Shake it, Sheket!

Bemutatta első nagylemezének hanganyagát a Sheket zenekar július első hetében a Városháza udvarán. Különböző műfajok egybeolvasztásával teljesen egyedi hangzásvilágot hoztak létre. Klezmer és magyar népzene, ütős- és elektronikus hangszerek ötvözésével - a világzene kategória áll hozzájuk legközelebb. A formáció frontemberével, Velcsev Dejanov Kostával beszélgettünk.

– Mekkora szerepe van Szeged városnak a zenekar életében?

– Itt élünk, itt dolgozunk, itt tevékenykedünk. Szeged köti össze a zenekart, nagyon szeretjük ezt a várost.

– Tulajdonképpen mi az a klezmer?

– A klezmer a zsidó zenének egy szórakoztató műfaja.

– Milyen utakat kell bejárnia manapság egy amatőr, fiatal zenekarnak?

– Sok minőségi zenekar ma Magyarországon nem tud mit kezdeni magával. Sajnálom, mert rengeteg olyan együttes létezik akár itt Csongrád megyében is, akiknek a koncertjeire gyakorlatilag másod- és harmadmagammal járok el, pedig tehetségesek. Fantasztikus muzsikusok tevékenykednek itt, és azt látom, nem tudnak boldogulni. Itthon, ha valaki zenél, nem megélhetésért csinálja, hanem azért, mert szereti. Aki azt mondja, hogy Magyarországon azért áll színpadra, hogy megéljen, az valószínűleg

Lukács Laci

a Tankcsapdából. Ettől függetlenül tetszik, ahogy képviselik a zenét: élvezik a koncertjeiket, odaraknak mindent. Szeretek ilyen sikeres zenekarokat megnézni, akik a nagy felkapottság ellenére is szívből játszanak.

– Hogy álltok a külföldi fellépésekkel?

– Sok felkérés jön, ami valamilyen módon elúszik. Három külföldi fesztiválra hivatalosak voltunk, ez azonban május végén megszakadt. Amikor körbekérdeztem a dolgot, kiderült, nincs minden ilyen flottul leszervezve. Nehéz megtalálni azokat a kommunikációs csatornákat, amiken a külföldi fesztiválok felé tud nyitni a zenekar. Nem is beszélve arról, hogy az ilyen rendezvények általában fesztiválszervező cégeket bíznak meg a fellépők megkeresésével, akik tuti, hogy nem fognak foglalkozni egy kisebb bandával, akár Szegedről, akár Magyarországról.

– …akármilyen igényes is amit játszotok.

– Az teljesen mindegy. Hogy zenél valaki, és azt valamilyen igények közé szorítja, az magányügy. Amit mi a színpadon csinálunk, az is a mi dolgunk. Természetesen ezen a koncerten is voltak hibák, bakik, csúszások, amik nem úgy jöttek ki, ahogy mi szerettük volna eredetileg. Nem hazudok, ha azt mondom, mi arra törekszünk, hogy minél jobb legyen a produkció. Azt is tudom, hogy ha ennek a 20%-át arra fordítom, hogy még igényesebb legyen a show, akkor ennél kimagaslóbb eredményt is biztosan el lehetne érni. Ennek ellenére fontosnak tartjuk, hogy a zenei rész rovására a látvány ne menjen. Valószínűleg látszani fog a műsoron a bővítés, de majd csak akkor, ha már olyan szinten fogunk muzsikálni, hogy a kiegészítő mozzanatok is gördülékenyen menjenek.

– Vannak tervek a jövőre nézve?

– Szeretnék a nagylemez anyagához egy filmet készíteni (aminek a kezdőlépéseit megtekinthettük a lemezbemutató apropóján). Én még szorgalmaznék egy jó néhány lépést, amivel előrébb lehetne jutni. Ehhez persze az kell, hogy sokkal jobb scripteket írjunk, alaposabban kigondoljunk dolgokat. Vannak hiányosságok, pont ott, ahova egy ilyen rövidfilmet be lehetett illeszteni.

– Anyagiak?

– Nem feltétlen anyagi jellegű, hanem szervezésbeli, kommunikációs hiányosságokra gondolok. Olyan dolgokra, amelyeket befutott zenekaroknál menedzsmentirodák, producerek, rendezők végeznek. Ezekre – itt viszont bejönnek az anyagiak – nekünk nincs keretünk.

– Mégis rengeteg emberrel dolgoztok együtt.

– Számos ember rengeteget segített az együttes életében. Nem is lehet felsorolni, hányan dolgoznak ezen az egész produkción. Komolyan mondom! Kértek tőlem egy stáblistát, nem bírtam befejezni. A/4-es oldal, kisbetűkkel teleírva… még mindig nincs vége. Sokan tevékenykednek aktívan ezen a műsoron, attól függetlenül, hogy anyagilag hogy állnak.

Farkas Kriszta