Szegedre látogatott a Matiné Kft. Mesenapján október 31-én Csukás István, a Mirr-Murr, a kandúr; a Süsü, a sárkány, a Nagy Ho-ho-ho-horgász, a Pom-pom és sok más mesefigura megalkotója, és portálunknak meséről és gyerekirodalomról beszélt.– Mi a tapasztalata, mennyire ismerik az ön meséit a mai gyerekek? – Én meg vagyok elégedve, ha szabad ezt szerényen mondani, és természetesen büszke is vagyok rá, hogy ismerik őket. Ennek két oka lehet, egyrészt, hogy nemcsak könyv alakban jelentek meg a meséim, hanem majdnem mindegyikből csináltak rajzfilmet, bábfilmet vagy játékfilmet, ami sokkal nagyobb közönséget vonz. A másik pedig az, hogy talán sikerült egy olyan hangot eltalálnom, amelyet a gyerekek megértenek. A Matiné Kft. „Játszd újra, Magyarország” jeligével azt a célt tűzte ki, hogy régi kedvenc magyar mesefilmek figuráit és az azok által képviselt értékeket újra divatba hozza: a régi kedves mesealakok így jelentek meg pólókon, illetve meseturnékon. Ennek keretében látogatott október 31-én Csukás István Szegedre (november 21-én Fótra is elviszik a produkciót). Az eseményről a Magyar Televízió – amely anyáskodott e rajzfilmek felett annak idején – körzeti stúdiója is tudósít.
Rajzfilm, de nem gyerekeknek
– Mit szól a mai rajzfilmekhez, illetve gyerekeknek sugárzott filmekhez? – Nagyon lesújtó véleményem van azokról a rajzfilmekről, amelyek valójában nem gyerekfilmek. Nem a gyerekhez szólnak, nem a gyerekvilágot közvetítik, hanem valamilyen különös agyszülemények. Ez lenne a kisebbik baj, a nagyobb gondot az jelenti, hogy ezek sajnos meglehetősen agresszívek is, és nem jól nevelik a gyerekeket. Én be is tiltanám őket, mert veszélyesek, és a gyerekek védtelenek velük szemben. A gyerek azért gyerek, mert mindent elhisz, és mindent utánoz: ezért kell nagyon óvatosan, nagy odafigyeléssel bánni velük. Szörnyű példák vannak, elhiszi a gyerek például azt is, hogy ha a tizedikről leugrik, nem történik semmi baja. Ezért kellene sokkal szigorúbban odafigyelni a minőségre. A gyerekben is van agresszivitás, és a mesében is lehet, de csak annyi, amennyit fel tud dolgozni, és amit fel is lehet oldani benne. "Kicsit jobban írni..."
– Film után gyermekirodalom: mennyire ismeri a mai gyereknek szóló alkotásokat? – Ismerem őket, és örömmel látom, hogy néhány éve a fiatal költők is kezdenek rákapni a gyerekirodalomra. Én akit csak lehet, biztatok, engem is annak idején úgy biztattak rá, és hálás vagyok annak, aki ösztönzött, hogy írjak a gyerekeknek. A mese a legnagyobb terület, és minden irodalom a meséből származik. Egy gyerekírónak pedig sokkal nagyobb a hírneve, mint egy költőnek, akinek pár ezer példányban adják ki a verseit. Kormos István ismert gyerekversíró mondta nekem, hogy aki egy jó verset tudott írni, az már tud jó mesét is.
– Milyen képességre vagy érzékre van szükség ahhoz, hogy az ember a gyerekhez tudjon szólni? – A gyerekirodalom pontosan olyan mint a felnőtt. Hála Istennek régen a legjobb magyar írók-költők írtak a gyereknek is Móricztól Weörös Sándorig, Molnár Ferenctől Tersánszky Józsi Jenőig. Van erre egy mondás, amit ugyan nem én találtam ki, de szívesen idézem: A gyereknek úgy kell írni, mint a felnőtteknek, csak egy kicsit jobban. Mese: a világ a maga teljességében
– Milyen értelemben jobban? – Azért jobban, mert az ő érzékenységük és szemük sokkal jobb, mint a felnőtteké. Ők a legkisebb hibát is észreveszik. Másrészt pedig a mese az utolsó műfaj, amely a világot még teljességében tudja ábrázolni – utána szétestek a műfajok. A mese egykor kifejezetten a felnőtteknek szólt, később szállt le a gyerekekhez. A mesébe - a magyar népmesékbe is - minden belefér: a születés, a halál, sőt a túlvilág és a csodák is. A gyerek az a közönség, amely ezt még fel is tudja fogni teljes mértékben, mert a gyerek agya végtelen befogadóképességű. – Most sem tétlenkedik. – Karácsonyra megjelenik a Nagyhorgász-történetek egy következő része, a Nagy Ho-Ho-Ho-horgász kórházban címmel. Semmi baja nincs, nem beteg, de nem akarom lelőni a poént… Szintén karácsonyra jön ki „Az öröm új hegyén” címmel egy önéletrajzi riportkönyv, ez elsősorban felnőtteknek szól.