Kultúra

Akiket a mozdony füstje tényleg megcsapott + VIDEÓ

Akiket a mozdony füstje tényleg megcsapott + VIDEÓ

2010. július 11., vasárnap
Akiket a mozdony füstje tényleg megcsapott + VIDEÓ

60. Vasutasnap Szegeden

Hogyan ünnepel a vasutas, ha neki nem kell a vonaton rajta-mellette-vele lennie? Mint minden más rendes magyar ember: pörköltet főz, örömfocit játszik, sört öblít, gyermekeit hurcolja lelkesen, rácsodálkozik a régmúlt vasutas relikviáira, színpadi mesejátékot néz, koncertet hallgat. Egy vasutas olyan, mint bármelyikünk, férfi, nő, asszony, lány, feleség, barátnő. Csak az különbözteti meg tőlünk, hogy bizonyos szelektől függ, melyek hol a sín mellett, hol keresztben fújnak. S ezek a szelek vagy viszik a sínen a szerelvényt, vagy megállítják, de egy mindig marad: az ember. Szidjuk, mert sztrájkol, szidjuk, mert azt MONDTÁK neki, hogy sztrájkoljon. De ez a nap most róluk, nekik szólt. A hétvégén, szombaton rendezték meg Szegeden is a 60. Vasutasnapot, ahol kicsik-nagyok, fiúk-lányok, férjek-feleségek megtalálhatták mindazt, ami szükséges ahhoz, hogy a mindennapok zakatolásából kicsit ki tudjanak szakadni. A programok sora ugyanazt a színes állandóságot mutatta, mint a MÁV, így nagy biztonsággal lehetett azt tudni, mi következik. A szokásos pörköltfőzés mellett a színpadon a Grim-Busz Színház kis társulata szórakoztatta a gyerekeket, amit amatőr énekesek, zenészek fellépése követett, miközben egyre gyűlt a sor előbb a játszóházaknál és a focipályák környékén, majd a déli harangszó közeledtével a nagybográcsnál, ahol a látogatók megkaphatták „vasutas ebédjüket”, az ízletes gulyáslevest. Eközben a tornacsarnokban megnyílt a VIII. Országos Vasutas Fotókiállítás és a szegedi székhelyű Vasúttörténeti Alapítvány gyűjteményéből rendezett tárlat. „Egy magángyűjteményből, tizennyolc évvel ezelőtt alapítottuk meg a Vasúttörténeti Alapítványt” – tudtuk meg a szegedi székhelyű szervezet elnökétől, Nagy Józseftől. „A magyar vasút tárgyi relikviáit, fotódokumentumait gyűjtjük, rendszerezzük, amikből kiállításokat is rendezünk. Több ezer könyvünk, több tízezer fotónk gyűlt már össze. A legrégebbi tárgyunk egy kétnyelvű vasúti statisztika, ami 1854-ből származik, amikor is Szegedre is elért a vasútvonal. Vannak igazi járműveink, így például megtekinthető és használható is a pályamesteri hajtóka, de a kecskeméti keskenynyomközű járműskanzenben találhatók a 760 mm-es járműveink, valamint Szentesen a motorgarázsban van egy szépen felújított, 1927-es gyártású Ganz motorkocsink. Nagyon szeretnénk már egy végleges helyet, mivel a MÁV szegedi székházának alagsorában lévő helyiségünket igencsak kinőttük már, ehhez jól jönne a város és a megye segítsége is. De szeretettel várunk önkénteseket is, akik a rendszerezésben, leltározásban tudnának segíteni, és szívesen fogadunk mindenféle anyagi és eszközbeli felajánlást is.” A nap folyamán közel ötvenen adtak vért, sokan vettek részt az egészségvizsgálatokon, és a gyerekek legnagyobb örömére csokiszökőkút is működött, de nem maradhatott el az arcfestés sem. A vasútmodellezők igazán élethű makettbemutatója is osztatlan sikert aratott nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek körében is.
Hallgassa meg a Nagy Józseffel, a Vasúttörténeti Alapítvány elnökével készített hanganyagunkat!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.