Kultúra

Egy gyógyuló alkoholista vívódásai

Egy gyógyuló alkoholista vívódásai

2010. június 11., péntek
Egy gyógyuló alkoholista vívódásai

Vass István Péter: A pokol útján

Ha egy mondatban kellene jellemezni Vass István Péter A pokol útján című kötetét, akkor azt mondanám: az őszinteség könyve, kezdte a beszélgetést a Millenniumi Kávéházban megrendezett irodalmi esten Kisimre Ferenc újságíró. Az Ünnepi Könyvhétre megjelent vékony könyv szerzőjének küzdelmét mutatja be az alkohol ellen – önmagával és másokkal is leszámoló, leplezetlen nyíltsággal, szókimondással.Vass Pista újságíró kollégánk masszív alkoholista volt, ezt tudta ő, és a bajban végig mellette maradó barátai is. Az Egy gyógyult alkoholista vívódásai alcímet viselő könyvet a kegyetlen szembenézés, a kései rádöbbenés hű dokumentumaként is olvashatjuk. „Láttam, hova vezet, ha továbbra is az alkohol rabja maradok. Ráment a házasságom, a lakásom, a munkám, mindenem” – kezdi a miértekre választ kereső fejtegetését Pista. „Ittam gyengeségből, rátartiságból, büszkeségből, azt hittem, újságíróként vagyok valaki, ittam, mert oldotta a stresszt, mert a kollégák többsége ezt tette, beleestem a csapdába, nem vettem idejében észre a veszélyt. Hosszú tipródás után 4 évvel ezelőtt, éppen a foci-vb alatt, július 9-én döntöttem el, abbahagyom, és másnap önként bevonultam az elvonóba. Barátok segítségével 2 éve sikerült munkába állnom, portásként volt időm bőven gondolkodni magamról, az életemről, itt határoztam el, hogy – mintegy terápiaként – megírom alkoholizmusom történetét, kiírom magamból a sok mocskot. Egy évig tartott, gondoltam, hátha segíthetek ezáltal másoknak is.” Könyvében és a bemutatón is őszintén beszélt erről a korszakáról, olyannyira nyíltan, hogy rokonai, hozzátartozói és barátai már óvták a túlzott kitárulkozástól, amely a jövőben esetleg sebezhetővé teszi. „Nincs mit szégyellnem” – válaszolt az aggódók észrevételeire Pista -, „hiszen, aki ismer, az tudja, hogy mindenek ellenére a tisztességem és a barátaim megmaradtak, ezeket sohasem veszítettem el.” Szóba kerültek a nők, akiket Vass Pista mélységesen tisztel és imád, az állatok, szeretett cicái, a pia helyett literszámra fogyasztott tej meg kakaó, amelyektől a „sárga földig issza le magát”, az édesség, mely tompítja az alkoholvágyat, az egy évig látogatott anonim alkoholisták klubja, ahol a gyógyítás mellett hittérítés is folyik. Pista azóta tudatosan kerüli a stresszes helyzeteket, nem kívánkozik vissza a sajtóba, noha bevallottan szíve csücske az újságírás, a nagyhangú, kocsmában világokat megváltó, süketelő volt ivócimborákat is messze elkerüli, no meg óvakodik attól, hogy sok szabad ideje legyen. A tétlenség bizonyítottan visszaesést okozhat, ezért lefoglalja magát, és tanulással, olvasással, írással tölti napjait. Azt vallja, gyógyult alkoholista nincs, csak tünetmentes. A saját közvetlen környezetében tapasztalta, hogyan estek vissza egyesek 8-10 éves absztinencia után – csupán egyetlen pohár sör elfogyasztásával. Az ember élete végéig bármikor visszacsúszhat, az utolsó kenetig, amikor már nyugodtan megihat egy pohár vodkát vagy viszkit – veszélyben van. A pokol útján című (Németh György kiváló karikaturista rajzaival illusztrált) könyv arról szól, hol volt szerzője egykoron, hogyan jutott oda és jelenleg hol tart. Egyfajta hitvallásnak is beillik Pista maximája: minél többet ad magából, annál több lesz. Az est végén a szerző csak arra kérte barátait, ne hívják meg egy sörre. Majd egy tejre, kakaóra, Pistám!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.