koronát hagyományoz a lassan gyűlő fogadalmi templomalapra. Ezután csak a századvégén újraéledő építési kedv tűzi ismét napirendre az évtizede szunnyadó problémát, hogy ettől kezdve a megvalósításig le se kerüljön onnan. Ekkor azonban a felépítés mielőbbi megkezdésének óhaját már egy új probléma is hátráltatja, és ez a templom felépítési helyének kérdése. A közgyűlés helykijelölő határozata a rombolva építő periódusra esik. A rekonstrukciós láz csöndesedése után azonban, műemlékektől megfogyatkozottan sokan úgy érzik, hogy az egységes városképért túl nagy ár volt a középkori vár és egyéb műemlékek lebontása. Nem nehéz hát megszervezni az egyháznak – amelyet a kétségkívül tiszteletreméltó műemléki gondoskodás mellett nyilván az újabb plébánia felállításának lehetősége is ösztönzött – egy széleskörű akciót a halálra ítélt Dömötör templom megmentése érdekében. Szervezők járják a Belvárost, és több mint ezer aláírást gyűjtenek, amely szerint az új templomot a Dugonics téren kell felépíteni. A javaslat a tanácsülésen is többséget kap, az ellentábor képviselői azonban elérik a belügyminiszternél, hogy a határozatot – fedezet megjelölésének hiánya miatt – megsemmisítse. Egy, a fogadalomhoz méltó templom felépítése a századforduló keresztényeinek adományaiból nyilvánvalóan megoldhatatlan, az államhatalmi funkcióban levő adminisztráció ugyanakkor nem mutat hajlandóságot a városi közvagyonnak, mint fedezeti forrásnak megnyitására, ha ez az egyház újabb térnyerését eredményezi. Ez a – határozat-fellebbezés – „játék” így még jónéhányszor megismétlődik, mígnem 1907-ben az egyház és a műemlékvédelem hívei kényszerülnek engedményre, lemondván a Dömötör templom fenntartásáról és újabb plébánia szervezéséről.

A Dömötör templom

A Dömötör templom fenntartása mellett kardoskodók nagy eredménye volt, hogy 1902-ben a vallás- és közoktatásügyi miniszter az épületet műemlékké nyilvánította. „A szegedi belvárosi rk. plébániatemplom falai részben még a középkorból valók; külső támpillérei ma is megvannak, s ez az épület a török hódoltság idejét is átvészelvén 1725-1749. években az akkor divatos barokk stílusban alakíttatott át. A tágas egyhajós templom boltozatai merészek, térhatása és építészeti belső kiképzése kiváló mester kezeire vall. Ezenfelül belső felszerelése, fő és mellékoltárai a barokk ízlés díszesebb alkotásai és művészeti beccsel bírnak. Az ép és erős épület belül teljesen jó karban van, csupán külseje van elhanyagolva, annak rendbehozatala sürgősen eszközlendő” – hangzik a miniszteri indoklás. Ez a határozat azonban a Fogadalmi templom építését nem hogy előrevinné, inkább késlelteti. Az új templom telkének kisajátítása, a Dömötör templom és a hozzá tartozó plébánia épület restaurálása, új plébánia kialakítása, építése a tanácsnokok számítása szerint kb. 1 millió koronával emelte volna a költségeket – eltekintve az új plébániának városra nehezedő állandó terheitől. E helyzetet elkerülendő kérik hát a minisztériumot, hogy a templomot saját költségén restauráltassa, sajátítsa ki, és mint használaton kívül helyezendőt nyilvánítsa műemléktemplommá – amire az természetesen nem hajlandó. A műemlékké nyilvánítás sem hozta hát meg a „templom védőinek” a remélt eredményt. A következő részben: A tervpályázat és Schulek Frigyes Tekintse meg a Fogadalmi templom épületét extranagy felbontásban. Dóm tér
Dóm Szeged szegedi Fogadalmi Templom Fogadalmi templom szegedi dóm

Ez is érdekes lehet

Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.

© 2024logo