Kultúra

Tök király My Fair Lady + VIDEÓ

Tök király My Fair Lady + VIDEÓ

2010. július 3., szombat
Tök király My Fair Lady + VIDEÓ
Péntek este elkezdődött: idén a My Fair Ladyvel nyitott a Szegedi Szabadtéri Játékok, a közönség pedig örömmel fogadta a musicalt. 79 esztendeje harsant fel először harsona a Dóm téren. Nyolc évtizede az akkori szegediek hitték, hogy szépségre, jóságra, sokszínűségre is kultúrára is épülhet város – hangsúlyozta megnyitó beszédében Botka László polgármester. Az első kérdés – ami minden ilyen darabnál megfogalmazódik –, hogy vajon nagy fába vágta-e a fejszéjét a rendező, Novák Eszter, mikor egy ilyen régi és a maga nemében abszolút jól működő darabot új szövegkönyvvel mutatott be. A dilemma azonban valós, és divatos is, az operettek, musicalek már „poros” és olykor sokat kritizált magyar szövegkönyveit többen próbálják felújítani, ezzel is közelebb hozva őket a ma közönségéhez. A vállalkozás nyilvánvaló veszélye az, hogy kétséges, mennyire „veszi meg” a konzervatív, jelen esetben például az Audrey Hepburn-féle filmen felnőtt közönség Eliza Doolitle „Csudijó!”-zása helyett a „Tök király!” refrént. Hangsúlyozottan ez a gondolatmenet csak a szokás hatalmát kutatja: vajon mennyi időnek kell eltelnie, hogy az új fordítás bevegye magát a fülekbe és a fejekbe? A fordító, a mindenki által (el)ismert Varró Dániel megoldásai egyébként összességében jók: parádés fordulatok, humoros beszólások tarkítják a szöveget. A másik dolog, ami az embert a Dóm térre vitte az előadás napján, biztosan a szereposztás volt, amire immár nyugodtan mondhatjuk: bevált. Tompos Kátya remekelt Elizaként, noha a darab elején a figura – részben az új, erőteljesebb szleng regiszterben megszólaló szövegnek köszönhetően is – szokatlan, Eliza alakja helyenként „érdesebb”, harsányabb, vagy mondjuk úgy: bunkóbb, mint várnánk. Gálvölgyi Jánosnak nemcsak a szakáll, a Pickering-szerep is jól áll, jól ellensúlyozza Széles László Higginsét. Széles jó Higgins, noha beszéde a darab elején olykor veszített a lendületéből. Szabó Kimmel Tamás Freddie-alakítása aranyos, Alfred Doolittle szerepét pedig Bezerédi Zoltánnak találták ki. A művész begipszelt lába ellenére is szenzációsan játszik, bámulatos ügyességgel bánik a tolókocsival, ami – öröm az ürömben – még egyedibbé is teszi a figuráját. A színpadon egy hatalmas gramofon és egy metronóm is látható Khell Zsolt díszlettervezőnek köszönhetően, a korhű jelmezeket pedig Zeke Edit készítette. A darab koreográfusa a rendező testvére, Novák Péter, akit néhány hét múlva a Dózsa György életét feldolgozó táncjáték címszerepében láthatunk viszont. Alapvetően jól bánnak a „tömegjelenetekkel”, a színpadi mozgás jól kitalált, a táncbetétek nagyon élők, helyenként a nézőnek a zene és tánc összhatásaként kedve lenne táncra perdülni. A vetítő használata ügyes megoldás - az olykor felvillanó közelképek a színészekről ellensúlyozzák a szabadtéri színpad azon hátrányát, hogy a gesztusok és a mimika szabad szemmel nehezen kivehetők. (Diaporámánk alatt a zenei betétek a My Fair Lady egy korábbi változatából származnak, a Dóm téren a szöveg Varró Dániel fordításában hallható.)
Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.