Kékítőgolyó – Thealter-blog: hatodik nap
„…kérlek ne ments meg engem uram…”
Eszement dolog a háború, logika a logikátlanságban. A háborúba induló fiú és az anya, a hadirokkant apa és a lánya, a már elmebetegségig katona férj és a masírozó feleség. A játék körbe ér, a hírnök mindig jön, a hírnök kerekesszéket vagy halálhírt hoz. A Lovak az ablakban témája mégsem a háború, az csak a darab története.
Az abszurd játék a groteszk világ tükre, s ahogyan egyre súlyosabb lesz a tükörkép, úgy merünk mi is egyre bátrabban nevetni. Minden tiszta, a „zsuga le van osztva”, a férfiak csatába mennek, a nők várnak a rossz hírre. Az már csak ráadás, hogy egyik férfi sem csatában sérül meg, vagy veszti el életét. A háború és a katonaság már csak ilyen.
Harsányi Attila
úgy bújik egyik bőrből a másikba, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne, mint ahogyan
Tapasztó Ernő
hírnökei is tökéletesen lejönnek.
Bacskó Tünde
női karakterei már inkább összemosódnak, de az ő játékában se találtam kivetnivalót. Sőt!
Radu Dinulescu
rendezése és a színészek klasszis játéka az abszurd színház igazi csemegéje volt. „Gyerekek miért akarjuk / erővel háborúsdinak nevezni ezt / miért / hiszen most is / a komlólugasban hűsölünk / gyerekek miért..” *
Aradi Kamaraszínház (Románia) – Pécsi Harmadik Színház: Matei Visniec: Lovak az ablakban
Petró János
* Tolnai Ottó: A komlólugasban
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.
