Kultúra

Akiket a mozdony füstje tényleg megcsapott + VIDEÓ

2010. július 11., vasárnap

60. Vasutasnap Szegeden

Hogyan ünnepel a vasutas, ha neki nem kell a vonaton rajta-mellette-vele lennie? Mint minden más rendes magyar ember: pörköltet főz, örömfocit játszik, sört öblít, gyermekeit hurcolja lelkesen, rácsodálkozik a régmúlt vasutas relikviáira, színpadi mesejátékot néz, koncertet hallgat. Egy vasutas olyan, mint bármelyikünk, férfi, nő, asszony, lány, feleség, barátnő. Csak az különbözteti meg tőlünk, hogy bizonyos szelektől függ, melyek hol a sín mellett, hol keresztben fújnak. S ezek a szelek vagy viszik a sínen a szerelvényt, vagy megállítják, de egy mindig marad: az ember. Szidjuk, mert sztrájkol, szidjuk, mert azt MONDTÁK neki, hogy sztrájkoljon. De ez a nap most róluk, nekik szólt. A hétvégén, szombaton rendezték meg Szegeden is a 60. Vasutasnapot, ahol kicsik-nagyok, fiúk-lányok, férjek-feleségek megtalálhatták mindazt, ami szükséges ahhoz, hogy a mindennapok zakatolásából kicsit ki tudjanak szakadni. A programok sora ugyanazt a színes állandóságot mutatta, mint a MÁV, így nagy biztonsággal lehetett azt tudni, mi következik. A szokásos pörköltfőzés mellett a színpadon a Grim-Busz Színház kis társulata szórakoztatta a gyerekeket, amit amatőr énekesek, zenészek fellépése követett, miközben egyre gyűlt a sor előbb a játszóházaknál és a focipályák környékén, majd a déli harangszó közeledtével a nagybográcsnál, ahol a látogatók megkaphatták „vasutas ebédjüket”, az ízletes gulyáslevest. Eközben a tornacsarnokban megnyílt a VIII. Országos Vasutas Fotókiállítás és a szegedi székhelyű Vasúttörténeti Alapítvány gyűjteményéből rendezett tárlat. „Egy magángyűjteményből, tizennyolc évvel ezelőtt alapítottuk meg a Vasúttörténeti Alapítványt” – tudtuk meg a szegedi székhelyű szervezet elnökétől, Nagy Józseftől. „A magyar vasút tárgyi relikviáit, fotódokumentumait gyűjtjük, rendszerezzük, amikből kiállításokat is rendezünk. Több ezer könyvünk, több tízezer fotónk gyűlt már össze. A legrégebbi tárgyunk egy kétnyelvű vasúti statisztika, ami 1854-ből származik, amikor is Szegedre is elért a vasútvonal. Vannak igazi járműveink, így például megtekinthető és használható is a pályamesteri hajtóka, de a kecskeméti keskenynyomközű járműskanzenben találhatók a 760 mm-es járműveink, valamint Szentesen a motorgarázsban van egy szépen felújított, 1927-es gyártású Ganz motorkocsink. Nagyon szeretnénk már egy végleges helyet, mivel a MÁV szegedi székházának alagsorában lévő helyiségünket igencsak kinőttük már, ehhez jól jönne a város és a megye segítsége is. De szeretettel várunk önkénteseket is, akik a rendszerezésben, leltározásban tudnának segíteni, és szívesen fogadunk mindenféle anyagi és eszközbeli felajánlást is.” A nap folyamán közel ötvenen adtak vért, sokan vettek részt az egészségvizsgálatokon, és a gyerekek legnagyobb örömére csokiszökőkút is működött, de nem maradhatott el az arcfestés sem. A vasútmodellezők igazán élethű makettbemutatója is osztatlan sikert aratott nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek körében is.