Nem tudni, a tegnapi sivatagi hőség, vagy a mai borongós, vendégűző, esős idő volt-e rosszabb az V. Nándorfehérvári Emléknapok megrendezésére az alsóvárosi Mátyás téren. A reggeli eső miatt jelentősen csúsztak a programok, sőt egyes produkciókat az Alsóvárosi Kultúrházba kellett költöztetni. A Klauzál téren gyülekező tarka menet, a Pavane történelmi táncegyüttes tagjai reneszánsz ruhákba öltözött nemesek és alattvalók, katonák, apródok, boszorkák, angyalok és hóhérok képében, dobszó kíséretében, zászlókat lengetve rendőri felvezetéssel érkeztek a Mátyás térre, ahol a fővárosi Mare Temporis Történelmi Hagyományokért Alapítvány élő városképe és sok kíváncsi látogató fogadta őket. Az egész napos program keretében megelevenedett Mátyás király és Beatrix egy napja – udvari környezetükkel együtt. A királyi fősátor mellett megcsodálhattuk a korhű kellékekkel berendezett vezéri sátrat és az udvartartás lakhelyét, valamint a tábori konyhát, gyönyörködhettünk a mutatványosok produkciójában, izgulhattunk a páncélosok párviadalának kimeneteléért, élvezhettük az udvarhölgyek kecses táncát – élőzene kíséretében a Tabulatúra régi zene együttes közreműködésével. Kicsik és nagyok egyaránt bekapcsolódhattak a színes programkavalkádba: kézműves foglalkozás keretében az algyői Bakos Műhely segítségével megtudhattuk, miként is nézett ki egykoron egy igazi kovácsműhely, a vállalkozó kedvűek páncélt domborítottak, elsajátíthatták a zsonglőrködés fortélyait, a legkisebbeket apródiskola, kard- és íjjáték, lovagi torna várta, a bátrabb hölgyeket pedig udvarhölgyképző tánciskola. Pleskonics András Plesi, középkori gúnyába öltözött konferanszié sajnos nem tudta betartani ígéretét. „Ha én valahol műsorvezető vagyok, ott nincsen eső” – kezdte szinte ráolvasásszerűen. Az égiek nem hallgatták meg fohászát. Az eső többször is eleredt, sőt a Mátyás seregszemlét tart lovagjai fölött című összeállítás kezdete előtt a király kijelentette, nem hajlandó eláztatni a ruháját, így ehhez voltak kénytelenek alkalmazkodni szervezők, nézők egyaránt. A reneszánsz családi nap keretében délután turulbemutatóra került sor. Hagyományos, 100 évesnél is idősebb szegedi eredetű nemzeti játékról van szó, amely a tenisz családjába tartozik, s mint ilyen, valóságos szegedi hungarikum. Az éhes vendégekről Veres János konyhája gondoskodott, a tavalyi ökörsütés viszont az idén elmaradt, már akkor sem volt rentábilis. A vásári komédiák, harci bemutatók, reneszánsz mesék, udvari bálok és koncertek után este rendezték volna meg az erős emberek vetélkedőjét: Ki lesz Szeged Kinizsije?, de a csúszós fű miatt le kellett fújni a vetélkedőt. Záróakkordként kihirdették a történelmi lottó eredményét, tűzijáték helyett pedig a Flame Flowers tűzzsonglőr csapata zárta az estét. A látottak után e sorok írója azon töprengett, miért korlátoznánk Szegedre a Nándorfehérvári Napokat: nem lenne ütősebb az egész rendezvényt a szegedi megnyitó után Belgrádba vinni, az ütközet helyszínére, a kalemegdáni várba, ahol magyar nyelvű tábla is hirdeti Hunyadi győzelmét? A Belgrádi Magyarok Egyesülete örömmel kapcsolódna be a szervezési munkálatokba, és bizonyára az ottani magyarországi kultúrattasé is felkarolná és támogatná a rendezvényt, amelyre a két ország támogatásán túl még akár uniós forrást is igénybe lehetne venni. A belgrádiak kedvenc kirándulóhelye, a Kalemegdan több tízezer látogató befogadására alkalmas, az emléknap pedig egy esetleges belgrádi magyar hét kezdete is lehetne. Az ötlet az Alsóvárosi Kultúrház vezetőségének, a rendezvény szervezőinek is megtetszett, hátha jövőre már Nándorfehérváron is ünnepelhetjük a nándorfehérvári csata évfordulóját.
