Szabadtéri: Szerethető operett, szerethető színészekkel

Cigányszerelem - idén Lehár-operettel indul a szabadtéri, amely olyan nagy nevekkel robog be a csillagtetős színpadra, mint az alapvetően főként prózai sztárszínészként ismert Bodrogi Gyula, Gesztesi Károly vagy Stohl András, akit meginvitáltunk egy beszélgetésre a keddi közönségtalálkozó után.

- A közönségtalálkozón beszélt arról, hogy vélhetően itt is, mint a Csárdáskirálynőben játszott Bóni-alakításakor valószínűleg le kell vetkőznie a „bejött a műsorvezető"-reflexeket. Műsorvezető, táncos, tévésorozat-főszereplő - ilyen nyilvános szereplések után hogyan jött most egy szabadtéri operett mellékszerepe?

- Valójában a Csárdáskirálynő miatt vállaltam el ezt a szerepet, mert azt a munkát annyira élveztem, annyira jó volt a próbák és az előadás hangulata is, és nagyon jó érzés volt akkora sikert aratni. Ennek fényében nagyon reméltem, hogy a Cigányszerelmet is a hasonlóan erős művészgárdával meg tudjuk ismételni. Nagy várakozással tekintek felé, és szeretném, hogy olyan jó legyen, mint amilyen a Csárdáskirálynő volt. Sok olyan kollégám játszik itt, aki szerepelt abban az előadásban is,

Silló Pista

karnagy úr például szintén vezényelt - a darab zenei oldalát tőle tudom, úgy véli, hogy a mostani egy elég erős zenei anyag.

Bodrogi Gyula

bácsi szintén egy erős kapocs, tudom, hogyha ő itt van, akkor nagyon nagy baj nem lehet.

- A Csárdáskirálynő Bónija ugyanakkor jelentőségében nehezen mérhető össze a Cigányszerelem Tivadarjával.

- Így van, ahhoz képest itt másabb a helyzet, mert Paulett és Tivadar lényegesen gyengébb szerepek, mint például a Bóni volt, maguk a számok sem annyira jók, a „Hej, cica", vagy a „Te rongyos élet" slágerek után két dalt kell most énekelnem, amelyek nem is Lehár-szerzemények ráadásul, hanem a darab vicces szereplőinek betett számok. Így sokkal nehezebb dolgunk van. A zenés szerepekben történik a konfliktus, mi gyakorlatilag „sallangként", kis bohóctréfát tudunk felmutatni, buborékot robbantani, hogy a néző elmosolyodjon, vagy tudjon egyet fújni két nagy szám között. Ez nem feltétlenül hálás, de lehet, hogy a négyezer néző viszont hálás lesz érte. Egyelőre azt tudom mondani, keményebb dió - nehezebben adja magát, mint a Bóni.

- Mint említettük, mellékszerepről van szó; utóbbi főszerepei, műsorvezetői stb. munkája után nem zavarja, hogy most nem ön áll a központban?

- Ez egyáltalán nem érdekel. Csak az foglalkoztat, hogy a felvonásonkénti két-három jelenetemet, két-három dalomat magas színvonalon tudjam végigcsinálni.

- Míg egyik oldalon operett-rajongótáborokat látunk, mások véleménye szerint a műfaj sablonos - ennek ellenére mégis igen nagy sikert szoktak aratni a nagyoperettek. Mit gondol, mennyire életképes ez a műfaj?

- Az operett egy nagyon szerethető műfaj. Érdekes, hogy miközben azt mondom, hogy rendkívül sikeres előadások születhetnek az operettekből - hiszen kifejezetten alkalmas arra, hogy a néző szeresse, a közönség lelkét kinyissa és mi a zenével megemeljünk a szituációt -, de közben mégis, valóban sablonos műfaj: megvannak a bonvivánok és a szubrettek, valamint a táncos-komikusok, és szinte akárhol játszik az ember, Szegeden vagy Szolnokon, nagyjából cserélhetők a színészek. Például az én bonvivánom eljátszhat majd ott egy előadást, csak meg kell neki mondani, hogy kivel s hol jön be. Maga a szituáció ugyanaz. Persze a prózai színházban is, de ott rengetegféle megfejtés létezik. Szóval ez egy összetett kérdés, mindenesetre én szeretem.

- Egy kis kitekintés: mit csinál most a próbafolyamat alatt?

- Őrület van most: már csak esténként próbálunk, szerdán megyek le Siklósra a Tenkes kapitánya lovasjeleneteit próbálni, és elkezdek ingázni. Azt még nem tudom, hogy a bemutató napján is mennem kell-e, remélem akkor nem, és akkor tudok pihenten készülni az előadásra.